Ne félj a kudarctól!

Péld. 24.
¹Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni!  ²Mert pusztításon töpreng a szívük, és bántó, amit beszél az ajkuk. ³Bölcsesség építi a házat, értelem szilárdítja meg, ⁴és ismeret tölti meg a szobákat mindenféle drága és kedves értékkel. ⁵A bölcs férfi erős, és a tudós ember nagy erejű. ⁶Irányítás kell a hadviseléshez, és segítséget jelent a sok tanácsadó.  ⁷Magas a bolondnak a bölcsesség: ne nyissa ki száját a kapuban! ⁸Aki gonosz tettet tervez, azt alattomos embernek hívják. ⁹Az alattomos bolondság vétek, és utálják az emberek a csúfolódót. ¹⁰Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd. ¹¹Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!  ¹²Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint.  ¹³Egyél, fiam, mézet, mert jó, és a lépes méz édes az ínyednek. ¹⁴Tudd meg hát, hogy ilyen a bölcsesség a lelkednek: ha megtalálod, van jövendőd, és reménységed nem semmisül meg. ¹⁵Ne ólálkodj, te bűnös, az igaz lakóhelyénél, ne pusztítsd el nyugvóhelyét! ¹⁶Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban.  ¹⁷Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved,  ¹⁸mert az ÚR meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla. ¹⁹Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket!  ²⁰Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik.  ²¹Féljed, fiam, az URat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj!  ²²Mert hirtelen támad rájuk a veszedelem; és ki tudja: kettőjüktől milyen pusztulás jön? ²³Ezek is a bölcsek mondásai: Nem jó a személyválogatás a törvénykezésben.  ²⁴Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek, és kárhoztatják a nemzetek. ²⁵De akik igazságot szolgáltatnak: jó dolguk lesz, és gazdag áldás száll rájuk. ²⁶Ajkakat csókol az, aki helyes választ ad. ²⁷Lásd el kinti tennivalódat, és végezd el mezei munkádat, azután építsd házadat!  ²⁸Ne tanúskodj ok nélkül embertársad ellen: rászednéd-e beszédeddel?  ²⁹Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!  ³⁰Elmentem a lusta ember földje mellett, és az esztelen ember szőlője mellett, ³¹és láttam, hogy egészen fölverte a gaz, színét elfedte a gyom, és kőkerítése összedőlt. ³²Amikor ezt láttam, elgondolkoztam, elnéztem, és ezt az okulást szereztem: ³³Még egy kis alvás, egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés:  ³⁴így tör rád a szegénység, mint az útonálló, és a szűkölködés, mint egy fegyveres ember.