Bízzál az Úrban

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

Példabeszédek könyve, 3:5-6

Az egész azzal kezdődött, hogy Isten arra kért, ajándékozzam el a Bibliámat.

Az utazás és a nyilvános szereplés kimerített. Alig vártam, hogy megtaláljam a helyem a repülőn, és mély álomba zuhanhassak. Éppen lecsukódott a szemem, amikor néhány utas az utolsó pillanatokban felszállt a gépre, és kettőjük éppen az én soromban ült le.

Vonakodva úgy döntöttem, hogy mégsem alszom, inkább elővettem egyik kéziratomat a táskámból és elkezdtem olvasni. Semmi kedvem sem volt átélni azt a kínos helyzetet, hogy egy idegen vállán ébredek a szundikálásomból.

Amikor a mellettem ülő megkérdezte, min dolgozom, elmondtam neki, hogy épp egy olyan könyvet írok, amely nőket igyekszik Istenhez közelebb vezetni. Elmosolyodott, és azt mondta, hogy szerinte Isten egy nagyon érdekes téma. Egyetértettem vele, és néhány kérdéssel igyekeztem megismerni a hitét. Nem sokkal később, már azon kaptam magam, hogy a táskámhoz nyúlok a Bibliámért, és azokat az Igéket néztük át együtt, amelyek az utastársam kérdéseire, problémáira adtak választ. Rengetek kérdése volt, én pedig folyamatosan imádkoztam Istenhez bölcsességért és megfelelő szavakért.

Egyszer csak Istentől jövő, mély késztetést éreztem, hogy a férfinek ajándékozzam a Bibliámat. De ez nem egy akármilyen Biblia volt. Ez a mindennap forgatott, aláhúzásokat, szövegkiemeléseket, feljegyzéseket, saját gondolatokat tartalmazó, könnyáztatott Bibliám volt. Még a gyerekeim is rajzoltak ebbe a Bibliába. Elkezdtem Istennel vitatkozni, de az utasítása egyértelmű volt. Oda kellett adnom ezt a kincset a mellettem ülőnek.

Így hát kiszedtem minden mozgathatót belőle, vettem egy mély lélegzetet, és az utastársam felé nyújtottam a Könyvet. „Szeretném, ha elfogadnád a Bibliámat!” – mondtam neki. Megdöbbenve tiltakozott, mondva, hogy nem fogadhat el ekkora ajándékot. „Isten késztetett erre, - próbáltam meggyőzni őt, - „Az univerzum Istene gyakran megáll, hogy megérintsen egy-egy ember szívet. Most érted állt meg.”, - mondtam neki.

Így hát a férfi elfogadta a Bibliát, és két ígéretet tett: Először azt, hogy mindenképpen el fogja olvasni, másodikként pedig azt, hogy ő maga is tovább fogja majd adni egy napon, ahogy én is tettem.

A gépről leszállva egymásnak feszülő érzelmekkel küszködtem. Egyik oldalról mély hálát éreztem Isten munkálkodásáért, a másik oldalról pedig a szívem szakadt meg, amikor visszaemlékeztem arra, hogy életem során hányszor voltam engedetlen Istennek. 

Hányszor is mondtam „nem-et” az Úrnak? Rengetegszer voltam túl fáradt, túl bizonytalan, túl elfoglalt, túl önző ahhoz, hogy észrevegyem azokat a lehetőségeket, amikor megtapasztalhattam volna Isten személyes Jelenlétét az életemben.

Egy hónappal később az üzletember, akinek odaadtam a Bibliámat, felhívott, ugyanis átadtuk egymásnak a névjegykártyáinkat. El akarta mondani, hogy élete gyökeresen megváltozott. Kivett egy hét szabadságot, hogy elolvassa a Bibliát, és már rengeteg embernek elmondta a történetét. Azt is megosztotta velem, hogy az Ige olvasása rádöbbentette arra, hogy szüksége van arra, hogy gyülekezetet találjon magának. Isten komolyan megérintette a szívét. Én pedig lenyűgözve és hálás szívvel szemléltem, hogy ez az ember miként reagál Isten késztetésére.

Amikor megkérdeztem, hogy melyik Igevers a kedvence, akkor ő így válaszolt: A Példabeszédek könyvének 3. fejezetéből az 5. és 6. versek: „Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

Tökéletesen szemlélteti ez a két vers azt, amit Isten kért tőlem:

Amikor Isten a szívemre helyezte, hogy ajándékozzam el a Bibliámat, nem tudtam, mi fog történni. Az is benne volt a pakliban, hogy az utastársam a legközelebbi reptéri kukába dobja az ajándékomat. Én általában pedig ezernyi indokkal nemet mondtam volna Istennek, de ott, akkor, valami történt bennem. Először az életemben, úgy döntöttem, hogy engedelmeskedem az Úrnak, bármilyen következménnyel járjon is az. Olyan követőjévé akartam válni, aki Isten munkálkodásának csodáját látja meg minden apró engedelmessége által.

Forrás: Lysa TerKeurst, Learning to Live with a "Yes" Heart, January 18, 2018, Proverbs31 Devotionals, fotó: pinterest.com

„Nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” (Zsoltárok 91:10)

A kilencéves Keith Pulles számára a családi úszómedence téliesítése jelentette a nyár végét. Visszaemlékezésében így ír: „Komor hangulatban néztem az ablakból, ahogy apa kinyitott egy edényt, és vegyszert kezdett szórni a medencébe. Aztán egy másik dobozt nyitott ki, és annak tartalmát is beleöntötte. »Jó sok cucc ez egyetlen medencéhez« – gondoltam. Abban a pillanatban megcsörrent a telefon, én pedig odaszaladtam, hogy megnézzem, ki hív. »Ismeretlen hívószám.« Anya és apa figyelmeztettek, hogy ne beszéljek idegenekkel, de aznap egy belső hang azt mondta: »Vedd fel!« A késztetés annyira erős volt, hogy felvettem a telefont, és beleszóltam. »Steve Pullest keresem« – mondta az ismeretlen hang. Bizonyára valamilyen ügynök lehet, gondoltam, de valamiért mégis azt mondtam: »Várjon, mindjárt hívom.« Kezemmel a telefonnal kimentem, és kiáltottam apának, hogy telefonja van. Apám előrejött a hátsó kertből, és átvette a telefont. »Halló, tessék! Ki az?« – kérdezte. Néhány másodperc múlva elvette a telefont a fülétől és kikapcsolta. »Nem volt benne senki« – mondta. Hirtelen hatalmas durranást hallottunk a hátsó kert felől. »A medence!« – kiáltott apám. Kiderült, hogy két olyan vegyszert kevert össze, amit nem lett volna szabad. A vegyület felrobbant, és mérgező gázok szabadultak fel… ha abban a pillanatban apa ott lett volna, belehalt volna. Ismeretlen hívó? Nem hinném. A hívó fél a mi számunkat hívta, és apámat kérte a telefonhoz.” A zsoltáros azt mondta: „nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” Isten ma is vigyáz rád és szeretteidre.

Isten az utóvéded

„Az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.” (Ézsaiás 52:12)

Isten nemcsak előtted jár, de a Biblia azt mondja, hogy a hátadat is fedezi! Robert H. Schuller írta: „Amikor az izraeliták hadba vonultak a pusztai vándorlás és az Ígéret földjének elfoglalása idején, a seregnek mindig volt előőrse és utóvédje is. Az előőrs felderítőket küldött ki, és az így megszerzett értesülések alapján javaslatot tett az előrehaladásra. Az utóvéd amellett, hogy védett a hátbatámadástól, helyreállította a károkat, és összeszedte az elhagyott értékeket is. Isten az én hátvédem. Én folyamatosan előrenyomulok – mint ahogy te is –, néha túlságosan is rohanó életet élek, és befejezetlenül hagyok dolgokat. Isten azonban ott van a hátam mögött, és befejezi, amit én félbehagytam… Ha hátranéznél, mennyi befejezetlen munkát látnál, amit egy sürgető új feladat miatt hagytál félbe? Ha te megtetted a tőled telhetőt, Isten meg fogja tenni a többit. Beszélgettem szülőkkel tizenéves gyermekeikről. Gyakran mondták, hogy bárcsak ezt vagy azt tettek vagy nem tettek volna. Én kedvesen emlékeztettem őket arra, hogy megtették a tőlük telhetőt. Ezután már bízniuk kell Istenben, hogy utóvédként befejezi a munkát, összeszedegeti a széttört darabkákat, és valami csodálatosan szépet hoz létre belőle.” Feladatot bízott rád Isten? Összpontosíts arra, ami most van előtted, nem arra, ami majd fél év vagy egy év múlva vár rád. Ne hagyd, hogy bármi is eltérítsen (ld. Példabeszédek 4:27)! Ez különösen is nagy kihívást jelent napjainkban, amikor annyi minden akarja megragadni a figyelmünket. Ne feledd: a küldő ereje sokkal fontosabb, mint annak az ereje, aki kapja az üzenetet. A mai Ige számodra ez: Ne félj, Isten az utóvéded!

Ismerd fel!

Ismerd fel mi az ami ellopja a békességed!
Jobban el tudom viselni a dolgokat, amikor kipihen vagyok, így hát az ördög megvárja amíg jól elfáradok, és akkor támad. Meg kell tanulnom ezt, hogy ellen tudjak állni. Különböző dolgok lehetnek, amik ellopják a békességedet.
Kérd a Szentszellemet hogy mutasson rá, hogy védekezni tudj!

Isten az összetört dolgok megjavításának mestere

"mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom" Ézs. 65:24

Ő mindig előtted jár, pajzsod és páncélod

Ő mindig egy lépéssel előtted jár (1)

január 13. szombat

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (Ézsaiás 65:24)

Amikor Wilda Lahmann férje felébredt a kora hajnali órákban levegőért kapkodva és a mellkasát markolászva, nem volt idő a mentőre várni. A felesége betámogatta az autóba, ő pedig nekidőlt az ajtónak. Az asszony így ír beszámolójában: „A kórház 25 km-re van… nem fogunk időben odaérni. Kérlek, küldj segítséget, Uram! Úgy két kilométert haladtam, amikor megláttam valamit az úton. Talán csalnak a szemeim? Egy mentő állt az út mellett. Talán ránk várt? Ki hívhatta ki? A fékre tapostam, és segítségért kiáltva feléjük rohantam. Ők azonnal elkezdték a kezelést, és Randyvel a kórházba siettek. A következő három nap kritikus volt. Egy percre sem távoztam az ágya mellől, imádkoztam, hogy térjen magához. Amikor felébredt, megkérdezte, hogy mi történt. »Súlyos szívrohamod volt. Egy-két perccel később ki tudja, mi történt volna.« »Te hívtad ki a mentőket?« – kérdezte Randy. »Nem – feleltem. – Egy balesethez jöttek abba a kereszteződésbe. Be is szóltak a központba, hogy megkérdezzék, biztosan jó címre érkeztek-e. Abban a másodpercben értünk mi oda.« Huszonöt kilométer egy elhagyott úton az éjszaka közepén; Randy szívrohama halálos lehetett volna, ha nincs ott az a mentő. Szerintem a legjobb helyen voltak.” Gyakran előfordul, hogy válságos helyzetben nincs idő felhívni a lelkipásztort vagy az imatársadat. Ilyenkor jó tudni, hogy Isten azt mondta: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” Ő a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában munkában van, „megváltja életedet a sírtól” (Zsoltárok 103:4), jóval azelőtt, hogy egyáltalán tudatában lennél a veszélynek!

Meghallani Isten hangját

Isteni vágy

Nem kérdéses, hogy Isten egy új és izzó vágyat ébreszt a hívők szívében mindenütt, hogy még bensőségesebben ismerjék és hallják Őt. Az emberek meg akarják ismerni Istent. Isten az Ő bölcsességében megengedi, hogy "megízleljük" a szárazságot azért, hogy elég kétségbeesettekké váljunk az élő víz kereséséhez. Sokan félreértelmezik a szárazságot, és úgy elbátortalanodnak, hogy teljesen abbahagyják Isten keresését és még gyülekezetbe sem járnak. Isten azonban arra vágyik, hogy kétségbeesésünkben belépjünk az Ő hangja meghallásának egy új és friss dimenziójába. Igazi változás mindig akkor áll be, amikor már belebetegedtünk abba, ahol vagyunk. Az ehhez hasonló száraz időszakok után lő ki minket a Szent Szellem önmaga megismerésének egy új dimenziójába.

"Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek." (Máté 5:6.)

Az önmagukhoz őszinte hívők elismerik, hogy belefáradtak már abba, hogy erejüket bármi másra pazarolják, mint amire Isten elhívta őket. Itt az ideje felismernünk, hogy mindegyikünknek más az elhívása, és nem kell ezermesternek lennünk az Isten Országában felmerülő minden elképzelhető problémában. Ha kötelességünknek érezzük, hogy megpróbáljunk olyan területeken tevékenykedni, amelyekre nincs elhívásunk, megtelünk bűntudattal és elégedetlenséggel.

A keresztényeket túl sokáig a bűntudat motiválta ahelyett, hogy a Szent Szellem kenete szerint mozdultak volna. Ahogyan mindnyájan alávetjük magunkat Isten elhívásának, Isten minden résznek beteljesedést ad saját feladatának végzésében.

"Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére." (Efézus 4:16.)

Pál kijelentette, hogy futását elvégezte (2Timóteus 4:7.) Én nem irigylem az ő futását. Én azt a futást akarom elvégezni és beteljesíteni, amire Isten engem elhívott. Ebben a futásban fogom megtapasztalni Isten kegyelmét és a beteljesedést.

Meghallani Isten hangját

A Szent Szellem hangja

A tények alapján kevés keresztény ismeri és tudja felismerni a Szent Szellem hangját. Isten mindig kész szólni népéhez, de hangját sokszor nem ismerjük fel, mert nem értjük meg, hogy a Szent Szellem hogyan szól.

A legnagyobb képesség, amit egy keresztény valaha is elsajátíthat, az az, hogy megtanulja meghallani Isten hangját. 

Az teljesen normális dolog, ha keresztényként olyan intim közösségben járunk Istennel, amely képessé tesz minket arra, hogy nap mint nap meghalljuk az Ő hangját. Jézus nem azt mondta, hogy az Ő juhai kazettákat fognak hallgatni, könyveket fognak elolvasni, vagy igeverseket fognak megtanulni kívülről, noha mindezek jó dolgok, hanem ezt mondta:

"Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem." (János 10:27.)

Belső hallás

Amikor feleségemmel az Úr előtt álltunk, hogy a szolgálat minősége javuljon Krisztus Testében, a Szent Szellem ezt mondta: "Amikor a szolgálókat nem a Szent Szellem vezeti, akkor a cselekedetekre helyezik a hangsúlyt".

Jézus könyörülettel telve, de határozottan azt mondta Mártának:

"Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel. De egy a szükséges dolog, és Mária a jobb részt választotta, mely nem vétetik el tőle." (Lukács 10:41-42.)

Mártának szüksége volt arra, hogy hasznosnak és elfogadottnak érezze magát. Nem hallotta a szívében a Szent Szellemet. Azok az emberek, akik nem hallják az élő Igét, mindig teljesítményközpontúak lesznek, és belső fájdalmukat vallásos tettekkel próbálják meg csillapítani. Semmi rossz nincs a keresztény munkában és abban, ha szolgák vagyunk Isten házában, de mindezt a helyes indítékokkal kell tenni. Mártának szüksége volt arra, hogy szükség legyen rá. Mivel nem hallotta a Szent Szellemet és nem volt közösségben Vele, hiányzott szívéből a békesség. Küszködött azért, hogy a szolgálat által beteljesülést nyerjen.

Valami történik, amikor elkezdjük Isten hangját meghallani. Békességet és nyugalmat kapunk. Eltűnnek gyötrő kétségeink, hogy vajon elégedett-e velünk Isten. Azt sem érezzük már, hogy "túlóráznunk kell", ha el akarjuk nyerni Isten jóindulatát.

Isten hangjának meghallása nem egy lehetőség a sok közül, és nem is egy néhány kiválasztottnak fenntartott jelenség. A Szent Szellem hangjának megismerésére nagyobb szükség van ma, mint bármikor valaha. (Steve Sampson)

Hallani Isten hangját

Nem növekedünk addig Istenben, amíg nem kezdjük el Őt hallani:

"...nem csak kenyérrel él az ember, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik." (5Mózes 8:3)

Nem kérdés, hogy Isten szól hozzánk az írott Ige (a logos) által, ami Isten gondolatait és akaratát tartalmazza. A Szentírás valóságos aranybánya, amely az élet minden területét magába foglalja.

Olvasni egy könyvet egy dolog. Egészen más dolog azonban megismerni a szerzőt. Ameddig a Szerző, a Szent Szellem, elevenné nem teszi az Igét, addig az csak nyomdafesték a papíron. A Szent Szellem segítsége nélkül nem tapasztaljuk meg az életnek azt a folyamát, ami az írott Igén keresztül árad ki.

A lelkes keresztény sokszor buzdít más hívőket így: "Merülj bele az Igébe!" Teljes szívemmel egyetértek. Hozzátehetném azonban, hogy: "Engednünk kell, hogy az Ige is belénk hatoljon". Azt gondoljuk, hogy odamegyünk az Igéhez és majd megvizsgálgatjuk, de hamarosan arra jövünk rá, hogy az vizsgálja a mi szívünket és indítékainkat.

Amikor valóban elkezdjük a Bibliát tanulmányozni, nem sokkal az olvasás elkezdése után rájövünk, hogy Isten szeret beszélgetni az Ő népével. Világosan beszélgetett tanítványaival, mielőtt még azok a könyvesboltban Újszövetséget vásárolhattak volna. A Szent Szellem képes volt az élet Igéinek közvetítésére.

Köszönet Istennek az írott Igéért. De az írott Ige azt is elmondja nekünk, hogy Isten sokféle módon akar szólni hozzánk, és személyes utasításokat és vezetést fog adni nekünk minden dologban, ami érinti életünket. Némelyek azt állítják, hogy nincs szükségünk a Szent Szellem ajándékára vagy az imádás újszerű kifejezéseire, csak az Igére. De amikor megnézzük az Igét, az tele van a Szent Szellem ajándékairól és az imádás izgalmas valóságáról szóló példákkal. Csak olvassuk az Igét, vagy elkezdjük végre hinni is?

Mennyire hűséges Isten mindannyiunkhoz! Keresztény életünk kezdetén alig nyitottuk ki a Bibliát, máris úgy tűnt, hogy egy igevers szinte "kiugrik a lapról". Felbecsülhetetlen értékűek ezek a tapasztalatok, amelyekből Isten kegyelmesen sokat adott (és még ma is ad), ugyanakkor arra is hív minket, hogy még bensőségesebben ismerjük meg Őt.

Dávid azt mondta:

"Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem." (Zsoltárok 25:4)

Megtanulhatjuk megismerni Isten útjait, és bensőséges viszonyban lehetünk Vele. Ahogy egy férj és feleség is egyre jobban növekszik egymás megismerésében, mi is növekedhetünk Isten megismerésében, és bizonyos helyzetekben megtudhatjuk gondolatait. Isten ismerete többet jelent annál, hogy évente egyszer végigolvassuk a Bibliát, vagy megdöbbentő mennyiségű igeverset bemagolunk.

Mindig a legjobbat feltételezd a másikról!

Na ez a legnehezebb nekem, pedig teljesen világos, hogy az Úr ezt tanítja nekem mostanában. Mindig a legjobbat feltételezzem a másikról.
Nehéz ez, nagyon nehéz. Becsapott, hazudott, és kialakultak olyan rossz reflexeim bizonyos dolgokkal kapcsolatban, hogy készenlétben állva "várom" hogy valami olyan történik ami nem jó. Pedig ezt így nem szabad, nem lehet!
Meg kell tanulnom ebben is engedelmeskedni az Úrnak. Mindig a legjobbat feltételezni.
Ezért is örültem hogy elém hozta Joyce egyik ezzel kapcsolatos írását, ez sokat segít.

Hogyan reméljük a legjobbat?

Az 1Korinthus 13:7 szerint, a szeretet „mindent hiszen, mindent remél”,
mindig kész a legjobbat feltételezni, a reménysége sosem halványul el,
és a végsőkig kitart. Milyen csodálatos szakasza ez a Szentírásnak: a
szeretet sosem adja fel a reményt, és mindig a legjobbat feltételezi. Hát
nem lenne nagyszerű így élnünk? Mindig készen a legjobbat feltételezni, és a végsőkig kitartani minden körülmények között?
Hát, Isten pontosan azt szeretné, ha ilyen örömmel és reménnyel teli életet élnénk. Ha a környezetedben egy-két emberről még nem tudod a legjobbat feltételezni, hidd el, alapvetően jobban ártasz ezzel magadnak, mint neki, vagy bárki másnak. Mondj búcsút a cinikus attitűdnek, és köszöntsd szeretettel a reményt. Íme,néhány praktikus tanács ennek a megvalósításához:


Nézd meg közelebbről!
Kérd meg Istent, hogy mutasson valami pozitív dolgot az illetővel
kapcsolatban, majd szánj rá időt, hogy észrevedd amit mutat. Azt már
tudod, mit nem kedvelsz benne, ideje felfedezni valamit, ami tetszik.
Hibakeresés helyett koncentrálj az emberek számodra kedvenc tulajdonságaira. Találd meg azt a tulajdonságot, amit a legjobban kedvelsz valakiben, és talán eddig nem tulajdonítottál neki túl sok jelentőséget. Ne az emberek hibáira figyelj, inkább fedezd fel rejtett értékeiket.


 Feltételezz valami jót!
Gyakran a legrosszabbat feltételezzük emberekről. Ez a személy biztosan csalódást fog okozni, szándékosan meg fog bántani, és végül magamra fog hagyni. Az ilyesféle sötét gondolatok helyett a remény mindig a legjobbat várja. Igaz, hogy xy hibázott, de lehetséges, hogy tanult a hibájából. Feltételezd, hogy ezután kedves lesz, és jó benyomást tesz rád, majd adj neki egy lehetőséget, hogy ezt megtehesse.

Igen! Feltételezzem, hogy tanult a hibájából.

Hallani Isten hangját

Sokat foglalkoztat most ez engem.
Még nincs kialakult meggyőződésem, hogy ez hogyan lehetséges, ezért összegyűjtöm azokat, amik ebben a témában vannak.
Tudom amikor Isten szól hozzám, mégis tisztázni akarom az összes lehetséges módot, hogy ne tévesszen meg semmilyen más hang.
"

Milyen hangon hallhatod Őt? Hátsó csendes hangon, vagy akár mennydörgő hangon, de hallhatod erős, markáns hangon is. Egy biztos, nem a rosszindulatú embereken keresztül szól. Nem is a kárhoztató igéket dobálja hozzád. Még azok is áldásként hatnak rád ha Ő küldi. Isten mindenkor szeretettel szól, kárhoztatás és vádlás nélkül. Még ha figyelmeztet, akkor sincs kárhoztatás, vádlás, lebecsmérlés a szavaiban. Mindenkor boldogság tölti el a szívedet ha Ő szól. Erről ismered fel az igazságot és szabad leszel.

Ki szól hozzád? Összetéveszthető?

Ha Isten szól, soha nincs bűntudatod és soha nem érzed magad egy senkinek. Meg sem kérdőjelezed, hogy Ő szólt -e hozzád, mert egy belső bizonyosság, megerősítést ad a szellemedben. Ő mindenkor felemel, még akkor is ha rosszat tettél, elvétetted és nem vádol, nem bizonytalanít el. Ha Isten szól hozzád, egészen szabad leszel, mert a Szelleme által szól. Hidd el, nem lesz benned bizonytalanság. Egyáltalán nem téveszthető össze semmivel, még a saját hangoddal sem, de a sátánéval sem, a tévhittel ellentétben, mert már ismered a Jó Pásztor hangját. Az a te döntésed, hogy az Isten hangját követed, vagy a sátánét. "

Új év

„Istennél minden lehetséges.” (Máté 19:26)

Jon Gordon a következő gyakorlatias újévi fogadalmakat ajánlja:

„1) Maradj pozitív. Vagy a cinikusokra hallgatsz, és elhiszed, hogy a siker lehetetlen, vagy abban hiszel, hogy »Istennél minden lehetséges.«

2) Minden nap ébredéskor egészítsd ki ezt a kijelentést: »A célom az, hogy…«

3) Reggelenként egy séta közben gondold végig, mi mindenért lehetsz hálás. Ez elmédet a sikerre hangolja. Az ember nem tud egyszerre hálás és stresszes is lenni. A hála mozgással kombinálva kettős energialökettel és természetes antidepresszánssal ajándékoz meg.

4) Ne csüggesszen el, ahol tartasz, inkább gondolj derűlátón arra, ahová el fogsz jutni.

5) Étkezz a régi alapelv szerint: reggel, mint egy király, délben, mint egy polgár, és este, mint egy kollégista, akinek már egy fillérje sincs. 

6) Hidd el, hogy minden okkal történik, és jó dolgok származnak majd a nehéz helyzetekből.

7) Ne pazarold az energiádat pletykára, múltbeli ügyekre, negatív gondolatokra

és olyasmire, amit úgysem tudsz irányítani. Fektess be a jelen pozitív pillanataiba.

8) Keress magadnak egy mentort, és te is légy mentora valakinek.

9) Három fontos dolog: erő, lelkesedés és együttérzés.

10) Ne feledd, a kemény munkát nem lehet semmivel kiváltani.

11) Összpontosíts! Kérdezd meg magadtól: »Mi a három legfontosabb dolog, amit ma meg kell tennem?«

12) Gyakorold a »semmi panaszkodás« szabályt! A

panaszkodás olyan, mint a hányás, te ugyan jobban érzed magad utána, de az emberek körülötted rosszul lesznek!

13) Olvass több könyvet, mint tavaly!

14) Pihenj többet! Az alvást nem lehet dupla kávéval pótolni!

15) Lefekvés előtt egészítsd ki ezeket a mondatokat: »Hálás vagyok …-ért.« »Ma elvégeztem …-t.«

16) Képzeld el, hogy elméd egy kert. Ha egy napig kigazolod a negatív gondolatokat, és táplálod a pozitív gondolatokat, az nem sokat számít – de ha minden nap megteszed, pompás kerted lesz.”