"Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten elõtt;"
( Filippi 4,6)
Azt mondják, minden a fejben dõl el. Vagyis felelősek vagyunk a gondolatainkért.
A jó és a rossz gondolatok egyaránt nyomot hagynak a lelkünkön. Tegnap
olvastuk, hogy "aki aggódik szívében, az levertté lesz..." Ma pedig arra
tanít az Írás, hogy képességet kaptunk a gondolataink feletti uralomra.
Fontos ezt a leckét megtanulnunk, mert magunkon kívül senkit sem
okolhatunk, ha szívünkbe fészkel az aggodalmaskodás. Az ige arra
ösztönöz, hogy vegyük fel a harcot, és uralkodjunk a ránk telepedni
akaró félelmen, és ne engedjük, hogy átvegye az irányítást az életünk
felett. Közismert dolog, hogy rossz hír hallatán meglegyinti szívünket
az aggódás, de ne engedjük, hogy belénk telepedjen! Ha
vissza-visszatérnek gondolataink a rossz hírekre, ha játszunk a
gondolattal, hogy minket is elérhet a baj, akkor ez megüli a lelkünket.
Ha elutasítjuk magunktól, megszabadulunk tõle. Ezt leginkább akkor
érhetjük el, ha Isten gondviselése felõl nem kételkedünk. Vértezzük fel
magunkat a félelem és az aggódás ellen, és hálaadással éljük meg
dolgainkat! A veszedelmek valóságosan körülvesznek, de hatalmas az
Isten, hogy megoltalmazzon. "Megóv engem sátrában a veszedelem napján.
Elrejt sátra mélyén, magas kõsziklára helyez engem." (Zsoltárok 27,5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése