Megkértem Istent...

Megkértem Istent, hogy vegye el a büszkeségemet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a büszkeséget nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
 
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke: nem kapni, megszerezni kell.

 Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik.
  Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt mondta: nem. A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól és közelebb visz hozzá.

 Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

 Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogyan Ő szeret engem. Erre azt felelte: látom, már kezded érteni!

Kértem erőt... és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
 Kértem bölcsességet...és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot? és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat

Kértem, adjon szeretetet... és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

 Kértem kegyelmet... és Isten adott lehetőségeket.
  
Semmit sem kaptam, amit akartam és mégis megkaptam mindent, amire szükségem volt.

bennem békességetek lesz

„Tágas téren járok, ha a te utasításodat keresem.” (Zsoltárok 119:45)

Az életben mindig történik valami. Ha megoldod az egyik problémát, már egy másik vár arra, hogy elfoglalja az előző helyét. Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33). Figyelj meg két dolgot abban, amit mondott!
Először: „bennem békességetek lesz”;
másodszor: „a világban nyomorúságotok van”. Isten békéje csak akkor lesz bizonyossággá, ha hallgatsz mindarra és engedelmeskedsz mindannak, amit Jézus mondott. A zsoltáros ezt írta: „Meg akarom tartani törvényedet állandóan, mindörökké [hallgatni, befogadni, szeretni, és engedelmeskedni neki]. Tágas téren járok [szabadságban és könnyedén], ha a te utasításodat keresem [kutatom, kétségbeesetten szükségem van rá] (Zsoltárok 119:44-45 AMP). Két szó külön is figyelemre érdemes ebben az igében. Az első a „kutatom”, ami azt jelenti, hogy keresem és meg akarom találni az igazságot. A másik a „szükség van rá”, ami azt jelenti, hogy annak alapelvei szerint élek minden nap. Csak akkor tudsz „tágas téren” – szabadságban és könnyedén – járni, ha ezt a két dolgot megteszed. Az életed nem lesz frusztráló, örömöd lesz körülményeid ellenére is, és nem az utolsó, hanem az első dolgod lesz, hogy Istentől tanácsot kérj. Ha tehát ma elvesztetted a békességedet, kérdezd meg magadtól: „Isten Igéje szerint járok?” Az engedelmesség nyugalmat ad: „Mi, akik hiszünk [ragaszkodunk Istenhez, bízunk benne, és számítunk rá], bemegyünk abba a nyugalomba…” (Zsidók 4:3). Amint elkezdesz engedelmeskedni Isten Igéjének, „tágas térre” jutsz. Ő azt akarja, hogy ma is így élj.