Lukács 8: 50 Jézus azonban meghallotta, és így biztatta Jairust: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül a leányod!” Újra megbízni egy férjben aki megcsalt 3

Napok óta Jairus történetét kapom. Mindenhonnan. Igében többször, ma tanításban.
⁵⁰ Jézus azonban meghallotta, és így biztatta Jairust: „Ne félj, csak higgy, és megmenekül a leányod!”

És olvastam egy jó történetet is. Ime:
Atyám én is át akarom adni neked az összes kulcsot!! Nem bírom tovább!

Hadd mondjak el most egy példázatot! Hívjuk hősünket Jánosnak. János egy nagy kétemeletes házban lakik, emeletenként öt-öt szobával. Egy nap udvarias kopogást hallott a bejárati ajtón. János kinyitotta, és lám, Jézus állt az ajtó előtt. „Ó, Jézus! Fáradj be, kérlek! - mondta János, a házam legszebb szobáját adom neked - az emeletit.” Nos, Jézus úriember, így azt mondta: „Köszönöm.”

Másnap reggel valaki erősen dörömbölt a bejárati ajtón. Mikor János kinyitotta, hát kit lát? A Sátánt. „Nem, - kiáltja János, nem akarlak beengedni!” De a Sátán azt mondta: „Már bent is vagyok!” - és próbálta benyomni az ajtót. Szörnyű kísértésekkel támadta. Éjfél körül János nagy nehezen kiszorította a Sátánt az otthonából. Akkor elgondolkodott: „Várjunk csak, Jézusnak a legszebb szobámat adtam, mégsem jött le segíteni!” Amikor ezt elpanaszolta Jézusnak, ő ezt mondta: „Nézd, tíz szobádból egyet adtál át nekem...” János lerogyott a térdeire, és ezt válaszolta: „Látom már, hogy mi volt a hiba. Elnézést. Legyen fele-fele!” Jézus úriember, így elfogadta. Másnap megismétlődött az előző napi küzdelem. A Sátánnak valahogy sikerült bejutnia, és egész nap dúlt a küzdelem. János teljesen kimerült. „Miért nem segítettél ma sem?” Az Úr azt válaszolta: „Fiam, miért nem adod át nekem mind a tíz szobádat, és a helyett, hogy én vagyok nálad, te lennél nálam?” János összetört. Kihúzta a nadrágzsebéből a bejárati ajtó kulcsát, és átadta Jézusnak. Most már mindent átadott.

Másnap reggel, még hajnali szürkületkor, hallja ám János, hogy valaki olyan hangosan zörget a bejárati ajtón, hogy szinte belerendül a ház. Ijedten ugrott fel az ágyából, és sírva mondta: „Ó, megint az ördög az!” Akkor hirtelen lépések zaját hallotta - ezúttal házon belülről. Jézus ment a bejárati ajtóhoz teljes dicsőségében és hatalmában, kezében a kulccsal. Most már az ő feladata ajtót nyitni. Jánost roppantul izgatta a dolog kimenetele, így közvetlenül Jézus mögé állt, amikor az szélesre tárta a bejárati ajtót. Ki állt az ajtó előtt? A Sátán, természetesen. De mikor meglátta, hogy Jézus áll vele szemben, egyre mélyebbre hajolt, úgy makogta: „Bocsánat, eltévesztettem a házszámot!”

Sokan átadnak Jézusnak a tízből kilenc szobát, és a tizedik ajtajára kiírják: „Belépni tilos!” Ebben a szobában dédelgetik titkos bűneiket és élik a kettős életüket. Nem csoda, ha nem győztesek. Énekeld a szíved mélyéről, amint a híres ének szövege mondja: Jézusnak átadok mindent...átadok MINDENT, neked, Istenem és Megváltóm, átadok mindent. Áldjon az Úr!

REINHARD BONNKE"

Engedd el a bosszút!

Ne fizessetek a gonoszért gonosszal!” (1Péter 3:9)

Azt mondják, hogy a fájdalom mélysége meghatározza a reakció nagyságát. Ezért valószínű, hogy ha valaki megbántott, akkor ösztönösen egyenlíteni akarsz. De bármilyen pillanatnyi elégtétel-érzetet később elkerülhetetlenül követ a megbánás tartós érzése. Miért? Mert tudod, hogy a bosszúállásal ellenszegültél Istennek. Kétféle módon szoktunk bosszút állni: 1) A „szemet szemért” elv alapján. Ám mielőtt a megbántó félnek te is fájdalmat okoznál, alaposan fontold meg a következő szavakat: „Ne fizessetek senkinek rosszal rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert megvan írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:17-19 RÚF). 2) Mások bevonásával. Nemcsak ahhoz nincs jogod, hogy visszavágj, de ahhoz sincs jogod, hogy mások előtt megalázd azt, aki téged megbántott. József nem csupán nem büntette meg bátyjait árulásukért, de arra sem volt hajlandó, hogy az udvartársa előtt kiteregesse a részleteket. Miért? Mert látta Isten kezét munkálkodni, és felismerte, hogy amit bátyjai kezétől elszenvedett, az tette őt azzá, amivé vált. Péter ezt írja: „ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Péter 3:9). Tehát, ha Isten áldásait akarod élvezni, engedd el a bosszút!

Mai ige

Megbocsátok!

„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak!” (Kolossé 3:13)

Vannak emberek, akik számára a karácsony nem az ünnep örömét jelenti, hanem depressziót. Néhány esetben ennek az az oka, hogy családjukat darabokra törte egy válás, és az emlékek túl fájdalmasak. S. I. McMillen és David Stern társszerzők írnak Elkerülhető betegségek című könyvükben azokról a károkról, melyeket mi okozunk saját magunknak azzal, ha utálunk valakit, vagy nem vagyunk hajlandók megbocsátani. „Abban a pillanatban, amikor elkezdek gyűlölni egy embert, a rabszolgája leszek. Ő irányítja a gondolataimat, ő uralja az érzéseimet, még az álmaimat is. A vérkeringésemet állandóan stresszhormonok árasztják el, és kimerítik szervezetemet… bárhová megyek, mindenütt üldöz az, akit gyűlölök.” Amikor a családod összejön karácsonykor, talán van köztük valaki, akit nem kedvelsz, vagy akinek nem bocsátottál meg. Ha így van, emlékezz arra, hogy Jézus azért jött e világra, hogy szeresse a szeretetleneket, és megbocsásson az arra méltatlanoknak. A „kegyelem” szó azt jelenti: „meg nem érdemelt, meg nem szolgált és ki nem érdemelhető kegy”. Krisztus ki fogja mosni szívedből a haragot és a neheztelést, ha engeded neki. Ha valakivel nem szívesen találkoznál a családi karácsonyon, javaslunk egy imádságot: „Uram, megvallom, hogy nem kedvelem …-t, és rettegek a vele való találkozástól. Segíts, hogy megbocsássak, és kegyelmes legyek hozzá. Hadd áradjon át rajtam Krisztus szeretete ezen a karácsonyon. Jézus nevében imádkozom. Ámen.” Azt mondod, az illető nem érdemli meg a bocsánatot? Lehet, de te sem érdemelted meg Isten szeretetét és bocsánatát. Jézus azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket… És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” (Lukács 6:27–28,31). Ilyen a karácsonyi lelkület!

Radikális hála

Minden körülmények között hálát adjatok; mert ez az Isten akarata számotokra Jézus Krsiztusban.” (1Thesszalonika 5:18, GNT fordítás)

Következőképpen néz ki a radikális hála: „Minden körülmények között hálát adjatok; mert ez az Isten akarata számotokra Jézus Krsiztusban.” (1Thesszalonika 5:18).

Vegyük észre, hogy a Biblia azt mondja, hogy minden körülmények között, és nem azt hogy minden körülményért. Nagy a különbség! Nem kell hálásnak lenned a rossz dolgokért, amik történnek az életedben. Sok gonosz dolog van a világban, és nem minden az Isten akaratából történik. Tulajdonképpen, legtöbbször az Isten akarata nem történik meg; a mi akaratunk valósul meg. Tehát nem köszönjük meg Istennek a világban történő gonosz dolgokat, hanem a dolgok közepette adunk hálát Istennek.

Miért lehetek hálás Istennek minden körülmények között? Először is azért, mert tudom, hogy Isten kezében tarja a gyeplőt. És tudom, hogy Isten a rosszból képes jót kihozni. Tudom, hogy Isten még a hibáimat is át tudja fordítani valami olyasmire, ami jól működik – tud kihozni jót belőle. Tudom, hogy nem kell örökké élnem itt a Földön. Tudom, hogy egy napon a Mennybe kerülök. Tudom, hogy nem veszíthetem el az üdvösségemet. Tudom, hogy bármi történjen is, Isten mindig szeretni fog engem. Számos olyan dolog eszembe jut, amiért minden körülmények között hálás lehetek, még azon körülmények között is, amelyek dög nehezek.

Az igevers azt is mondja, hogy mindenben hálát adjunk. Az a görög szó, ami itt szerepel az a ‘pos’ szó, ami azt jelenti, hogy bármilyen, minden, bárki, mindenkor, bárhol, mindenhol, tehát mindent jelent. Azt jelenti, hogy nincs kivétel, nincsenek kifogások és mentségek.

Ez meglehetősen radikálisnak tűnik, ugye? Ezért hívják radikális hálának.

Semmi erőfeszítés nem kell ahhoz, hogy hálásak legyünk egy kapott kedves ajándékért. Bárki hálás tud lenni ezért; könnyen megtehető. Ám hálásnak lenni minden körülmények között az a radikális hála.

Minden körülmények között hálát adjatok; mert ez az Isten akarata számotokra Jézus Krisztusban. Az emberek azt mondják, hogy meg akarják tudni, mi az Isten akarata és hogy mit szeretne Isten, hogy tegyenek az életükben. Nos, hálát adni minden helyzetben az Isten akarata a számunkra – és minél hálásabb vagy, annál közelebb kerülsz az Istenhez!

2 Péter 3:9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.

Istenre várni, hogy Ő megtegye azt, amit csakis Ő tud megtenni, a hitünk egyik legnehezebb része. A mi időzítésünk, és az Övé, általában teljesen különbözik egymástól.
Legtöbbször nem siet, és várnunk kell.
Fontos, hogy megfelelő hozzáállással várjunk, és elhiggyük, hogy Isten időzítése a helyes.
Ahogy Istenre vársz, várd, hogy bármelyik pillanatban valami jó fog történni.
Ez lehetővé teszi neked, hogy élvezd a várakozás idejét, ahelyett, hogy keserű és nyomorult lennél.

( Mit mondanék magamnak, ha visszamehetnék az időben, amíg arra vártam, hogy Isten dolgozzon? Azt, hogy ne sírj, ne aggódj! Élvezd az életet, találkozz a barátaiddal, járj koncertekre, úszni, moziba, és ne aggódj azon, hogy Isten hogy fogja ezt megoldani)

"De hogyan bocsáthatnék meg?" A megbocsátás egy döntés

De    volt    valami,    amit    mindenképpen    meg    akart    kérdezni,    és    ahogy    haladtak,    ez tovább marcangolta.    Végül    megtörte    a csendet.
–    Papa?!
–    Igen,    fiam?
–     Sophia     tegnap     nagyon     sokat     segített     nekem     a     Missyvel     kapcsolatos     kérdések megértésében.     És     nagyon     sokat     segített     a     Papával     való     beszélgetés     is.     Vagy hogy     is mondjam...,     úgy     értem,     a     veled     való     beszélgetés     is.     –     Mack     zavarban   volt,     de     Papa megállt    és rámosolygott,    mintha    értené,    tehát  folytatta:    –    Hát    nem    furcsa,    hogy    meg    kell beszélnem    veled    is    ezt    az    egészet?    Úgy    értem,    te    egy    tipikus    apatípus,    egy apa-apa    vagy,ha    van    ennek    egyáltalán    valami    értelme.
–    Értem,    Mackenzie.    Lassan    bezárul    a    kör.    Amikor    tegnap    este    megbocsátottál    apádnak az     nagyon     fontos     lépés     volt     afelé,     hogy     ma     engem     Atyaként ismerhess     meg.     Nem     kell tovább magyarázkodnod.
Mack    valamilyen    módon    tudta,    hogy    egy    hosszú    út    végéhez    közelednek,    és    Papa    azon fáradozik,    hogy    segítsen    neki   megtenni    az    utolsó    néhány    lépést.
–    A    szabadság    megszerzésének    nem    volt    más    útja:    ki    kellett    fizetni    az    árat,amint    te    is tudod.     
 –     Papa     a     csuklóján látható,kitörölhetetlen     sebhelyeket     nézte.     
–     Tudtam,     hogy     az általam     teremtett     világ     fel     fog     lázadni,     a     függetlenséget     és     a     halált     választja,     és     azt  is tudtam,    mibe    fog    nekem    kerülni    a    megbékélés    útjának    megnyitása.    A    ti    függetlenségetek rászabadította     a     világra     azt,     ami     számodra     káosznak     tűnik;     mert     kiszámíthatatlan     és félelmetes.     Hogy     megakadályozhattam  volna-e  mindazt, ami Missyvel  történt? A válaszom    az,    hogy    igen.
Mack    felnézett    Papára.    Tekintetében  annyira    nyilvánvalóan    látszott    a    kérdés,    hogy    ki    se kellett     mondania.     Papa     így     folytatta:     –     Először     is:     ha     egyáltalán     nem     teremtek     semmit,akkor     ezek     a     kérdések     fel     sem     merülnek.     Vagy     pedig dönthettem     volna     úgy,     hogy tevékenyen     beavatkozom     a     lányod     körülményeibe.     Az     első     lehetőséget     soha     még     csak
nem     is     mérlegeltem,     az     utóbbi     pedig     nem     számított     választási     lehetőségnek     azoknak     a céloknak    az    ismeretében,    amelyeket    most    még    valószínűleg    nem    vagy    képes    megérteni.    A dolgok     jelenlegi     állása     szerint     kizárólag     a     szeretetemet,     a     jóságomat     és     a     veled     való kapcsolatomat    kínálhatom    fel    válaszként.    Nem    szerepelt    a    terveimben    Missy  halála,    de    ez nem    jelenti    azt,    hogy    nem    tudom    valami    jónak    az    érdekében    felhasználni.
Mack    szomorúan    rázta    a    fejét.
–    Igazad    van.    Nem    igazán    jól    fogom    fel    még    a    dolgokat.    Azt    hiszem    néha    egy    pillanat erejéig     látok     egy     halvány     fénysugarat,     de     aztán     újból     feltámad     bennem     mindaz     a     sok vágyakozás    és    a    veszteség    érzete,    amely    azt    sugalmazza,    hogy    amit    látni    véltem,    az    nem lehet    igaz.    De    bízom    benned...    –    És    hirtelen,    olyan    volt    ez,    mint    egy    új    gondolat:    meglepő és    csodálatos...    –    Papa,    én    tényleg    bízom    benned!
Papa    derűtől    ragyogó    arccal    nézett    vissza    rá:    –    Tudom,    fiam,    tudom!
Ezzel    megfordult,    és    folytatta    útját    az    ösvényen.    Mack    kicsit    könnyebb    és    nyugodtabb szívvel     követte.     Hamarosan     enyhe     emelkedő     következett, így a  tempójuk     is  lassult  egy kicsit.  Papa  időnként megállt,     és megérintett  egy-egy kőtömböt, vagy egy  nagy     fát  a csapás mellett, minden ilyen  alkalommal    mutatva    a    kis    piros    jel    ottlétét.    De    még    mielőtt Mack     feltehette     volna     a     nyilvánvaló     kérdést,     Papa     megfordult, és     ment     tovább     az ösvényen.
Egy     idő     múlva   a  fák  ritkulni     kezdtek,     és     Mack     időnként     megpillantotta     azokat     az agyagpalás    mezőket,    ahol    a földcsuszamlások    még    az    ösvény  megépítése    előtt    letarolták az    erdő    egyes    részeit.    Egyszer    megálltak    egy    rövid    pihenőre,    ahol    Mack    kortyolt    egyet    a hideg    vízből,    amivel    Papa    a    kulacsaikat    megtöltötte.
Nem     sokkal     a     pihenő     után     az     ösvény     hamarosan     még     meredekebbé     vált,     ami     még tovább    lassította    a    tempójukat.    Mack    úgy    becsülte,    hogy    csaknem    két    óra    telt    el    az    indulás
óta,    amikor    végre    maguk    mögött    hagyták    a    fákat.    Látta    maguk    előtt    az    ösvény    vonalát    a hegyoldalon,     de     először     át     kellett     haladniuk     egy     sziklákkal     és     kőtömbökkel     borított hatalmas    területen.
Papa    újból    megállt,    letette    a    batyuját,    hogy    vizet    vegyen    elő.
–     Már     majdnem     ott     vagyunk,     gyermekem     –     jelentette     ki,     és odanyújtotta     Macknek     a kulacsot.
–     Tényleg?!     –     kérdezett     vissza     Mack,     és     újból     az     előttük     elterülő     sivár     és     elhagyatott sziklamezőt    kémlelte.    
–    Igen!    –    hangzott    Papa    szűkszavú    válasza,    és    Mack    nem    volt    benne biztos,    hogy    tényleg    meg    akarja    kérdezni,    hogy    pontosan    hol    is    vannak    ott    már    majdnem.
Papa    kiválasztott    egy    kis    sziklatömböt    az    ösvény    mellett,    rátette    a    hátizsákját, mellé    az ásóját,     és     maga     is     leült.     Kicsit     zaklatottnak     látszott.     
–     Szeretnék     mutatni     neked     valamit,
ami    nagyon    fájdalmas    lesz    a    számodra.
–     Rendben     –     felelte     Mack.     Gyomra     kezdett felkavarodni  miközben letette csákányát,
ölébe    lendítette    Sarayu    ajándékát,    és    ő    is    leült.    A    reggeli    napsütés által felerősített    aromák betöltötték    érzékszerveit    szépséggel,    és    némiképp    meg    is    nyugtatták.    –    És    mi    lenne    az?
–    Ahhoz,    hogy    megláthasd,    még    valamitől    meg    akarlak    szabadítani,    ami    beárnyékolja    a szívedet.
Mack     azonnal     tudta,     miről     van     szó,     és     –     tekintetét     Papáról     elfordítva     –     olyan     szúrós szemmel    nézte    a    földet,    hogy    szinte    lyukat    fúrt    a    talajba.
Papa     gyengéden   és  megnyugtatóan beszélt     hozzá:     –     Fiam,     nem     az     a     célom,     hogy megszégyenítselek.     Az     én     eszközeim     között     nem     szerepel     a     megalázás,     sem     a     bűntuda keltése,     sem     a     kárhoztatás.     Ezek     egy     szemernyivel     sem     képesek     hozzájárulni     sem     a
teljességhez,     sem     a     megigazuláshoz,     és     ezért     kellett     ezeket     Jézussal     együtt     a     keresztre szegezni.
Kicsit     várt,     hagyta,     hogy     ez     a     gondolat     áttörjön,     és     átjárja     Macket     mindenestől,     hogy elmoshasson     szégyenérzetéből     amennyit     csak     lehet,     majd     folytatta:     –     Ma     a     gyógyulás
ösvényét     járjuk,     hogy     lezárjuk (élet)utadnak     ezt     a     részét:     nem     csupán     a     te     érdekedben,hanem    mások    miatt    is.    Ma    bedobunk    egy    hatalmas    követ    a    tóba,    és    azok    a    hullámok    olyan helyekre    is    elhatnak,    amelyekre    nem    is    számítanál.    Akkor    már    tudod    is,    hogy    mit    akarok,
ugye?
–    Attól    tartok,    tudom    –    motyogta    Mack.    Érezte,    hogy    érzelmek    kezdenek    kiszivárogni
szívének    egyik    lezárt    szobájából.
–    Fiam,    ki    kell    mondanod,    nevén    kell    nevezned!
Mack     most     már     nem     tudott     tovább     uralkodni     magán,  forró  könnyek patakzottak     a
szeméből,    és    zokogva    kezdte    vallomását.
–     Papa!     –     kiáltotta.     –     Hogy bocsáthatnék     meg     valaha     is     annak     a     rohadéknak,     aki  meggyilkolta    az    én    Missymet?!    Ha    most    itt    lenne,    nem    is    tudom,    mit    tennék    vele!    Tudom, hogy    nem    helyes,    de    azt    akarom,    hogy    úgy    szenvedjen,    mint    amilyen    szenvedést    ő    okozott nekem...    ha    már    igazságszolgáltatásban    nem    részesülhetek,    a    bosszúról    akkor    sem    akarok lemondani.
Papa    egyszerűen    csak    engedte,    hogy    az    áradat    kitörjön    Mackből,    aztán    megvárta,    míg    a hullámok    elültek.
–     Mack,     az,     hogy     te     megbocsátasz     ennek     az     embernek,     a     részedről     azt     jelenti,     hogy átengeded    őt    nekem,    és    lehetővé    teszed,    hogy    megváltsam    őt.
–    Megváltani?!    Őt?!    –    Mack    újból    a    harag    és    a    fájdalom    tüzét    érezte.    –    Nem    akarom, hogy     megváltsd     őt!     Azt     akarom,     hogy     okozz     neki     fájdalmat,     hogy     büntesd     meg,     juttasd pokolra...    –    Hangja    elakadt.
Papa    türelmesen    várta,    hogy    az    érzelmek    lecsillapodjanak.
–    Elakadtam,    Papa.    Nem    felejthetem    el    csak    úgy,    amit    tett,    nem    igaz?!    –    esdekelt    Mack.
–    A    megbocsátás    nem    felejtést    jelent,    Mack.    Azt    jelenti,    hogy    elengedjük    a    másik    ember torkát.
–    De    én    azt    hittem,    hogy    te    elfelejted    a    bűneinket.
–     Mack,     én     Isten     vagyok.     Nem felejtek     el     semmit.     Mindent     tudok.     Tehát     a     felejtés számomra     azt     jelenti,     hogy     úgy     döntök,     korlátozom     magam.     Fiam!     –     halkult     el     Papa hangja,    Mack    pedig    feltekintett    rá,    egyenesen    bele    mély,    barna    szemébe.    –    Jézus    miatt    ma
nincs    törvény,    ami    azt    követelné    meg,    hogy    az    emlékezetembe    idézzem    a    bűneidet.    Ezek elmúltak,    és    nem    zavarják    többé    a    kapcsolatunkat.
–    De    ez    az    ember...
–    De    ő    is    az    én    fiam.    Meg    akarom    váltani.
–    És    hogy    gondoltad?    Én    csak    megbocsátok    neki,    és    akkor    már    minden    oké,    aztán    meg haverok    leszünk?!    –    kérdezte    Mack    halkan,    de    szarkasztikusan.
–    Nincs    kapcsolatod    ezzel    az    emberrel,    legalábbis    most    még    nincs.    A   megbocsátás    nem hoz    létre    kapcsolatokat.    Jézusban    minden    embernek    megbocsátottam    az    ellenem    elkövetett bűneiért,    de    csak    kevesen    döntenek    a    velem    való    kapcsolat    mellett.    Mackenzie,    hát    nem érted,     hogy     a     megbocsátás     egy     hihetetlenül   hatalmas     erő     és     óriási     hatalom?!     Egy     olyan
erő,    amelyben    velünk    együtt    részed    van,    egy    olyan    hatalom,  amelyet    Jézus mindenkinek
megad,     akiben     benne     lakozik,     hogy     a     megbékélés     növekedhessen.     Amikor     Jézus
megbocsátott    azoknak,    akik    a    keresztre    szegezték,    többé    már    nem    voltak    adósai    neki, sem nekem.  A  velük  való kapcsolatomban    soha    nem    hozom    fel,    amit    tettek,    nem    szégyenítem meg,    és    nem    hozom    zavarba    őket.
–    Nem    hiszem,    hogy    én    képes    vagyok    ezt    megtenni    –    válaszolta    erőtlenül    Mack.
–     Én     pedig     azt     akarom,     hogy     tedd     meg.     A     megbocsátás     mindenekelőtt     a     te,     a megbocsátó    fél    érdekeit    szolgálja    –    válaszolta    Papa.    –    Ha    megbocsátasz,    megszabadulsz valamitől,    ami    elevenen    felemészt    téged:    ami    pusztítja    az  örömödet    és    a    teljes    és    őszinte szeretetre    való    képességedet.    Gondolod,    hogy    ezt    az    embert    érdekli    az,    hogy    neked    milyen
fájdalmakat  és     gyötrelmeket   kellett átélned?     Ha     igen,     legfeljebb     azért,     hogy     annak
tudatával    hizlalja    magát.    Nem    akarsz ennek    véget    vetni? Mert ha ezt megteszed, ezzel  őt is megszabadítod attól a tehertől, amelyet cipel;    akár    tudja,    akár    nem,    akár    elismeri,    akár
nem.    Amikor    úgy    döntesz,    hogy    megbocsátasz    valakinek,    azt    az    embert    jól    szereted.
–    De    én    nem    szeretem    őt!
–    Nem,    most    még    tényleg    nem.    De    én    szeretem,    Mack!    Nem    azért,    amivé    vált,    hanem amiatt    a    megtört    gyermek    miatt,    akit    a    fájdalmai    így    eltorzítottak.    Segíteni    akarok    neked,hogy     magadra     öltsd     azt     a     természetet,     amely     több     erőt     és     nagyobb     hatalmat     talál     a szeretetben    és    a    megbocsátásban,    mint    a    gyűlöletben.
–    Ez    tehát    azt    jelenti    –    mondta    Mack,    és    egy    kicsit    haragudott    a    beszélgetés    iránya    miatt–,hogyha    megbocsátok    ennek    az    embernek,    akkor    utána    akár    azt    is    megengedhetem    neki,hogy    játsszon    Kate-tel,    vagy    az    első    lány    unokámmal?
–    Mackenzie!    –    Papa    hangja    erős    és    határozott    volt.    –    Már  megmondtam  neked,    hogy    a megbocsátás     nem     hoz     létre     kapcsolatot.     Ha     az     emberek  nem szólnak     igazat     afelől,     amit tettek,     és     ha     nem     változtatják     meg     a     gondolkodásukat     és     a     viselkedésüket,     akkor     a bizalomra     épülő     kapcsolat     lehetősége     kizárt.     Amikor     megbocsátasz     valakinek,     ezzel
felszabadítod     őt     az     ítélet     alól,     de     valódi     változás     nélkül     valódi  kapcsolatok     nem létesíthetők.
–    A    megbocsátás    tehát    nem    követeli    meg    tőlem,    hogy    úgy    tegyek,    mintha  az,    amit    ez    a fickó    tett,    meg    se    történt    volna?
–    Hogy    is    lennél    rá    képes?!    Tegnap    este    megbocsátottál    apádnak.    De elfelejted-e    valaha is    azt,    amit    veled    tett?
–    Nem    gondolnám.
–     De     ma     már     a     történtek     ellenére     is     képes     vagy     őt     szeretni.     Ezt     az     ő     változása     teszi lehetővé.     A  megbocsátás     semmiképpen     sem     követeli     meg     tőled     azt,     hogy     meg     is     bízz abban,    akinek    megbocsátasz.    De    ha    végül    megbánja    a    bűnét    és    megtér,    akkor    egy    csodát
fedezel    fel    a    szívedben,    amely    lehetővé    teszi,    hogy    kinyújtsd    a    kezed,    és elkezdd    felépíteni közöttetek     a     megbékélés     hídját.     És     néha     még     az     is     megtörténhet     –     bár     ez     most valószínűleg elképzelhetetlennek    tűnik    a    számodra    –,    hogy    ez    az    út    a    teljesen    helyreállított bizalom    csodájához    is    elvezet.
Mack    lecsúszott    a    földre,    és    nekivetette    a    hátát    a    sziklának,    amelyen    addig    ült.    A    talajt tanulmányozta    a    lábai    között.    –    Papa,    azt    hiszem,    értem,    amit    mondasz.    De    az    az    érzésem,hogy    ha    megbocsátok    ennek    a    fickónak,    akkor    megússza.    Hogyan  menthetném  fel  tettének következményei     alól?     Szerintem   nem     lenne     tisztességes Missyvel     szemben,     ha     nem maradnék    haragban    vele.    Nem    így    van?
–    Mackenzie,    a    megbocsátás    nem    ad    felmentést    semmire.    Hidd    el    nekem, hogy    amitől ez     az     ember     a     legtávolabb     van,     az     a     szabadság.   És neked     nem kötelességed, hogy igazságot    szolgáltass    ebben    az    ügyben.    Ezt    csak    bízd    rám!    Ami    meg    Missyt    illeti,    ő    már megbocsátott    a    gyilkosának.
–    Csakugyan?    –    kérdezte    Mack,    fel    se    nézve.    –    Hogy    volt    erre    képes?!
–    Úgy,    hogy    benne    élek.    Ez    az    egyetlen    módja    az    igazi    megbocsátásnak.
Mack     érezte,     hogy     Papa     leül     mellé     a     földre,     de     továbbra     sem     nézett     fel.     Amikor     Papa átölelte    őt,    zokogni    kezdett:    –    Engedd    ki    az    egészet!    –    hallotta    Papa    suttogását,    és    végre
képes    volt    ezt    megtenni.    Becsukta  szemét    miközben    könnyei    patakzottak.    Missy,    és    a    vele kapcsolatos    emlékek    újra    elárasztották    az    elméjét:    a    kifestőkönyv    és    a    színes    kréták    képe, a    szakadt    és    véres    ruhák.    Sírt,    míg    ki    nem    sírt    magából    minden    sötétséget,    vágyakozást    és
veszteségérzetet;    sírt    mindaddig,    míg    már    nem    volt    semmi    kisírni    való.
Lehunyt    szemmel,    előre-hátra    ringatózva    esedezett:    –    Segíts,    Papa!    Segíts!    Mit    tegyek?
Hogy    tudok    megbocsátani    neki?
–    Mondd    el    neki!
Mack    felnézett,    félig-meddig    arra    számítva,    hogy    ott    áll    előtte    egy    ismeretlen    férfi.    De nem    volt    ott    senki.
–    Hogyan,    Papa?!
–     Csak     mondd     ki     hangosan!     Hatalmas     erő     van     abban,     amit     az     én  gyermekeim
kijelentenek.
Mack    suttogva    kezdte,    először    csak    bátortalanul    és    akadozva,    de    aztán    egyre    nagyobb meggyőződéssel:    –    Megbocsátok    neked!    Megbocsátok    neked!    Megbocsátok    neked!
Papa    szorosan    magához    ölelve    tartotta.
–    Mackenzie,    olyan    hatalmas    örömet    jelentesz    nekem!    Amikor    Mack    végre    összeszedte magát,    Papa    átnyújtott    neki    egy    nedves    kendőt,    hogy    megtörölhesse    az    arcát.    Utána    felállt, először    ugyan    kissé    bizonytalanul.
–     Hűha!     –     szólalt     meg     rekedten,     és     keresgélte     a     szavakat, amelyekkel leírhatná     azt     az  érzelmi     utazást,     amin     épp     az     imént     vergődött     át.     Elevennek     érezte     magát.     Visszaadta Papának     a     zsebkendőt,     és     megkérdezte:     –   Tehát  teljesen rendben     van,     hogy     még     mindig haragszom?
Papa     nem     késlekedett     a     válasszal:     –     Úgy,     ahogy     mondod!     Amit     ez     az     ember     tett,     az szörnyű!     Rettenetes     fájdalmat     okozott     sokaknak.     Rosszat     tett,     és     a     harag     a     megfelelő reakció     arra,     ami     ennyire     gonosz.     De     ne     engedd,     hogy     a     harag,     a     fájdalom     és     a veszteségérzet    megakadályozzon    téged    a    megbocsátásban    és    abban,    hogy    levedd    a    kezed annak    az    embernek    a    nyakáról.
Papa    felemelte    és    a    hátára    dobta  zsákját.    –    Fiam,    megeshet,    hogy    az    első    napon,    meg    a másodikon     százszor     is     ki     kell     nyilvánítanod     a     megbocsátásodat,     de     harmadik     nap     már kevesebbszer,     és     így     tovább     minden     nap,     míg     végül     egy     szép     napon     ráeszmélsz,     hogy teljesen     megbocsátottál.     Aztán     eljön     majd     az     a     nap     is,     amikor     annak     az     embernek     a
boldogulásáért     is     imádkozol,     és   átengeded     őt     nekem,     hogy     a     szeretetem     a     romlottság utolsó    maradványait    is    kiégesse    az    életéből.    Bármennyire    felfoghatatlannak    hangzik is ez most    a    számodra,megtörténhet,    hogy  egy  nap majd teljesen másösszefüggésben    ismered meg    ezt    az    embert.
Mack     felnyögött.     De     akármennyire     is     felkavarták     a     gyomrát     Papa     szavai szívében tudta,     hogy     ez     az     igazság.     Együtt     felálltak,     és     Mack     az     ösvény     irányába     fordult,     hogy visszatérjen    az    úton,    amin    jöttek.

(Részlet a Viskó című regényből)

Nem oldhatod meg az összes problémádat te magad. Ha meg tudtad volna, mára már mind meg lenne oldva.

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsoltárok 50:15.)

Nem oldhatod meg az összes problémádat te magad. Ha meg tudtad volna, mára már mind meg lenne oldva. Valószínűleg újra és újra próbálkoztál, de az, hogy mindet megold, jóval többet kíván nálad.

Egy megmentőre van szükséged. Isten megmentőt küldött nekünk a legelső karácsonykor. Minden ember a bolygón a bűn rabszolgája. A karácsonyi történet a végső mentőakció történetét mondja el. Jézus a Földre jött, hogy megszabadítson minket a bűntől, ami megkötöz.

Láthatod, hogy az életünkben vannak olyan problémák, amiket nem tudunk megoldani, bármilyen keményen is próbálkozunk, csak ha még jobban bízunk Jézusban. A Biblia mondja: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsoltárok 50:15.)

Ha bízol Jézusban, ő meg fog szabadítani téged. Megment téged, bármi is uralkodjék rajtad. Ezért jött. Mitől kellene megszabadulnod? Talán mások elvárásaitól, legyen az a hitvesedé, szüleidé, munkatársaidé vagy másé. Nem lehetsz az, akinek Isten szánt, ha csak másokért élsz.

Talán a szégyen, megbánás vagy keserűség az amitől szabadulnod kellene. Jézus azért jött, hogy megmentsen. Saját erődből nem juthatsz túl rajta.

Azonban bízhatsz Jézusban, Ő átvisz majd.

Daily Hope by Rick Warren, 2012. 12. 19.

Amikor valaki megtámad, ahelyett, hogy gúnyos válaszokkal vagy fullánkos szavakkal védenéd magad, inkább imádkozz az ő jólétéért, kérd számára Isten gondviselését!

…törekedjünk a tökéletességre…” (Zsidók 6:1)
Péter azt írja: „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal…” (1Péter 3:9). Amikor valaki megtámad, ahelyett, hogy gúnyos válaszokkal vagy fullánkos szavakkal védenéd magad, inkább imádkozz az ő jólétéért, kérd számára Isten gondviselését! „Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Péter 3:9). „Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot” (1Péter 3:10). Vannak emberek, akik soha nem tanulják meg ezt a leckét. Egy régi angol sírkövön ez a felirat áll: „E sírhant alt Arabella Young fekszik, aki május 24-én elhallgatott.” A francia forradalom idején a királyt és a királynét lefejezték, a koronaherceg így árva lett. Beszéltek arról is, hogy őt is le kellene fejezni, amíg valaki azt nem mondta: „Ha megölitek, azzal a lelkét a mennybe külditek. Inkább küldjétek el az öreg Meghez, ő majd tanít neki durva, mocskos szavakat, így a lelke örökre kárhozott lesz!” Amikor azonban elküldték a gyereket ehhez az utcanőhöz, aki megpróbálta rávenni, hogy trágár szavakat használjon, ő nem volt rá hajlandó, és ezt mondta: „Királynak születtem, nem fogok kimondani ilyesmit!”Tanulság: ha a Királyok Királyának gyermeke vagy, azt szavaidnak is tükrözniük kell.”…keresse és kövesse a békességet” (1Péter 3:11). Bátorság kell a békességszerző feladatának felvállalásához. Bármerre nézel, az emberek tele vannak haraggal a gazdaság, az egészségügy, a munkanélküliség és még sok minden más miatt, amit csak el tudsz képzelni. Békességszerzőnek lenni nem békefenntartást jelent. A „békefenntartók” megpróbálják fenntartani a nyugalmat, azon igyekezve, hogy valahogy megtartsák a kényes egyensúlyt a két fél között. A békességszerzők belevágnak a probléma közepébe, és segítenek a két félnek kibékülni egymással.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. 

Ha mesterré akarsz válni a szeretetben, akkor szeresd a kevésbé szerethetőket. Olyan embereket, akik nem szeretnek téged, akik irritálnak, hátbatámadnak vagy pletykálnak rólad.

"Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok?                                                                        Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik." Lukács 6,32

Ha olyan a szereteted, mint egy égő a lámpában, amely be- és kikapcsol, akkor nem szeretsz másokat úgy, ahogy Isten szeretné. Jézus mondta, hogy "ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok?" (Lukács 6:32)
Az Ő álláspontja ez: Bárki tudja szeretni azokat, akik őt szeretik. Ha mesterré akarsz válni a szeretetben, akkor szeresd a kevésbé szerethetőket. Olyan embereket, akik nem szeretnek téged, akik irritálnak, hátbatámadnak vagy pletykálnak rólad. Talán ez egy lehetetlen feladatnak tűnik, és az is. Ezért szükség van arra, hogy bennünk legyen Isten szeretete, hogy így tudjunk másokat szeretni: "mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket." (1 Jn 4:16)
Amikor megérted, hogy Isten mennyire hihetetlen, ellenállhatatlan, feltétel nélküli szeretettel szeret téged, akkor ez a szeretet az egész életről alkotott nézetedet megváltoztatja. Ha nem fogadjuk el Isten szeretetét, nehéz lesz másokat szeretni. Most olyan személyekről beszélek, akik nem kedvesek, a nehéz esetekről, az irritáló, tőlünk különböző, követelőző emberekről. Ezt nem tudod addig megcsinálni, amíg Isten szeretete át nem folyik rajtad. Annyira kell ismerned Isten szeretetét, hogy az kiáradjon a te életedből másokéba.
A szeretet váljon az életstílusoddá, a szokásoddá. Ám ez egy döntéssel kezdődik. Készen állsz erre?
Az életed sokkal fontosabb, mint gondolod, és ahogy az Isten által adott szeretettel másokat tanulsz szeretni, annak sokkal nagyobb hatása lesz, mint azt valaha is el tudnád képzelni. Ha elszánod magad erre, úgy fogod megtapasztalni a szeretetet, ahogy Isten szánta azt: telve reménnyel, energiával és örömmel.
Az az imádságom érted, hogy "a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel." (Filippi 1:9)
Beszéljünk róla:

• Hogyan néz ki az a szeretet, amely reménnyel van átitatva?
• Mit jelent az, hogy olyan szeretet legyen bennünk, amely ismerettel és megértéssel párosul?
  

Daily Hope by Rick Warren, 2012. 12. 02.

Néha leesik valami, darabokra törik. Próbáljuk jóvátenni, ragasztgatni, tákolgatni, de lehetetlen újra olyanná tenni, mint amilyen azelőtt volt

Ha egy percig is ember voltál, biztos, hogy részese lettél olyan helyzetnek, amiben összetört valami. Egy szerelem, egy barátság, egy kollegiális viszony, egy hit valamiben, amiről rájöttél, hogy hamis.  Emberi létünkből fakad, hogy úgy járunk az emberek között, mint az elefánt a porcelánboltban. Mindig lesodrunk valamit a másik asztaláról. Néha csak megbillen, néha leesik, de nem törik el. Fellélegzünk, ez húzós helyzet volt. Visszatesszük a polcra, és tovább forgolódunk. Néha leesik valami, darabokra törik. Próbáljuk jóvátenni, ragasztgatni, tákolgatni, de lehetetlen újra olyanná tenni, mint amilyen azelőtt volt. Darabokra törnek a szívekkel a kapcsolatok, a bizalom, a szeretet-háló, a remény, a jóságba vetett bizalom. Néha az Istenbe vetett hit is. Áldozatai vagyunk mások eszeveszett száguldozásának, és magunk is tettesek vagyunk, akik törünk-zúzunk. Kárt okozunk. Néha tudatában vagyunk tetteinknek, néha öntudatlanul, tanult minták alapján élünk úgy ahogy, és törünk össze másokat. Néha egész porcelángyárakat teszünk rommá. Magunk is megvágjuk magunkat a porcelántengerben. Néha mások törik össze az amúgy sok energiával felépített porcelánvilágunkat. Elkerülhetetlen, hogy a porcelánból épített kapcsolatok összetörjenek.  Így élünk.
Jézus azt mondja, hogy még hetvenszer hétszer is meg kell bocsátani. Gyorsan számolok is fejben és rájövök, hogy lehetetlen, hogy ennyiszer megbocsássak. Lehetetlen, hiszen minden, ami érték lehet bennem, összetört. Darabokban heverő élet leszek, mire 490 alkalommal szenvtelenül nézem, ahogyan darabokra töri az az elefánt a porcelánvilágomat. Homokba kell írni azt, ami fáj, hagyni kell, had vigye a szél. Ne véssem kőbe azt, amit az elefánt a porcelánnal tett. Ne tartsam számon. Bocsássak meg. Engedjem el az adósságot. Ne várjam, hogy jóvátegye, mert nem is tudja. Mert azok a dolgok, amik igazán fájnak, mindig jóvátehetetlenek. Nem vádolhatom azt a másik elefántot azzal, hogy olyan, amilyen. Kellett nekem, miért engedtem be őt a porcelánvilágomba? Miért hagytam, hogy mindent darabokra törjön? Kinek a feladata védeni a törékeny életemet, ha nem nekem?
Összetört valami. Sírok, majd vége lesz. Összetörtem. Jóvátenném. Összetörték, jóvátennék. Nem lehet. Csak megbocsátani lehet és aztán jobban meggondolni, hogy mit mennyire engedek be az életembe. Nem lehet egy életen keresztül elmúlt, poros, darabokban heverő porcelán-halmom miatt sírnom, mert az már csak egy szemétdomb. Tovább lépni csak úgy lehet, hogy elfogadom, hogy ez így történt, nem lehet változtatni rajta. Készítsek újat, valamit, amire majd jobban vigyázok. Ne a régi miatt sírjak. Porcelánszilánkok között élni veszélyes, mert amíg szorongatom, egy-egy képet összerakva abból, amit ábrázolt, megvágom magamat. Tele leszek sebbel. Ezeket a szilánkokat adom másoknak? Sebessé teszem a körülöttem lévő világot ezekkel a szilánkokkal. Kell a nagytakarítás. Kisöpörni a porcelán-szemetet. Új világot alkotni, amire majd jobban vigyázok. Esélyt adni, elengedni, hogy az az óvatlan elefánt, aki betévedt az életembe, majd legközelebb jobban figyelhessen. Hagyni, begyógyulni a sebeket, és saját sebeim helyett szemlélni azt a gyönyörű porcelán-világot,
amibe beengedtek azok, akik megbíztak bennem. Vigyázni, hogy ne törj el semmit. S miközben alkotsz, a dallam, amit dúdolsz, elfeledteti veled, hogy volt egy világ, ami darabokra tört. „Ímé mindent újjá teszek”.
(Szazsi,újragondoló)

Próbáld az ajtót kegyelemmel becsukni - lehet, hogy egy napon vissza kell menned rajta.

HOGYAN ZÁROD AZ AJTÓT?

„Mindennek rendelt ideje van..." (Prédikátor 3:1 Károli)

Az életben előfordul, hogy kapcsolatok véget érnek. Az, hogy hogyan kezeled az ilyen pillanatokat, hatást gyakorol a jövődre, sőt formálja azt. Nem léphetsz be jól életed új időszakába, ha nem megfelelően lépsz ki az előzőből. Próbáld az ajtót kegyelemmel becsukni - lehet, hogy egy napon vissza kell menned rajta. Megbocsátással zárd be! A neheztelés megmérgezi a hozzáállásodat, az emlékeidet, és felemészt belülről. Hagyd az ítéletet Istenre; ő mindkét felet ismeri. Úgy zárd be az ajtót, hogy a magad részéről az ígéreteidet teljesítetted! Jeftének hatalmas személyes áldozatba került, amikor ezt mondta: „...magam adtam szavamat az Úrnak, és nem vonhatom vissza" (Bírák 11:35). Most a jellemed a tét; bármi is legyen az ára, állnod kell a szavad, mert Isten hallotta, amikor adtad! Bátran csukd be az ajtót! Nem könnyű szembenézni a holnappal, amikor egyedül érzed magad, de ne feledd, nem vagy egyedül! Jézus azt mondta: „...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Máté 28:20). Isten időzítése szerint zárd be az ajtót! Gyászold meg veszteségeidet, de ne ragadj a múltban! Saul jelképezte a múltat, Dávid a jövőt. Amikor Isten elvetette Sault, mert vétkezett, Isten ezt mondta Sámuel prófétának: „Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izrael királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt" (lSémuel 16:1). Minden vég új kezdetet hoz. A múltat el kell fogadni, és tanulni kell belőle, de amikor Isten bezárja az ajtót, itt az ideje továbblépni a jövőbe, amelyet Ő készített számodra.

 

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Ahhoz viszont, hogy túl tudj jutni a múlton, meg kell bocsátanod, és meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a múlt elveszíti az uralmát feletted

IDEJE, HOGY MOZDULJ!

„A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak." (2Mózes 15:4)

A fáraó 400 éve rabszolgasorban tartotta Izraelt. Aztán, amikor már éppen úgy gondolták, hogy megmenekültek tőle, a Vörös-tengernél szembetalálták magukat seregével. Ekkor lépett közbe Isten, és ezután már énekelhették: „A fáraó szekereit és hadát tengerbe vetette, válogatott harcosai a Vörös-tengerbe fúltak". Isten veled is ezt szeretné tenni. Bármi történt is veled, Ő áttud vinni rajta, és új éneket ad a szádba. Vajon ez gyorsan és könnyen megtörténhet? Nem, mind különböző módokon és különböző ütemben éljük meg. Hogyan jutottak át az izraeliták a Vörös-tengeren? Lépésenként. Amikor azonban átértek a túlpartra, a hátuk mögött összezáródó víztömeg elválasztó vonal lett múltjuk és jövőjük között. Ahhoz viszont, hogy túl tudj jutni a múlton, meg kell bocsátanod, és meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a múlt elveszíti az uralmát feletted. Fel kell kelned és hittel kijelentened, hogy ezeknek a régi dolgoknak többé nincs hatalmuk feletted. Jézus megígérte, hogy amikor egy adott kérdésben az Ő szavai lesznek a te szavaiddá is, a körülményeid elkezdenek megváltozni (Id. Márk 11:23-26). Engedd tehát, hogy Istené legyen az utolsó szó! De vigyázz, a régi emlékek megpróbálnak majd újabb egyezséget kialkudni, hogy kiderüljön, tényleg komolyan gondolod-e, hogy tovább akarsz lépni. Pál azt írja: „...ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok..." (Róma 6:12). Nos, maga a halál még nem zárja le a dolgot, temetés is kell. Ezért jelölj meg egy időpontot, egy helyet, és írd meg a sírfeliratot, melyen ez olvasható: „A múlt itt ér véget!" Mondd meg a fáraónak: „Seregeid és kísérteteid többé nem ártanak nekem" - és lépj tovább!



A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Mindaddig, amíg olyan valakire koncentrálsz, akire neheztelsz, az a személy kontrollálni fog.Bocsáss meg és lépj túl rajta!

"Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék! Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned. Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre." (Jób 11:13-16)

Mindaddig, amíg olyan valakire koncentrálsz, akire neheztelsz, az a személy kontrollálni fog. Olyasmi miatt aggódsz, amit ő már rég el is felejtett.

Még mielőtt a pszichológia kialakult volna, Jób azt mondta, hogy három lépésre van szükséged a belső gyógyuláshoz:

1. Tedd helyre a szíved. Ha meg akarsz gyógyulni egy érzelmi sérülésből, el kell engedned azt, aki megsértett - attól függetlenül, hogy ez könnyen megy vagy nem. Ne próbáld megbosszulni. Bocsáss meg az illetőnek, és engedd el Őt.

2. Nyújtsd ki a kezed Isten felé. Be kell fogadnod Krisztust az életedbe, hogy betölthessen megbocsátással. Miért? Nem hiszem, hogy tudnál annyi megbocsátást termelni, hogy az elég legyen az összes bántásra, amivel szembetalálkozol, nemhogy az eddig megtörténtekre, hanem azokra sem amelyek még most és a halálod között érnek majd.
 3. Nézz szembe a világgal ismét. Amikor megbántanak, hajlamosak vagyunk viszabújni a csigaházunkba, felhúzzuk a falat és úgy döntünk, hogy senkit nem akarunk magunkhoz közel engedni, soha többé. Ilyenkor egyedül magadat sérted. Ha hagyod, hogy egy múltban történt dolog a személyiségedet meghatározza, az olyan, mintha úgy vezetnél egy autót, hogy a viszapillantóba nézel csak. Ütközni fogsz. Szembe kell nézned a jövőddel és újra kell kezdened élni. Nem az számit igazán, hogy merre jártál, hanem, hogy merre tartasz.

Beszéljetek róla

Milyen fájdalmas emléket szorongatsz még mindig - valamit, amit valaki mondott, tett vagy gondolt rólad?

Imádkozd a következőt a mai napon: "Jézus, szeretném, ha a szívem helyre kerülne. Kérlek távolítsd el ezt a neheztelést az életemből. Úgy döntöttem, hogy megbocsátok [ennek az illetőnek]. Segíts, hogy ismét szembenézhessek a világgal. Segíts, hogy rád koncentráljak a jövőben. Helyezd a te békességedet a fájdalmam helyébe. Helyezd a gyógyulást a sértődésem helyébe. Helyezd a te szereteted a keserűségem helyébe. Jézus nevében: Ámen."   

Daily Hope by Rick Warren (2012.07.29)

"És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!" (Mt 6,31)

A megbocsátás egy teljesebb élethez vezet

 "Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. " (Máté evangéliuma 18:21-22 Új fordítás)

Jób könyve elmeséli nekünk, hogy Jóbot milyen rettenetesen bántották a barátai.Elárulták, kritizálták, félreértették. Semmi nem fáj jobban, mint amikor félreértenek, vagy igazságtalanul vádolnak.
És még csak nem is a Jób hibája volt. Minden oka megvolt, hogy bosszús legyen. De Isten 180 fokkal megfordította Jób életét-nem akkor amikor bosszút állt, vagy még jobban bosszús lett. Akkor, amikor elengedte az ellenségeit megbocsátott nekik. Sőt a Biblia szerint nem is csak elengedte, hanem imádkozott is értük. (Jób 42:10)

Miért fontos az, hogy elengedjük a támadóinkat? Mert azzá leszünk amire koncentrálunk."Nem leszek bosszús!" Mire koncentrálunk? A bosszúságra. "Én soha nem leszek olyan mint az édesanyám." Ha nem engeded el ezeket, akkor elkezdesz bosszús lenni azok miatt, akik megbántottak. Ez az igazság.
A szívbeli megkeseredés nagyon furcsa dolgokat tud csinálni a személyiségeddel. Nem azért vagyunk, hogy ellenszenvvel terhelve járkáljunk. Ez olyan mint egy teher az életünkön.
Hányszor kell megbocsátanunk valakinek? Kérdezi Péter Jézustól, aki így felel. " hetvenszer hétszer" ( MSG fordítás ) ami 490 alkalmat jelent!
A házasságodban egy egész lőszerkészleted van? A szeretet nem szokott feljegyzéseket készíteni. A megbocsátásnak folyamatosnak kell lennie. Minden egyes alkalommal, amikor valaki ellened irányuló bűne eszedbe jut bocsáss meg neki, egészen addig, amíg el nem engeded.
Honnan tudod, hogy már teljesen elengedted az illetőt? Már nem bánt többé a dolog. Tudsz imádkozni a sikereiért. Felszabadult tudsz lenni a jelenlétében. Már empatikus is tudsz vele lenni.
Nem tudom, hogy valaha is volt-e olyan, amikor nagyon  jóleső érzés volt a megbocsátás. De megteszem, és nem azért mert jó érzés, hanem mert Isten erre kér, és mert a megbocsátás révén olyan szabad és teljes életet élhetek, amilyet Isten nekem szánt.
Beszéljünk róla
Kinek van több oka az elengedésre? Neked, vagy Istennek? Ki tud jobb munkát végezni az esti dolgok kitakarításában? Te vagy Isten? Mialatt arra vársz, hogy Isten neked adja a pontot és igazságot szolgáltasson, addig neked meg kell bocsátanod, hogy kibékülj az élettel.
Kinek kell megbocsátanod?
(Daily Hope by Rick Warren 2012. 07.28)

 

A bizalom újjáépítéséhez idő kell, és ahhoz is, hogy meg tudjunk győződni arról, hogy a megbánás valóban őszinte

 Észrevetted már valaha, hogy milyen könnyen elítéljük mások hibáit, míg magunknak mindenféle engedményeket teszünk? Pál arról beszél, hogy Isten „kegyelme gazdag­ságából" bőkezűen adott nekünk. Ám mi eltorzítjuk ezt a kegyelmet, amikor nem adjuk tovább másoknak. Jézus azt mondta: „...amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket" (Márk 11:25). Nem rajtad áll, hogy eldöntsd, melyik sértést bocsátod meg, és melyiket nem, hogy folytonosan Damoklész kardjaként tarthasd valaki feje fölött. Azt a parancsot kaptuk: „...szeressed az irgalmasságot..." (Mikeás 6:8 Károli). Ez azt jelenti, hogy erre kell törekednünk, ezt kell célul kitűznünk. Ne mondd: „Megbocsátok, ha majd bizonyítja, hogy megérdemli". A bibliai megbocsátás nincs feltételekhez kötve, nem le­het megfizetni, nem lehet kiérdemelni, nem lehet kialkudni. Jézus azt mondta: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!" (Máté 10:8). „De ha megbocsátok neki, megússza." Ez nem így van, attól, hogy te megbocsátottál az ellened vétőnek, attól még vár rá bűnének következménye, valamilyen büntetés, amit meg kell fizetnie - de nem a te dolgod, hogy ezt behajtsd rajta. „Ha megbocsátok neki, megint bántani fog." A megbocsátás nem azt jelenti, hogy a kapcsolat mindig ugyanolyan marad, mint volt. A bizalom újjáépítéséhez idő kell, és ahhoz is, hogy meg tudjunk győződni arról, hogy a megbánás valóban őszinte. Ha valaki bántalmaz vagy veszélyeztet, bocsáss meg neki, de tarts biztonságos távol­ságot. „De ha megbocsátok neki, akkor azt hiszi, hogy újra megbánthat." Az igazság az, hogy így is, úgy is megteheti; mint ahogy te is megbocsáthatsz, akkor is, ha nem kéri az, aki megbántott, vagy nem mutatja a megbánás semmi jelét.

 

Ha ezt a meg nem bocsátást magadban tartogatod, nagyobb adóssá válsz, mint az, aki a bűnt elkövette ellened. Az a másik ember talán megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki

Jézus mondja nekünk: "Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiteket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok." (Máté 6:14,15)
Krisztus figyelmeztet minket: "Életed minden részében engedelmes lehetsz, kegyes, odaadó, hűséges, de ha nem ragaszkodsz mások iránti megbocsátáshoz, akkor a saját bűnötök fog felhalmozódni ellenetek, amit az Atya nem fog megbocsátani."
Ha ezt a meg nem bocsátást magadban tartogatod, nagyobb adóssá válsz, mint az, aki a bűnt elkövette ellened. Az a másik ember talán megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki. De ha te ragaszkodsz sérülésedhez az olyan, mintha egy kielégítést követelnél tőle, amiért Jézus már megfizetett, ezt pedig már senkitől sem követelheted.
De az igazi veszély abban van, hogy megbocsátatlanság nyitva hagyja szíved az ördög betolakodására. Az ellenség elfoglalja ezt a talpalatnyi helyet és "üzletet kezd arra", hogy elnyeljen teljesen. És ezt te engedted meg azzal, hogy visszatartottad "az ár egy részét".David Wilkerson

Két dolog, amit mindenképpen meg kell tenned, hogy megromlott kapcsolataidat helyreállítsd. Először is: a problémát támadd, ne az adott személyt!

„…kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Korinthus 1:10)

Íme, két dolog, amit mindenképpen meg kell tenned, hogy megromlott kapcsolataidat helyreállítsd. Először is: a problémát támadd, ne az adott személyt! Nem fogod tudni megoldani a problémát, ha megszállottan a felelőst keresed. A Biblia azt mondja: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1). Bármilyen probléma megoldásáról van szó, ahogy mondod az ugyanolyan fontos, mint amit mondasz. Ha bántóan mondod, a másik védekezni fog, vagy visszatámad. „A bölcs és érett ember megértő; minél kedvesebbek szavai, annál meggyőzőbbek” (Példabeszédek 16: 21 GNT). A zsémbelés nem működik. Nem tudsz meggyőző lenni, ha durva vagy. Ne használj elítélő, lekicsinylő, összehasonlító, felcímkéző, sértő, leereszkedő vagy gúnyos szavakat, inkább „csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják”! (Efezus 4:29) Másodszor: a kapcsolatra összpontosíts, ne a nézeteltérésekre! Valószerűtlen dolog elvárni azt, hogy mindenki mindenben egyet értsen. De ha a kapcsolatra összpontosítunk, a probléma gyakran elveszti jelentőségét, csökken, vagy teljesen jelentéktelenné válik. A kapcsolatot gyakran akkor is helyre tudjuk állítani, ha a nézeteltérések nem oldódnak meg. Mindig lesznek bizonyos dolgok, amikben tényleg nem értünk egyet, de Isten kegyelmével tudunk más véleményt képviselni anélkül, hogy ellenségesek lennénk. Tudunk kéz a kézben sétálni, nem kell folyton egymás szemébe néznünk. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene adni a megoldás keresését. Lehet, hogy továbbra is folytatni kell a megbeszélést – de most már egyetértésre jutva abban, hogy a szeretet szellemében kell az egésznek történnie. A megbékélés azt jelenti, hogy elássátok a csatabárdot, nem pedig a problémás kérdést temetitek el. Szóval kivel kell felvenned a kapcsolatot? Kivel kell rendezned a viszonyod? Emeld fel a telefont és kezdd el a folyamatot!