Régebben írt nekem egy kedves asszony, akinek segítséget nyújtottak azok az írásaim, amikor leírtam, hogyan küzdök amikor megcsalt a férjem. Milyen kétségeim voltak, hányszor akartam feladni. Isten megmutatta hatalmas erejét és kegyelmét, és hazahozta a férjem. A házasságunk bizonyos dolgokban jobb, mint volt, de mindkettőnknek sokat kell még változnia. N.-nak be kell fogadnia Jézust. Nekem le kell tennem a gyanakvást, másképp kell kommunikálnom a férjemmel, és megbízni benne. Na ez egyelőre nem megy. Pedig sok idő eltelt már.
Talán azért tartja még ezt problémát porondon az Úr, hogy írjak róla, és segítség legyen NEKED, aki épp most olvasod. Nem tudom.
Vagy mert a szóban forgó hölggyel kapcsolatos legutóbbi problémákat én próbáltam anno megoldani, és persze az emberi munka az nem végleges. Csak Isten képes végleges megoldást hozni.
Azt gondolom hogy a férjem többször is megcsalt. Ezzel a hölggyel is. Ez azelőtt az eset előtt volt, amit végül az Úr oldott meg. És Ő végleges megoldást hozott az Ő dicsőségére.
Persze lehet hogy tévedek, és soha nem is volt semmi köztük. De engem zavar hogy hosszan beszélgetnek telefonon. És az is zavar amikor idegen fekete női hajszálat találok a kocsiban. Pont mint amilyen a hölgyé.
Nem tudom miért nem sikerült még letennem a bizalmatlanságot a férjem iránt.
Nagyon szenvedek tőle, és hiába próbáltam megszabadulni ettől, nem megy.
Elegem is van belőle, és azzal is küszködök, hogy valamit teljesen át tudjak adni az Úrnak, és ne akarjam visszavenni.
Így aztán vasárnap lesz 2 hete, (ma szombat van) hogy úgy döntöttem, adok 2 hetet az Úrnak, (tudom ez így viccesen hangzik) amikor leteszem a dolgot, nem aggódok emiatt, nem nézek bele a telefonjába, stb. Nagyon boldog voltam, szinte úgy éreztem 2 hét "szabadság" amikor nem kell ezzel törődnöm, mert más valaki teszi. Nagyon jó érzés volt. És ez arra is rádöbbentett, hogy ezt valójában így kellene! Az Úrra vetni a dolgainkat, amiket nem tudunk megoldani. Mert ezt már sokszor sok éven át próbáltam kézben tartani, megoldani, és semmi. Ha az Úr nem tudja megoldani, akkor senki!
És abban is biztos vagyok, hogy Isten szerint is éppen itt az ideje, hogy ezt a problémát, a bizalmatlanságomat véglegesen megoldjuk.
Neki is elege van, és nekem is.
Persze elbuktam. De sokkal jobban ment mint eddig bármikor!
Tegnap mélypont volt. A férjem kocsival ment dolgozni, és bejelentette hogy később jön haza, az indok hihető volt, és egész végig nyugodt voltam, mert úgy is éreztem, hogy igazat mond.
Amikor aztán beleültem a kocsiba, persze hogy ott röhögött az anyósülésen a fekete hajszál.
Borzasztóan csalódott voltam, és ami először fordult elő, úgy éreztem, hogy Istenben csalódtam. Nem ezt vártam! Miért Istenem? Miért?
Meg is ijedtem aztán, hogy még le is írom, hogy Istenem csalódtam benned.
Persze ma erre rákerestem, hogy ezzel a mi a helyzet, de megnyugodtam. Ez nem bűn , és Isten megbocsátja.
Kértem az Urat adjon útmutatást, most mi a fene van? Továbbra is tartsak ki? Vagy mit akar tőlem, és miért nem tüntette el ezt a problémát?
Azonnal jött a válasz, ahogy kinyitottam a laptopot, és utána elolvastam a hozzá tartozó igéket. Teljesen világos utasítás!
Így szólt:
"Tarts ki!
....A mai üzenet tehát számodra ez: tarts ki, fuss tovább....
"állhatatossággal, vállalta, szenvedett el"...
Ne feledd csak átmeneti dolog az,amin most mégy keresztül- számíts a fordulatra! (Úgy legyen!!! )"
(A mai ige augusztus 30-i része.)
Aztán ma reggel:
Rómaiakhoz 15 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)
15 Mi, akik erősek vagyunk, türelmesen el kell viseljük azoknak a gyengeségeit, akik még erőtlenek. Ne a magunk javát keressük hát, 2 hanem mindenben arra törekedjünk, ami a testvéreink javát szolgálja, és őket erősíti! 3 Gondoljátok meg, hogy Krisztus sem a saját javát kereste! Hiszen meg van írva róla az Írásokban:
4 Mindaz, amit az Írásokban régebben megírtak, most a mi tanításunkat szolgálja. Azért írták le, hogy az Írások által felbátorodjunk, képesek legyünk a türelmes kitartásra, és erősen belekapaszkodjunk a reménységbe. 5 Isten, akitől a kitartást és a bátorítást kapjátok, adja meg nektek, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértésben és harmóniában éljetek egymással! 6 Mindnyájan egy szívvel-lélekkel dicsőítsétek Istent, Urunk, Jézus Krisztus Atyját!
7 Ahogyan Krisztus elfogadott titeket, ti is úgy fogadjátok el egymást! Ez dicsőséget hoz Istennek. 8 Mert határozottan állítom, hogy Krisztus azért lett Izráel népének szolgája, hogy ezzel megmutassa nekik: Isten hűségesen megtartja az ősapáinknak tett ígéreteit. 9 Krisztus azonban nemcsak ezért jött, hanem azért is, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is dicsőítsék Istent az irántuk való irgalmasságáért, ahogyan ez meg van írva az Írásokban:
10 Majd ismét ezt mondja:
11 És megint:
12 És ismét, amint Ézsaiás próféta mondja:
13 Isten, aki a reménység forrása, csordultig töltsön be titeket örömmel és békességgel — a benne való hitetek által — s így a Szent Szellem erejében a reménységetek is túláradóan bőséges legyen!
Kedves testvérem, nagyon nehéz. Lehet hogy te is hasonló cipőben jársz.
Hogy mit mondtam volna magamnak korábban, amikor végre hagytam az Urat dolgozni, és Ő csodás dolgokat tett? Hát azt, hogy ne aggódj, hagyd az Urat dolgozni, és csak az áldásaidra figyelj, és ahogy Joyce Meyer szokta mondani, közben élvezd az életedet.
Olyan könnyűnek tűnt ezt elgondolni, és most mégsem tudom megtenni. Pedig ezt kellene.
Kérlek Atyám, segíts, hogy ne akarjam kézbevenni a dolgokat, hagyjalak dolgozni, közbe pedig ne aggódjak, hanem élvezzem az életet amit Te adsz.
És az is, aki most e sorokat olvassa. Kérlek áldj meg minket! És áldásodat kérjük az ellenségeinkre is. Megbocsátok a férjemnek, és ennek a nőnek is. Tudom az érzés majd később jön, most csak ki kell mondanom.
Az Úr Jézus nevében kérünk erre.
Ámen!
