Én szörnyen rendetlen vagyok. A ruháim
hatalmas kupacokban hevernek a padló minden négyzetcentiméterén, minden
fiók, szekrény, ágyalj tömve van kacatokkal, a szoba egyik végéből a
másikig csak hatalmas lépésekkel, szinte már ugrásokkal tudok csak
eljutni. Komolyan, csak kérdezzétek meg a szüleimet. Na de amikor
vendégem jön…! Hirtelen rend lesz. Nyilván nem akarom azt, hogy mocsok
várja az adott barátnőmet, nem akarom, hogy kupi fogadja, szeretném, ha
kényelmesen elférne, ha tetszene neki a szobám. Persze a kisebb-nagyobb
zugok akkor is kacattárolóként funkcionálnak, de hát na, látszólag rend
van, azt már nem látják, jó ez így.
Mi lenne, ha Jézus látogatna hozzám? Azt
hiszem soha eddig nem látott rendet tennék. Kidobnám a régi, csúnya,
széttörött kacatjaimat, a legapróbb porszemet is letörölném a legapróbb
ékszerről, a zegzugos helyek is csillognának-villognának. Szeretném, ha
tetszene Neki, amit lát. Ha büszke lenn rám. Ha jól érezné magát ott, ha
nálam maradna.
Az a durva, hogy Ő már - jobb esetben –
ott van a házadban. De vajon beengeded minden egyes szobába? Oda is,
ahol a személyes kacatjaid, poros emlékeid vannak, amiktől nem tudsz
szabadulni? Oda is, ahol csak látszólag van rend, a felszín alatt meg
dúl a káosz? Oda is, ahol éppen nem odaillő poszterek vannak a falon,
vagy ahol nem odaillő események folynak éppen? Isten a teljes lényedet
akarja. Minden egyes szobát, minden egyes emléket, minden érzést, minden
belső félelmet, minden gyengeségedet. Rendet akar rakni a szobád minden
sarkában. Ki akarja dobni a felesleges kacatokat, le akarja törölni a
port rég elfeledett kedves emlékekről, ki akarja nyitni az ablakokat,
hogy fényt és friss levegőt engedjen be. Változtatni, gyógyítani,
megtisztítani, adni szeretne. De csak akkor tud, hogy ha beengeded
minden egyes szobába, ha mindent átadsz Neki. by Lidia
