Ne várj a tökéletes körülményekre! (3)
„…kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” (Zsidók 11:27)
Szoros összefüggés van aközött, hogy elindulunk az álmunk megvalósítása felé, és aközött, ahogy majd rendelkezésünkre lesznek az ehhez szükséges források. Túl gyakran akarjuk először látni a forrásokat, sőt a kezünkben tartani őket, mielőtt elindulnánk előre. Ha így viselkedünk, sem forrásaink nem lesznek, sem előrehaladásunk. Olyannak kell lennünk, mint az a csiga, aki egy hideg februári napon elkezdett felmászni az almafára. Amint araszolgatott felfelé, egy kis kukac kidugta a fejét a fakéreg egyik repedésén, és ezt mondta: „Csak az erődet pazarolod. Nincs odafent egyetlen alma sem.” A csiga tovább mászva ezt mondta: „Most nincs, de mire odaérek, majd lesz!” A Szentírásban újra meg újra olvashatjuk, hogyan indított útnak Isten embereket nagyon kevésnek vagy nem megfelelőnek tűnő eszközökkel. Mire azonban odaértek, ahol Isten akarta őket látni, ott vártak rájuk azok a források, amikre szükségük volt ahhoz, hogy a rájuk bízott munkát elvégezzék. Az álom nem a forrásokat követi, ez éppen fordítva történik. Először van egy álmunk, aztán elindulunk felé. Aztán – és csakis aztán – követnek majd az emberek és a források. Aztán a terv, amit Isten adott nekünk, kezd megvalósulni. Egy bölcs ember egyszer ezt mondta: „Az erőfeszítés csak akkor hozza meg jutalmát, ha az ember nem hajlandó feladni.” A sikeres emberek látják, amit mások nem látnak, ez tartja mozgásban őket. „Hit által hagyta el [Mózes] Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant.”
Mai ige
