6 JEL, HOGY ISTEN “AJTAJÁN” KOPOGTATSZ

6 JEL, HOGY ISTEN “AJTAJÁN” KOPOGTATSZ
Gyakran állunk a kérdés előtt, hogy vajon amit cselekszünk, az Isten akarata-e? A Faith in News írása ezt a témakört egy érdekes hasonlattal járja körül: honnan tudhatod, hogy Isten nyitja ki azt a bizonyos ajtót, vagy te próbálod esztelenül berúgni?

Isten dicsősége felé mutat

Semmilyen ajtó, amit Isten nyit ki, nem áll szemben a Szentírással. Például hamis lábakon áll annak a férfinak az érvelése , aki elválik keresztény feleségétől, hogy a tengerentúlon missziós tevékenységet végezzen. Ez a férfi nyugodtan elmehetett volna a misszióba anélkül, hogy elválna a feleségétől, vagy megkérdezhette volna, hogy vele szeretne-e menni a felesége. Ehelyett a Biblia tanítása ellenére elvált. Viszont így hogy lehetne Krisztus tanúja, amikor ellentmond a Bibliának és nem engedelmeskedik Jézus tanításának, miszerint ne váljanak el?

Nyilvánvaló, hogy ez nem Isten akarata, mert Isten szeretete azt jelenti, hogy parancsai szerint élünk.

Ha valaki azt mondja: „ismerem”, de nem tartja meg a parancsait, az nem Istentől van és az hazudik. Az Isten iránti engedelmesség megdicsőíti Őt.

Megerősítés másoktól

Jézus az, aki „ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja” és Ő az, aki ezt mondja: „Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.” (Jel 3, 7-8) Ha az ajtó nem nyílik ki neked, akkor lehet, hogy nem azt az utat szánja neked Isten. A zár feltörése vagy az ajtó betörése mit sem ér.

Inkább imádkozz az Úrhoz, hogy megmutassa, melyik ajtón kell átmenned, és hogy egyértelmű legyen, hogy ez az Ő akarata.
Az ajtó miatt nagy szükségét érzed Isten támogatásának

Ha sikerül átmenni az ajtón anélkül, hogy Isten segítségére szorulnál, akkor lehet, hogy egy olyan ajtón mész épp át, amit nem Isten nyitott ki, hiszen a magad erejére számítasz csak. Isten azt akarja, hogy teljesen ráhagyatkozzunk, mert mindent, amit teszünk, Istenért és az Ő dicsőségére tesszük. Jézus azt mondta, hogy nélküle semmit sem tehetünk. (Jn 15, 5) Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. (Jn 15, 4)

Az ajtó magától nyílik ki

Ezt már érintettem a második bekezdésben, de ez egy kicsit más. Ismered az automata ajtókat a boltokban? Azok az ajtók azért nyílnak ki, mert van egy “elektromos szemük” és érzékelik a mozgást. Előfordulhat, hogy csak oda kell sétálnunk az ajtóhoz, ami zárva van, mielőtt tudnánk, hogy Isten kinyitja-e vagy sem. Isten lehet, hogy addig nem nyitja ki, amíg meg nem lát téged, ahogy az ajtó felé sétálsz. Lehet, hogy arra vár, hogy „elindulj” az ajtó felé, mielőtt „belépsz”.

Talán arra vár, hogy megtedd a hit első lépését.

Mindent felemésztő vágy fog el?

Jeremiás megpróbálta lebeszélni Istent arról, hogy az Ő prófétája legyen, mert azt gondolta, hogy túl fiatal. Később, amikor felmerült annak a gondolata, hogy ne beszéljen Isten igéjéről, ezt mondta: „Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.” (Jer 20, 9) Szent Pál, aki ugyancsak nem tudott mást tenni, minthogy hirdesse az evangéliumot, így írt: „Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.” (1Kor 9, 16) Ha elönt téged a vágy, hogy megtegyél valamit, és még akkor is megtennéd, ha fizetség se jár érte, akkor lehetséges, hogy Isten nyitja ki azt az ajtót, bármi is legyen az, amire hív.

Nem ütközik törvénybe

Semmi okunk nincs arra, hogy megszegjük a törvényt és az „Úr művének” nevezzük. Jézus sohasem szegte meg a törvényt, valójában teljesítette a törvényt. A Biblia ezt parancsolja: „Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte. Ahogy Isten látja, Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. (Róm, 13, 1-2)

Ha meg kell szegned a törvényt, hogy megtegyél valamit, még akkor is, ha azt gondolod, hogy ez Isten akarata, tudd, hogy nem az… és nem Isten nyitotta ki azt az ajtót neked.

Összegzés

Mindenekelőtt imádkozz Istenhez, keresd az Ő akaratát, beszélj másokkal, kérd az ő imájukat is útmutatásért, és bízz az Úrban. Kezdj el lépéseket tenni egy olyan ajtó felé, ami most még úgy tűnik zárva van, de lehet, hogy Isten arra vár, hogy megtedd az első lépést. Jézus ezt mondja: „Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni. Bár nincs sok erőd, mégis megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet.” (Jel 3, 8)

Tehát, ha engedelmeskedsz Istennek, nagy valószínűséggel ki fog nyílni előtted az ajtó Isten segítségével, de az az ajtó, amit meg se érintenek, ami nem is fog kinyílni.

Isten áldjon meg,

Jack Wellman atya

Forrás: 777.hu

Lent vagy a padlón? Szükséged van egy hangulatjavítóra? Rakd le azt a csokitorta szeletet. Ne merülj bele az önsajnálatba. Inkább vedd elő a Bibliád.

Lent vagy a padlón? Szükséged van egy hangulatjavítóra?
Rakd le azt a csokitorta szeletet. Ne merülj bele az önsajnálatba. Inkább vedd elő a Bibliád.
Isten azért adta nekünk a Bibliát, hogy bátorítson minket. Hangulatjavítóként is gondolhatsz a Bibliára.
A Biblia azt mondja Róma 15:4-ben: "Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk" (újfordítás).
Minden ami leíratott a Szentírásban, a bátorításunkra íratott. Ez egy bátor állítás, de igaz. Még a keményebb szakaszok is azért vannak Isten Szavában, hogy végül a helyes irány felé bátorítsanak minket.
Ezért minden nap kell, hogy legyen Istennel töltött személyes időnk. Akár a napi áhítatod, csendességed során, vagy amikor ihletett állapotodban vagy, de kell, hogy legyél egyedül Istennel, az Igéjét olvasva, Vele beszélve.
A Biblia azt mondja Zsoltárok 119:114-ben: "Te vagy a csendes felépülésem helye, Várom, hogy a Te Igéd megújítson engem" (angolból szabadon fordítva).
Ha elbátortalanodtál és elveszítetted a reményt, el tudok mondani valamit az életedről, anélkül, hogy találkoztunk volna: Nem töltesz időt Isten Szavával. Ha tennéd ezt, nem lennél ilyen állapotban. Minél többet olvasod Isten Igéjét a mély időszakaidban, Ő annál jobban felemel.
Tehát, ha következő alkalommal elkedvetlenedsz, ne az legyen a megoldás, hogy hazamész, és bekapcsolod a tévét. Ehelyett nyisd ki a Bibliádat, és olvasd! Hallgasd Lukács doktort, a sikeres amerikai csodadoktor, Dr. Phil helyett.
Isten Igéjének meg van az ereje ahhoz, hogy megváltoztassa az életedet. Isten ereje van benne. Semmi másban nem találod meg azt. A Biblia fogja megadni neked a valódi, igazi bátorítást.

Utazunk az élet útján, minden rendben van, majd hirtelen azt hisszük, hogy nem halljuk Istent.

 „Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád szereti azt.”  

                                                      Zsolt. 119,140

Amikor Vácról Budapest felé autózom, és a kedvenc rádióadómat hallgatom, az egyik kanyarban mindig elmegy az adás, és csak fura zajokat hallok. A kanyar után egy szempillantás alatt visszaáll minden, és tisztán szól a csatorna. Ilyenkor nem a rádióállomással van a probléma, hanem a vételt zavarta meg valami.

Néha valami ilyesmi történik az Istennel való kapcsolatunkban is. Utazunk az élet útján, minden rendben van, majd hirtelen azt hisszük, hogy nem halljuk Istent. Pedig Isten ott van, az Ő beszéde tisztán szól hozzánk csak Rá kell hangolódnunk, és nem szabad hagynunk, hogy a világ elvonja a figyelmünket.

Sokféle hangra hallgathatunk. Ott van a világ, ami azt mondja: „Tedd, ami jólesik. Csak magaddal törődj.” Ott van az emberektől való félelem hangja, ami így szól: „Az a legfontosabb, hogy mit szólnak mások. Azt tedd, amit mások elvárnak tőled.” Ott van a kárhoztatás vádló hangja: „Semmit sem tudsz jól csinálni. Eddig is mindig elszúrtad!” 

Azután ott van a félelem hangja: „Hagyd abba! Ne csinálj semmit!” Ezek csupán zavaró hangok. Nem az igazság hangjai. Ha ráhangolódsz Isten hangjára, és szeretettel hallgatod azt, Ő megszabadít téged.

Az Ő hangja ezt mondja: „Nyugodj meg. Én mindig veled vagyok, vezetlek téged. Az én erőmmel megsegítelek, és alkalmassá teszlek, hogy legyőzd a nehézségeket. Van egy tervem veled, Bízz Bennem. Figyelj Rám, és nagy dolgokat mutatok neked.”

Ha a világ hangjai belefészkelték magukat az elmédbe, tekerj arrébb, és hangolódj rá a Mennyei Atya csatornájára. Most szánj rá időt, hogy a szíveddel és az elméddel Rá összpontosíts. Engedd, hogy betöltsön a békességével. Engedd, hogy betöltsön az örömével. Hagyd, hogy az Ő jó tervében vezessen, amit már előre elkészített a számodra. (Simon László lelkipásztor)

Amikor imádkozol, tedd fel magadnak a következő kérdéseket: a) Tiszták a szándékaim, vagy később szégyellni fogom magam miattuk?

„Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke…” (Ézsaiás 11:2)
E földön végzett szolgálata idején Jézusnak szüksége volt a bölcsesség lelkére, amikor döntéseket kellett hoznia, vagy az ellenséggel kellett szembeszállnia. Hívőkként bennünk is ugyanez a Lélek él. A Jakab 3:15 azt mondja, hogy háromféle bölcsesség van: földi bölcsesség, amire nem mindig lehel építeni, mert: „Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet” (Példabeszédek 16:25). Testi bölcsesség, ami az érzelmekre alapoz, ezért zavarhoz, fájdalomhoz és féltékenységhez vezethet. Ördögi bölcsesség, ami önző, kéjsóvár és istentelen. Az isteni bölcsesség az, ami „…felülről való… tiszta… békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató” (Jakab 3:17). A Biblia azt mondja: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). Amikor imádkozol, tedd fel magadnak a következő kérdéseket: a) Tiszták a szándékaim, vagy később szégyellni fogom magam miattuk? b) A döntésem irgalmat és együttérzést fog hozni, vagy viszályt és feszültséget teremt? c) Végiggondoltam, hány emberre lesz mindez hatással? d) Hajlandó vagyok engedni Isten akaratának, vagy eltökéltem, hogy annak ellenére továbbmegyek? e) A végeredmény kíméletlen viselkedést szül, vagy olyan környezetet teremt, ahol növekedhet a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a jóság, a hűség,  szelídség és az önmegtartóztatás (ld. Galata 5:22-23)? f) Amit teszek az igazságos, elfogulatlan, vagy kedvezek egy bizonyos személynek vagy csoportnak? g) Jó lelkiismerettel követhetem ezt az utat, vagy tetteim bizonyos szinten megtévesztőek és önzőek?

Neked sincs több problémád, mint másoknak - te csak többet gondolsz rájuk!

Változtass a gondolataidon!

,,...ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Filippi 4:8)

Neked sincs több problémád, mint másoknak - te csak többet gondolsz rájuk! Állj csak meg, és olvasd el még egyszer ezt a mondatot! Szánj rá egy percet, és gondold végig, mit jelent! Amit gondolsz, abból következik majd az, hogyan érzel. Ha nem hiszed, próbálj meg dühös lenni anélkül, hogy előtte haragos gondolataid lennének, vagy szomorú lenni anélkül, hogy előtte szomorú gondolataid lennének. Nem tudsz, igaz? Ahhoz, hogy érezni tudj valamit, először gondolnod kell rá, mert a gondolat eredményezi az érzést. Ez élet-változtató információ; olyan tudás, amit a Sátán nem akar, hogy megszerezz. Ha megváltoztatod, hogyan gondolkodsz, az meg fogja változtatni, hogyan érzel! Semmi sem tudja úgy visszatartani a negatív érzéseket, mint saját gondolataid. Az igazság az, hogy a gondolataid a negatívak, nem az életed! Ha egyszer ezt megérted, újra vissza tudsz térni a boldogság ösvényére. Ám a változáshoz idő kell. Nem egyik napról a másikra váltál negatívvá, és nem is tudsz egyetlen nap alatt pozitívvá válni. De el tudod kezdeni! Hogyan? Ha két dolgot teszel: Először, ha úgy bánsz a negatív gondolatokkal, mint a legyekkel - elhessegeted őket, és olyan gondolatokkal helyettesíted őket, amik ,,nemesek és dicséretesek". Tied a döntés! Másodszor, ha Isten jóságára gondolsz. Dávid megtette: ,,Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg." (Zsoltárok 103:2-4) Ha tehát komolyan gondolod, hogy változtatni akarsz az életeden, kezdd azzal, hogy változtatsz a gondolataidon!

Ne add fel mondd el Istennek mit érzel!

Isten tudja kezelni az érzelmeidet, elvégre ő adta neked azokat! Ő meg tud birkózni a dühöddel, kétségeddel, félelmeddel, kérdéseiddel, nyomorúságoddal és még a panaszaiddal is. Légy őszinte: mondd el Istennek. Add ki magadból, ne tarts vissza semmit! Mondd el Istennek, hogy pontosan mit érzel: "Istenem, ez fáj!" Pontosan ez az, amit Jób is tett.

Jób kíméletlenül őszinte volt Istennel: "Nem tarthatom magamban, amit érzek! Mérges vagyok és keserű. Beszélnem kell!" (Jób 7:11) Jób így folytatja a következő versekben: " Miért tartasz őrizet alatt? Azt hiszed, tengeri szörny vagyok? Lefekszem, és próbálok pihenni; keresem a módját, hogy megkönnyebbüljek a fájdalomtól. De te, te álmokkal rémítesz meg; te látomásokat és rémálmokat küldesz addig, amíg már úgy érzem, inkább megfulladnék, minthogy tovább éljek ebben a nyomorúságos testben. Feladom; belefáradtam az életbe. Hagyj békén. Az életemnek nincs értelme. Miért olyan fontosak neked az emberek? Miért figyelsz oda arra, hogy mit tesznek? Miért vizsgálod meg őket minden reggel, és teszed próbára őket minden percben? Nem néznél félre annyi ideig, hogy le tudjam nyelni a nyálam? Árt neked az én bűnöm, te börtönőr?" (Jób 7:12-20, TEV ford.)

Ha te lennél Isten, hogyan reagálnál erre? Agyoncsapnád Jóbot egy villámmal? Ez az, amit Isten tett? Nem!

Tudod, hogy miért nem cselekedett így Isten? Mert megértette Jóbot. Isten téged is megért, és a fájdalmadat is. Szerinted ki teremtette ezeket az érzelmeket? Szerinted ki tett téged képessé arra, hogy mérges légy és kifejezd ezeket az érzelmeket? Isten volt az. Istent nem lepi meg az, ahogy érzed magad.

Isten hagyta, hogy Jób mindent kiadjon magából. Ez katarzis volt, egyfajta megtisztulás, hogy Jób tiszta lehessen és meggyógyuljon.

A helyes válasz egy érthetetlen tragédiára nem a "tűrj mosolyogva" vagy más közhelyek, hanem az, ha őszintén elmondod Istennek a vele való problémádat.  "Jajgass az éjszakában, ... Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt" (Jsir 2:19)

Jób megkérdőjelezte Isten tetteit, de sosem szűnt meg bízni benne. Tudtad, hogy ha bizalommal fordulsz Istenhez az érzelmeiddel, akkor azzal dicsőíted Őt? "Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult és imádta Istent." (Jób 1:20)

Öntsd ki a szívedet. Engedd ki magadból a frusztráltságot. Isten tudja, mihez kezdjen velük!

Beszéljünk róla:

• Milyen érzés a legjobb barátodnak kiönteni a szívedet?
• Mi a különbség - ha van - aközött, hogy a legjobb barátodnak mondod el, mennyire frusztrált vagy, és aközött, hogy Istennek mondod el? Mi az eredménye egyiknek és a másiknak?

(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 09.18.)

NYUGALOM, HAGYD ISTENT DOLGOZNI!

„...pillanatnyi könnyű szenvedésünk... örök dicsőséget szerez nekünk" (2Korinthus 4:17)

Vannak időszakok az életünkben, amikor minden próbálkozásunk rosszra fordul. Lehet, hogy a hited erős, és az elkötelezettséged mély, a balsors mégis bekopog az ajtódon. Az ima ereje megerősít és megszilárdít ezekben az időkben. Ám nem kér­heted imádságban, hogy tűnjön el ez az életszakasz. Istennek célja van azzal, hogy nem engedi, hogy mindig sikeres legyél. A valódi növekedés egyaránt megkívánja a küzdelmes és a sikeres időszakokat is. A küzdelmes időszak letöri a saját képességeid miatt érzett büszkeségedet, növeli Istentől való függésedet, és arra késztet, hogy Pál­lal együtt ezt mondd: „Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak... a mi alkalmasságunk az Istentől van" (2Korinthus 3:5). Ezek alázatra késztető események, de szükség van rájuk. Az életünk olyan, mint egy fa: télen csend­ben felfrissül, megerősödik, felkészül a következő évszakra, hogy termékeny lehes­sen. Ha visszanézel életed teljesítményeire, észre fogod venni, hogy időszakosak. Vannak esős, és vannak napfényes időszakok, és minden időszak valamilyen fontos célt szolgál. Ezért hiba maradandó döntést hozni átmeneti körülményekre vagy vál­tozó érzelmekre alapozva, „mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók" (2Korinthus 4:18). A mulandó szó azt jelenti: „változásnak alávetett". Nyugalom, nem mindig lesz így, ahogy most van! Időnként a helyzet nem kíván azonnali cselekvést, inkább türelemre int, és bizodalomra Istenben. Pál azt írja: „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk". Olyan módokon, amit talán nem is értesz, Isten ma is a te javadra alakítja a körülményeket.



A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Vigyázz mit gondolsz!

A Példabeszédek 4:23 ezt mondja: "Vigyázz, hogyan gondolkodsz, az életedet a gondolataid formálják.” (LB, szabad fordítás) A gondolataidnak nem kell feltétlenül igaznak lenniük ahhoz, hogy pusztítani tudjanak. Elég, ha egyszerűen elhiszed őket. Ha azt mondogatod magadnak, hogy a házasságod nem fog sokáig tartani, akkor nem is fog. Ha attól félsz, hogy nem vagy képes megtenni valamit, akkor nem is fog menni. A gondolataid vezérlik az életed!
A körülményeid kicsúszhatnak az irányításod alól, de Isten mindent a kezében tart. A gondolataid formálják azt, aki vagy, de változtathatsz a gondolkodásmódodon. A körülményeid és a tudatod alakították eddig a személyiségedet, de életed hátralevő részét az fogja meghatározni, ahogyan a körülményeidre reagálsz, és azok a gondolatok, amiket elhiszel.

Van, hogy kételkedünk

Van, hogy kételkedünk. Kételkedünk annak ellenére, amit már átéltünk, amit megtapasztaltuk. Meginog a hitünk és elkeseredünk, szenvedünk, sírunk. Mintha megmerevedne ilyenkor még a pillanat is, a rossz dolgok állandósulnak az életünkben, semmi sem jó, semmi sem sikerül. Minden kudarcra van ítélve, minden próbálkozásunk. A tehetetlenség érzése felemészti maradék erőnk és már nem akarunk semmit sem. Úgy érezzük, belezuhanunk az ürességbe. Ez a kételkedés börtöne. Ha tovább mennénk ezen az úton a harag a csalódás a vádaskodás következne. A „Miért nem segít az Isten?” kérdése.

Keresztelő János azonban mást tett. Megkérdezte Jézust: „Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?”

Ha a kételkedés börtönében érzed magad, tedd te is ugyanezt! Fordulj Jézushoz! Kérdezd Őt! Egyszerűnek tűnik, mégis sokszor mást teszünk. Újabb kiutakat keresünk, saját okoskodásunk, erőnk szerint próbálunk kimászni a csapdából, vagy máshol keresünk segítséget, de ezzel csak rázzuk a rácsainkat és nem érünk el semmit. A megoldás: Fordulj Jézushoz! Kérdezd Őt, mert válaszol!

Vajon találunk örömöt a válaszában? Megváltónk nem tett mást, csupán emlékeztette Jánost mindarra, amit Ő eddig tett, amit János nagyon jól tudott: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem." Ezzel a keresztelő körülményei nem változtak meg, továbbra is a király börtönében maradt, a halálra várva. Csak egyvalami változott. János emlékezett és hitt. Újra hitt Jézusban és ezzel a kételkedés börtönének falai leomlottak. Habár rab volt még és haláláig az is maradt, de mégis szabad volt.(Restás László)