2012. május 2., szerda

Megbocsátás

A megbocsátást nem lehet ELVÁRNI. Bánd meg, amit tettél, kérj bocsánatot, és örülj, ha megbocsátottak. Ha pedig nem bocsát meg a másik, fogadd el a döntését. Nincs joga senkinek elvárni a másiktól, hogy egy vállrándítással átlépje a saját érzelmeit.
(szazsi)

Tartsd életben a reményt!

„A reménység bátorságot ad." (Jób 11:18 NLT)
A remény hatalmas erőforrás. Arra késztet, hogy gondolatban minden lehetséges meg­oldást megvizsgálj. Képessé tesz arra, hogy felülkerekedj az ijesztő akadályokon. Élet­bevágóan fontos ahhoz, hogy olyan életet élj, amilyet Isten szán neked. Ez az üzemanyag működteti a szívedet. Ez a legeslegnagyobb különbség azok között, akik kitartanak, és akik feladják. A remény mondatja ki a házasulandó párral az igent, anélkül, hogy bármi­lyen garanciát is várna. Később is a remény szedegeti össze a darabkákat a sok megsze­gett ígéret után, és próbálkozik újra, mert tudja, hogy jóra fordulhatnak a dolgok. Ezért szenvedi végig a kínok kínját a zeneszerző a kotta fölött, vagy a festőművész a vászon előtt, mert hiszi, hogy a küzdelemből a szépség egy szikrája fog előtörni. Henri Matisse festőművész kezét idős korára teljesen megnyomorította a kínzó ízületi gyulladás. Amikor megkérdezték, hogy miért szorít mégis minden nap ecsetet feldagadt ujjai közé, ezt mondta: „a fájdalom elmúlik, a szépség megmarad". Michelangelo annyira elcsüggedt, amikor a Sixtusi kápolna mennyezetfreskóján dolgozott, hogy már majdnem feladta. De a remény minden reggel arra késztette, hogy felmásszon a létrára, hogy be tudja fejezni nagyszerű látomását. A remény vette rá Ábrahámot, hogy elhagyja otthonát, anélkül hogy tudta volna, hová viszi Isten. Pál a remény miatt volt képes dacolni Róma hatalmával. A remény adta az erőt az Ószövetség prófétáinak, hogy folyamatosan szembeszálljanak az ország vezetőivel! A remény nem vak optimizmus, hanem összpontosított hit és Istenbe vetett reménység. „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúko­rom óta" (Zsoltárok 71:5). Túlélhetsz sokféle veszteséget, de a remény elvesztését nem. Senki sem vesztett el olyan sokat, mint Jób, aki mégis azt mondta: „A reménység bá­torságot ad". Tartsd hát életben a reményt azzal, hogy bízol Istenben!