Lépj a hit útjára-Isten ütemezése szerint

"Isten nem a félelemnek és gyávaságnak lelkét adta nekünk, hanem a szeretet és önfegyelem erejét" (2. Timóteus 1:7, NLT fordítás)

Amikor Istentől kapunk egy ötletet - egy igét - azt három részben adja.

Először, elmondja, hogy mit fog tenni, aztán azt, hogyan fogja megtenni és végül közli, hogy mikor.

A legnagyobb hiba, amit az emberek elkövetnek, hogy meghallgatják az első részt és a többiről megfeledkeznek. Elfogadjuk Isten ötletét, aztán útra kelünk és megpróbáljuk elvégezni, mintha őt nem is érdekelné, hogyan kerül végrehajtásra. Megpróbálunk a saját fejünk után menni és végül minden dugába dől. Nem ismerjük az ütemezést, épp ezért rohanunk.

Három évvel a Saddleback Gyülekezet indulása előtt egy másik gyülekezet plántálásával próbálkoztam. Riverside-ban voltam - Kaliforniában - és Isten szólt a szívemhez, hogy indítanom kellene egy gyülekezetet. Ezért kibéreltem a Canyon Hill-i Középiskolát és készen is álltam. Úgy körülbelül egy hónappal azelőtt, hogy neki álltunk volna, Isten azt mondta: "Jó ötlet, de ez rossz helyszín és az időpont sem jó. Ne tedd, mert ennek nem vagyok részese." Így hát töröltem a terveimet és visszamentem Fort Worth-be, majd a következő három évben a mester diplomám megszerzésén dolgoztam. Azután Isten azt mondta: "Most, ide kell menned" és a Saddleback-völgybe helyezett engem, ahol a Saddleback Gyülekezet plántálásában kezdtünk.

Hogyan ismerheted meg Isten ütemtervét? Isten elkezdi egymás mellé helyezni az összes részletet. Ezt azonban meg kell várnod! Aztán amikor Isten azt mondja: "Indulj!", cselekedned kell. Ezen a ponton a hit útjára kell lépned.

A hit útjára lépni elképzelhető, hogy lehetetlenségnek tűnik amikor nagy problémákkal találod szembe magad. Lehet, hogy meg kell hoznod néhány nehéz döntést. 1975-ben volt néhány komoly egészségügyi problémám, amik miatt elküldtek egy szívspecialistához és egy idegsebészhez is. Féltem, bátortalan voltam és depressziós is. Egyik reggel aztán felhívott egy idegen és azt mondta: "Nem ismerlek téged, de tudom, hogy van néhány egészségügyi problémád. Azért hívtalak fel, mert úgy éreztem Isten azt szeretné, ha megosztanám veled ezt a verset." Ezen az emberen keresztül Isten adott nekem egy igét és emlékeztetett arra, hogyan munkálkodik az életemben.

Ez a vers a 2. Timóteus 1:7 volt és ez az a vers, amire most talán valamelyikőtöknek szüksége van. Isten a következőt ígéri nektek: "Isten nem a félelemnek és gyávaságnak lelkét adta nekünk, hanem a szeretet és önfegyelem erejét" (NLT fordítás).

Isten mindannyiunk életében dolgozni akar - ez az ő mindenkire vonatkozó igéje. Viszont ő személyre szóló igékkel akar dolgozni kifejezetten a te életeden is. Isten ma is tesz még csodákat? Naná hogy tesz. Azonban mindent az ő időzítése és akarata szerint. Hidd el, hogy Isten a te életedben is munkálkodik, csak kérd az ígéreteit és indulj el az ő erejével!

Hogyan imádkozz amikor a válasz késik?

„Higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek” (Mk 11:24)

Isten mindig pontosan időzít. Hajlamosak vagyunk sokszor azt gondolni, hogy késik, vagy elmarad a válasz, de Ő sosem késik el! Amikor Isten későn válaszol a kérésedre, az még nem jelent elutasítást. „Most még nem” nem egyenlő a „Nem”-mel!

Mit kell tenned akkor, amikor az imádságodra késik a válasz?

Folytasd az imádkozást mindaddig, ameddig az alábbi háromból valamelyik megtörténik.

1. Megkapod a választ. Amikor megkapod, amit kértél, akkor természetesen nem kell tovább kérned imában.
2. Megbizonyosodsz arról, hogy meg fogod kapni, amiért imádkozol. Néha Isten így is tesz. Azt mondja: „Megadom majd neked ezt” és biztos lehetsz benne, hogy megkapod. Ilyenkor már nem kell kérned Istentől, hanem hálát adsz neki, hogy megadta és elkezdesz cselekedni. A Márk 11:24 szerint „Higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek."

Amikor gimnazista voltam, egy napon levelet kaptam, hogy 4 éves ösztöndíjat kaptam az egyik egyetemen. Nem vártam míg megérkezik a pénz, hanem elkezdtem készülődni. Felkészültem rá. Új ruhát vásároltam és helyrepofoztam a kocsit. Miután mindezekkel készen voltam, elköszöntem a barátaimtól és elindultam. Biztos voltam a dolgomban. Tudtam, hogy a pénz megérkezik, így nem vártam addig, amíg a kezemben látom. Istenhez is hasonlóan viszonyulhatok: bizalommal lehetek, hogy ha megígért valamit, azt meg is kapom.

3. Addig imádkozol, ameddig Isten világossá nem teszi számodra, hogy a kérésed nem egyezik az Ő akaratával. Amikor ezt felismered, kellemetlen lesz tovább is ezért imádkozni, így nem kéred többé imádban.

Ahhoz, hogy választ kapjál Istentől, el kell fogadd, hogy a maga idejében fogja elküldeni a válaszát. Ő megbízható és megtartja a szavát, hallja imádságodat és bizonyosan válaszolni fog!

Istenem hova tűntél?

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1

„Anya, nem értem az egészet. Imádkozz értem, kérlek. Elbizonytalanodtam Isten gondviselésével kapcsolatban.”
Átéreztem kislányom fájdalmát, mintha velem történt volna. Tudom, milyen érzés, mikor nagyon készülsz, vágysz valamire, aztán szertefoszlik az álom. Becsukódik előtted az ajtó. Az alkalom elszáll.
Ekkor épp arról volt szó, hogy már három éve készült egy különleges próbára a nyári táborban. Eddig nem érte el a korhatárt, de idén, a negyedik táborában végre elég idős volt hozzá. Minden részpróbán sikeresen teljesített, már látta a célt maga előtt, már csak egy akadály volt hátra: meg kellett gyújtania a tábortüzet három szál gyufa, egy kis darab újságpapír és pár vékony vessző segítségével.
Meggyújtotta az első gyufaszálat, oda tartotta az újságpapírhoz, de az nem kapott lángra. Megpróbálta a második gyufaszállal, de a papír nem gyulladt meg. Ránézett a harmadik, az utolsó szál gyufára. A felkészülés egyik fő célja az volt, hogy fejlesszék a gyermekek kapcsolatát Istennel, hogy megtanulják, hogyan kommunikáljanak Vele, hogyan hagyatkozzanak Rá mindenben, a kislányom is végig imádkozott a próbák alatt. Most is, de ez már nem is ima volt, hanem segélykiáltás.
„Istenem, segíts. Könyörgöm, segíts!”- kérte, mialatt meggyújtotta az utolsó szál gyufát. Odatartotta a lángot a papírhoz, és nem akarta elhinni, amit látott. A gyufaszál leégett, a papír széle épp csak megpörkölődött.
Mikor kialudt a láng, csalódottan lehajtotta a fejét.
Kilenc lánynak jutott a megtiszteltetés, hogy elindulhatott ezen az utolsó próbán. Háromnak nem sikerült – más-más részpróbák miatt – köztük az én kislányomnak.
Egy hét múlva, mikor érte mentem, kérte, hogy elemezzük végig a történteket. Leginkább nem is az fájt neki, hogy nem sikerült letennie a próbát. Igazából az gyötörte, hogy nem tapasztalta meg Isten támogatását úgy, mint a többiek.
Azok, akiknek sikerült, lelkendezve mesélték tapasztalataikat Isten segítségéről a feladatok teljesítése közben.
„Anya, én nem értem el Istent. Hogy lehet ez, és miért?”
Olyan kérdés, aminek a megválaszolása nagy felelősség, és én nem akartam elrontani.
Megkértem, vegyük végig az eseményeket, haladjunk lépésről lépésre, és keressük Isten keze nyomát. Nagyon figyeltem minden részletre, minden szokatlanra, megmagyarázhatatlanra.
Mikor elértünk a tűzgyújtáshoz, megtaláltam. Nem volt magyarázat arra, miért nem gyulladt meg a papír. Teljesen érthetetlen. Mindenki másnál működött, ugyanabból a csomagból szedték elő a négyzet alakúra vágott papírokat.
„Drágám, ennek egyetlen magyarázata van: Isten közbelépett. Ott volt. Figyelt rád. Bíznunk kell benne, hogy célja van azzal, hogy nem tudtad folytatni a próbát. Most még nem látjuk, de hinnünk kell, hogy Isten megvédelmezett valamitől. Szeret téged, megmutatta a hatalmát.”
Kislányom a vállamra hajtotta a fejét. „Gondolod, anyu?”
„Tudom”, suttogtam.
Tudom, mert bízom az igazságban, amit Isten kinyilatkoztatott. Igazságokban, melyek horgonyként szolgálnak, hogy megtartsanak Isten kilétének valóságában.
Ő az, Akiben megnyugvást, biztonságot lelek. „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Jn 16,33.
Itt van velem a bajban, nem vagyok egyedül: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1
Ő az, Aki a könnyeimmel megöntözi szívem talaját, hogy egy napon az öröm termését hozza. „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak!” Zsolt 126,5.
Ismerem a mély fájdalmat. De a mély reményt is ismerem. Megismételtem: „Igen, drágám, tudom.”
Olykor Isten hatalma épp abban nyilvánul meg, hogy megakadályoz dolgokat, nem abban, hogy segít, hogy megtörténjenek. Talán sosem tudjuk meg az okát. De bízhatunk Benne, aki így döntött.

Encouragement for today, 2012.08.14., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, 

A békesség nem a megpróbáltatások hiányából származik, hanem Isten jelenlétéből.

Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). ⁵Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. ⁶Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" ⁷A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." ⁸Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" ⁹És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt.

Bízz Istenben!

Bízz Istenben!

bízz Istenben!

„Elég neked az én kegyelmem. Amikor gyenge vagy, akkor jut teljességre benned az én erőm.” (2 Korinthus 12:8-9)

„Háromszor kértem az Urat, hogy szabadítson meg ettől a problémámtól, de Ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem. Amikor gyenge vagy, akkor jut teljességre benned az én erőm.” (2 Korinthus 12:8-9, angolból fordítva)

Mindenkinek van problémája. De gondoltál már arra, hogy Isten esetleg arra használja a problémádat, hogy megváltoztasson? Hogy formáljon? Sőt, hogy meggyógyítson?

Két éven keresztül kértem Istent, hogy szabadítson meg a jobb kezemben lévő fájdalomtól. Ahogy írok, most is érzem, hogy zsibbadnak az ujjaim, a kezem, a karom és a vállam. Az orvosok a problémát annak tulajdonítják, hogy már több, mint harminc könyvet írtam kézzel. Az évtizedek során az ismétlődő mozdulatok lekorlátozták a mozgásomat, a legegyszerűbb feladat – leírni egy mondatot egy darab papírra – kihívássá vált számomra.

Természetesen megteszem a részemet. Tornáztatom az ujjaimat. Egy gyógytornász masszírozza az izmokat. Messziről elkerülöm a golfpályát. Még jógázni is járok! De leginkább imádkozom.

Jobban mondva vitatkozom. Nem kellene Istennek meggyógyítania a kezem? Az írás az elhívásom. Ezidáig még nem gyógyított meg.

Vagy mégis? Mostanában többet imádkozom, miközben írok. Nem fennkölt imákat, hanem őszinte imákat. „Uram, segíts…” „Atyám zsibbad a kezem.” A fájdalom okozta kényelmetlenség alázatban tart. Nem Max vagyok az író, hanem Max vagyok, a fickó, akinek fáj a keze. Azt akartam, hogy Isten gyógyítsa meg a kezem. Azonban, Ő arra használta a beteg kezemet, hogy meggyógyítsa a szívemet.

Szóval, azt a problémát, amivel küzdesz, és amiért már számtalanszor imádkoztál… lehetséges, hogy Isten arra használja, hogy meggyógyítsa a szívedet? (forrás: csendes percek Istennel )

Bízz Istenben 2.

HOGYAN SZOLGÁLJUNK MÁSOK FELÉ? (1)

„Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.” (Márk 2:3)

Négy ember kellett ahhoz, hogy ezt a beteget Jézushoz vigyék. Jó, hogy ők nem olyan fajták voltak, akik egykönnyen feladják. Nem hagyták, hogy a tömeg visszatartsa őket. Még a tetőt is megbontották azért, hogy barátjukat Jézushoz juttathassák. Tehát, ha szolgálni akarsz mások felé: 1) Tisztában kell lenned a szükségeikkel. Talán úgy tűnnek, mint akinél minden rendben van, de belül hordágyon fekszenek. Amikor egyedül vannak, így kiáltanak fel: „Isten, ha te nem segítesz, végem van.” Fájdalmat hordoznak, kétségbeesettek, tehetetlenek, és ezt tudják is. 2) Nem szabad őket cserben hagynod. Ha elkötelezted magad arra, hogy valakit Jézushoz viszel, az azt jelenti, hogy felveszed őt, és nem teszed le, hanem végigcipeled az egész úton. Azt jelenti, hogy vigasztalod, bátorítod, gondoskodsz a biztonságáról, amíg Jézus meg nem érinti őt. 3) Engedned kell, hogy Jézus a maga módján végezze munkáját. A sebzett emberek néha nem tudják, mire van szükségük – de Jézus tudja. Tehát, ha egyszer eljuttattad őket oda, lépj hátra, és engedd őt dolgozni. Amikor már egy ideje az egyházhoz tartozunk, hajlamosak vagyunk a változás külső jeleit keresni. Jézus azonban felismerte, hogy ennek az embernek elsősorban megbocsátásra volt szüksége, ezért mondta neki: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” (Márk 2:5). Csak ezután foglalkozott a férfi másodlagos szükségével: „Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Márk 2:11). Ne feledd, hogy Isten hajlamos olyan módon dolgozni, amit te nem értesz. Ő tudja, mit csinál, és sosem végez félmunkát. Ha egyszer elkezd dolgozni valakin, akkor be is fejezi a jó munkát, amit elkezdett (ld. Filippi 1:6).

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Légy hűséges!

LÉGY HŰSÉGES!

„… ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze.” (Malakiás 2:14)

Ahogy a társadalmi normák egyre megengedőbbé válnak, a házastársi hűségről alkotott felfogásunk kihívással szembesül. A szórakoztatóipar azt az elképzelést reklámozza, hogy a hűtlenség remek kétszemélyes játék. A hátulütőkről azonban nem beszélnek. Amikor az izgalom lecseng, fájdalmat és kiábrándulást hoz. Nemcsak a két érintett számára, de mindazok számára is, akik szeretik őket, akik számítanak rájuk, vagy akik példaként tekintenek rájuk. Ideje egyenesen beszélnünk a házassági szövetségről. A becserkészés izgalma és a szenvedély kihűlte után marad a főzés, takarítás, a megélhetésért való megdolgozás. Igen, a fű zöldeb a szomszédnál, de füvet nyírni ott is kell. Amikor még csak randevúztok, akkor a másik legjobb oldalát látod, de ha összeházasodtok, együtt kell élnetek egymás hibáival, gyengeségeivel és idegesítő szokásaival, csakúgy, mint azelőtt korábbi házastársadéval. És tudod mit? A házasélet elkezd börtönnek tűnni. És mit tesz az ember, ha csapdába esve érzi magát? Egyik kapcsolatból a másikba ugrik hiábavalóan keresve valami meghatározhatatlant – valamit, ami úgy tűnik, sosem talál meg. Mi a megoldás? Ahelyett, hogy az igazit keresnénk, nekünk kell arra törekednünk, hogy igazi társsá váljunk. Gyakran azok a tulajdonságok, melyeket egy új kapcsolatban keresel, ott vannak észrevétlenül megbújva a felszín alatt a házastársadban. Ezek a tulajdonságok olyanok, mint a magvak: ha öntözöd, táplálod és védelmezed őket, valami csodálatossá fognak nőni, amiben örömödet lelheted.

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Bízz Istenben!

Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.

HÁROM BÁTORÍTÓ ZSOLTÁR

Amikor elbizonytalanodom, és szükségem van Isten szavának bátorító erejére, a zsoltárokhoz szoktam fordulni. Nekem többek között ez a három a kedvencem. Te melyiket tennéd még hozzá? 

Zsolt 34:18-19: “Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.”

Amikor lehangolt és bátortalan vagy, olvasd el a 34. zsoltárt! Ne csak a fenti sorokat, hanem az egészet, mert ez olyan ember a hangja, aki kétségbeesett és teljesen összetört. Reményt ad azzal, hogy emlékeztet:  Sok baj éri az igazat,  de valamennyiből kimenti az Úr. Akik befogadták Jézus igazságát, azok tisztán állnak meg Isten előtt,  és Jézus igazságában osztoznak (2Kor 5:21).  Tehát ez a zsoltár rólunk szól!  Valld meg, higgy Benne, és öntsd ki neki a lelkedet!

Közel van hozzád, ha összetört a szíved, és mindenkit megment, akinek a lelke összetört. Sőt, azt mondja, minden bajunkból kiment minket, de csak akkor, ha hozzá kiáltunk segítségért. Néha a büszkeségem akadályoz, amikor bajba kerülök és segítségre van szükségem. Le kell nyelnem a büszkeségemet, és segítségért fordulni hozzá, mert Isten nemcsak hallja a kiáltásunkat, de cselekszik is, hogy mindenből kimentsen minket. Nem csak néhányunkat, mindannyiunkat! De határidő őt nem köti ebben. Meg kell bíznunk Benne. Istenünk oly hűséges, akkor is, amikor mi nem.

Zsolt 103:13-14: “Amilyen irgalmas az apa a fiaihoz, olyan irgalmas az Úr az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.”

Van annál gyengédebb,  szeretetteljesebb zsoltár mint az, amelyik Istent mint apánkat állítja elénk? Tudja, hogy csak por vagyunk, törékenyek, és ő irgalmas azokkal, akik félik Őt. Mit jelent az irgalmasság? “Mélyen szeretni, kegyelmesnek lenni”, “gyengéd érzelmeket táplálni valaki iránt”, a héber “racham” szónak ezek a  jelentései.

Ebben a zsoltárban ígéri Isten, hogy olyan messzire veti tőlünk bűneinket, amilyen messze a napkelet van a napnyugattól (12.vers),és tudjuk, hogy ez a két égtáj sosem találkozik. Szeretete olyan hatalmas, mint a mennyek a föld fölött (11.vers), és nem a bűneink szerint bánik velünk (10.vers). Elbátortalanodtál? Adjon erőt az, ahogyan Isten érez irántad a 103.zsoltárban.

Zsolt 126:5-6 “Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”

Ez a zsoltár engem egy földművesre emlékeztet. Magot vetnek és learatják a termést, de csak sokkal később. Így azok is, akik ma sírnak, az Úr látogatásakor örömkiáltásokkal fognak aratni, és szenvedéseik nem lesznek mérhetők a dicsőséghez, amit azon a nagy napon látnak (Róm 8:28). Akkor is, ha nehéz ma vetni, egyetlen könnycsepp sem hullik ki hiába a dicsőséges eljövendő királyságban.

Fordította: Gyarmati Szilvia

Vállald fel a hitedet! (Forrás 777.hu)

EZÉRT VÁLLALD FEL A HITEDET A MUNKAHELYEDEN – AVAGY ÍGY EVANGELIZÁL AZ FC BARCELONA

A 777 indulásának egyik fő motivációja és célja volt, hogy buzdítsunk titeket arra, hogy bátran vállaljátok fel kereszténységeteket munkahelyeteken/egyetemeteken.  Zseniális történettel meséljük el, hogy miért fontos kiállnod az értékeidért mindenhol és mindenkor.

Sokan tudjátok, hogy az M4 Sportnál dolgozom szerkesztő-riporterként: a 777-nek köszönhetően igazán előtérbe került a hitem a munkahelyemen, kollégáim 99 százaléka tudja, hogy szolgálatként végzem ezt a “munkát”. Legtöbbjük elismeréssel fordul felém, még akkor is, ha más értékeket vallanak fontosnak, mint én. Gyakran kérdezgetnek, elenyésző arányban rosszindulatúan, sokkal inkább őszinte érdeklődéssel: hogyan lehetséges, hogy a médiában dolgozom, fiatal vagyok és templomba járok? Miért vagyok életvidám és jókedvű? Honnan  az állandó derű és az optimizmus?

Az elején még én meséltem nekik magamtól, de mára teljesen fordult a kocka: ők hozzák szóba a témát, kérdezik, hogy ismerek-e jófej papokat, hogy hova járok misére, és hogy miért fontos nekem ez az egész?

Az egyik fiatal vágó srác is gyakran teszi fel ezeket a kérdéseket, nem vallásos, mégis néha együtt nézzük meg Hodász András atya KV videóit, vagy csak pusztán bekérdez egy olyat, amitől köpni-nyelni nem tudok. Szó se róla, edzenem kell magamat lelkileg, mert nagyon jókat tud kérdezni egy hitét még bizonytalanul kereső fiatalember!

Tudni kell a vágónkról, hogy igen nagy Barcelona-szurkoló: március 8-án is feszengve ült a kis vágószobájában, hogy a katalánok Bajnokok Ligája-mérkőzésén szurkoljon. A francia Paris Saint-Germain ellen kilátástalan helyzetben volt kedvenc csapata: az első mérkőzésén 4-0-ra kiütötték a Barcát, így tényleg csoda kellett ahhoz, hogy ők jussanak tovább. Olyan csoda, ami még nem fordult elő korábban a Bajnokok Ligája történetében.  Két perccel a vége előtt három, azaz három gólt kellett volna szereznie a visszavágón a Barcelonának. A vágóm átszólt hozzám a másik szobába, mivel az évezred focimeccse helyett egy meglehetősen unalmas röplabda mérkőzést raktam össze:

Én komolyan mondom, ha innen továbbjut a Barcelona, vasárnap elmegyek veled misére!

Bevallom én se gondoltam, hogy a katalánok bevernek három gólt a maradék pár percben, ezért inkább csak jót mosolyogtam rajta. Aztán jött az első ordítás, majd a második kiabálás, végül a harmadik teljesen artikulálatlan üvöltés, majd négy nappal később a szentmise. Így evangelizál Sergi Roberto és a Barcelona!

Viccet félretéve: nyilván nem Isten csettintett, hogy drága kollégámat elrángassa a kispesti templomba vasárnap reggel kilenckor, ahol Hodász András atya kicsiknek és nagyoknak tartott misét. De az egészen biztos, hogyha nem tudta volna, hogy én minden vasárnap ott vagyok a templomban, akkor soha nem tette volna nekem teljesen őrült fogadalmát. Passzív evangelizáció: amikor tanúságot teszel mások előtt a hitedről, és később ennek teljesen más szituációban lesz meg  a gyümölcse!

És hogy milyen volt a mise? Először is teljesen elcsodálkozott kollégám, hogy mi ez a tömeg. Másrészt megállapította, hogy meglehetősen kényelmetlen a térdeplő. Harmadrészt leesett az álla, hogy mennyi fiatal és gyerek tolong a templomban. Negyedrészt megállapította, hogy Hodász András atya igen jófej pap. Mind a négy megállapítás helyénvaló!

Még másfél héttel a mise után is az egész szerkesztőség és az összes vágó erről a történetről beszélt.

Mindenki faggatta a kollégámat, hogy milyen volt a templomban, érdeklődve kérdezték az élményeiről. A folyosón olyan kollégák állítottak meg engem, akikkel alig szoktam találkozni és beszélgetni, hogy mégis hogy történt ez az egész, hogyan sikerült egy egyáltalán nem vallásos vágót beterelni Isten házába. Nyugodt lelkiismerettel mondtam, hogy én tényleg nem csináltam semmit, csak annyit tettem, hogy felvállaltam a hitemet. Vállald fel Te is!

Martí Zoltán

Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

Isten bármit helyre tud állítani az életedben, neki semmi sem túl késő.
Bízz benne!

Zsidókhoz írt levél 10:35

³⁵ Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

³⁶ Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

2 Péter 3:9 Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.

Istenre várni, hogy Ő megtegye azt, amit csakis Ő tud megtenni, a hitünk egyik legnehezebb része. A mi időzítésünk, és az Övé, általában teljesen különbözik egymástól.
Legtöbbször nem siet, és várnunk kell.
Fontos, hogy megfelelő hozzáállással várjunk, és elhiggyük, hogy Isten időzítése a helyes.
Ahogy Istenre vársz, várd, hogy bármelyik pillanatban valami jó fog történni.
Ez lehetővé teszi neked, hogy élvezd a várakozás idejét, ahelyett, hogy keserű és nyomorult lennél.

( Mit mondanék magamnak, ha visszamehetnék az időben, amíg arra vártam, hogy Isten dolgozzon? Azt, hogy ne sírj, ne aggódj! Élvezd az életet, találkozz a barátaiddal, járj koncertekre, úszni, moziba, és ne aggódj azon, hogy Isten hogy fogja ezt megoldani)

Isten vezetése a házasságomban

Jézus az, aki „ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja” és Ő az, aki ezt mondja: „Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.” (Jel 3, 7-8)

Ha sikerül átmenni az ajtón anélkül, hogy Isten segítségére szorulnál, akkor lehet, hogy egy olyan ajtón mész épp át, amit nem Isten nyitott ki, hiszen a magad erejére számítasz csak. Isten azt akarja, hogy teljesen ráhagyatkozzunk, mert mindent, amit teszünk, Istenért és az Ő dicsőségére tesszük. Jézus azt mondta, hogy nélküle semmit sem tehetünk. (Jn 15, 5) Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. (Jn 15, 4)

Ez a két mondat válasz volt nekem arra a kérdésre ami bennem motoszkált, és amire Isten egy váratlan hétköznapi pillanatban válaszolt. Már rájöttem, hogy gyakran így teszi, nem akkor válaszol, amikor felteszem a kérdést, hanem amikor itt az ideje, és ezek eddig teljesen váratlan pillanatok voltak (pl.krumplipucolás közben...☺ A mi Istenünknek remek humora van)
A férjemről gondolkodtam, a gondolatok vita közben merültek fel. Vajon Isten továbbra is azt akarja, hogy együtt legyünk? ( egy másik kolléganő- egy korábbi történet- amiről nem tudom biztosan hogy mi volt, csak azt tudom, hogy most is beszélgetnek időnként hosszasan- 30-40 perc )
Szóval azon gondolkoztam, hogy mit tudok én tenni ez ügyben, és kitartsak-e továbbra is?
A válasz a fentiekben van:

Azt az ajtót, ami kinyílt, (hogy megmenekült a házasságunk) egyértelműen nem én értem el. Ez Isten műve volt. 

Isten nem változtatgatja a véleményét.

Mivel ő nyitotta ki ezt az ajtót, nekem semmi okom az aggodalomra, mert ezt az ajtót csakis Ő tudja becsukni, ha akarja, senki más! Sem ember, sem az ellenség.
Eszembe jutott, hogy a másik kis kolléganő, aki miatt ez a nagy válság volt, mennyire keményen próbálkozott még másfél évig, miután a férjem hazaköltözött, de semmire sem ment! Isten ellen esélye sem volt. Hála az Úrnak!

Nyugodtnak kell lennem, és az Úrra bíznom ezt is. Istennek semmi sem lehetetlen!
Ő mindig győz!

És nem csinálhatnak azt, amit akarnak, mert az én Istenem Úr mindenek felett! Hála és dicsőség Neki! 
104. zsoltár 9:
^"Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet."

Isten békességet és nyugalmat, örömet akar nekünk, de ehhez rá kell bíznunk a terhünket, és hagyni, hogy Ő cselekedjen. Még ha úgy is tűnik, hogy rossz irányba mennek a dolgok, nem szabad visszavennünk a kezéből, mert ő jobban tudja. Az Ő időzítése mindig tökéletesnek bizonyult. 
Megéri Benne bízni! 😊

6 JEL, HOGY ISTEN “AJTAJÁN” KOPOGTATSZ

6 JEL, HOGY ISTEN “AJTAJÁN” KOPOGTATSZ
Gyakran állunk a kérdés előtt, hogy vajon amit cselekszünk, az Isten akarata-e? A Faith in News írása ezt a témakört egy érdekes hasonlattal járja körül: honnan tudhatod, hogy Isten nyitja ki azt a bizonyos ajtót, vagy te próbálod esztelenül berúgni?

Isten dicsősége felé mutat

Semmilyen ajtó, amit Isten nyit ki, nem áll szemben a Szentírással. Például hamis lábakon áll annak a férfinak az érvelése , aki elválik keresztény feleségétől, hogy a tengerentúlon missziós tevékenységet végezzen. Ez a férfi nyugodtan elmehetett volna a misszióba anélkül, hogy elválna a feleségétől, vagy megkérdezhette volna, hogy vele szeretne-e menni a felesége. Ehelyett a Biblia tanítása ellenére elvált. Viszont így hogy lehetne Krisztus tanúja, amikor ellentmond a Bibliának és nem engedelmeskedik Jézus tanításának, miszerint ne váljanak el?

Nyilvánvaló, hogy ez nem Isten akarata, mert Isten szeretete azt jelenti, hogy parancsai szerint élünk.

Ha valaki azt mondja: „ismerem”, de nem tartja meg a parancsait, az nem Istentől van és az hazudik. Az Isten iránti engedelmesség megdicsőíti Őt.

Megerősítés másoktól

Jézus az, aki „ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja” és Ő az, aki ezt mondja: „Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.” (Jel 3, 7-8) Ha az ajtó nem nyílik ki neked, akkor lehet, hogy nem azt az utat szánja neked Isten. A zár feltörése vagy az ajtó betörése mit sem ér.

Inkább imádkozz az Úrhoz, hogy megmutassa, melyik ajtón kell átmenned, és hogy egyértelmű legyen, hogy ez az Ő akarata.
Az ajtó miatt nagy szükségét érzed Isten támogatásának

Ha sikerül átmenni az ajtón anélkül, hogy Isten segítségére szorulnál, akkor lehet, hogy egy olyan ajtón mész épp át, amit nem Isten nyitott ki, hiszen a magad erejére számítasz csak. Isten azt akarja, hogy teljesen ráhagyatkozzunk, mert mindent, amit teszünk, Istenért és az Ő dicsőségére tesszük. Jézus azt mondta, hogy nélküle semmit sem tehetünk. (Jn 15, 5) Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. (Jn 15, 4)

Az ajtó magától nyílik ki

Ezt már érintettem a második bekezdésben, de ez egy kicsit más. Ismered az automata ajtókat a boltokban? Azok az ajtók azért nyílnak ki, mert van egy “elektromos szemük” és érzékelik a mozgást. Előfordulhat, hogy csak oda kell sétálnunk az ajtóhoz, ami zárva van, mielőtt tudnánk, hogy Isten kinyitja-e vagy sem. Isten lehet, hogy addig nem nyitja ki, amíg meg nem lát téged, ahogy az ajtó felé sétálsz. Lehet, hogy arra vár, hogy „elindulj” az ajtó felé, mielőtt „belépsz”.

Talán arra vár, hogy megtedd a hit első lépését.

Mindent felemésztő vágy fog el?

Jeremiás megpróbálta lebeszélni Istent arról, hogy az Ő prófétája legyen, mert azt gondolta, hogy túl fiatal. Később, amikor felmerült annak a gondolata, hogy ne beszéljen Isten igéjéről, ezt mondta: „Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.” (Jer 20, 9) Szent Pál, aki ugyancsak nem tudott mást tenni, minthogy hirdesse az evangéliumot, így írt: „Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.” (1Kor 9, 16) Ha elönt téged a vágy, hogy megtegyél valamit, és még akkor is megtennéd, ha fizetség se jár érte, akkor lehetséges, hogy Isten nyitja ki azt az ajtót, bármi is legyen az, amire hív.

Nem ütközik törvénybe

Semmi okunk nincs arra, hogy megszegjük a törvényt és az „Úr művének” nevezzük. Jézus sohasem szegte meg a törvényt, valójában teljesítette a törvényt. A Biblia ezt parancsolja: „Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak. Mert nincs hatalom, csak az Istentől, ami van, azt Isten rendelte. Ahogy Isten látja, Ezért aki a hatósággal szembeszáll, Isten rendelésének szegül ellene. Az ellenszegülő pedig magára vonja az ítéletet. (Róm, 13, 1-2)

Ha meg kell szegned a törvényt, hogy megtegyél valamit, még akkor is, ha azt gondolod, hogy ez Isten akarata, tudd, hogy nem az… és nem Isten nyitotta ki azt az ajtót neked.

Összegzés

Mindenekelőtt imádkozz Istenhez, keresd az Ő akaratát, beszélj másokkal, kérd az ő imájukat is útmutatásért, és bízz az Úrban. Kezdj el lépéseket tenni egy olyan ajtó felé, ami most még úgy tűnik zárva van, de lehet, hogy Isten arra vár, hogy megtedd az első lépést. Jézus ezt mondja: „Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni. Bár nincs sok erőd, mégis megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet.” (Jel 3, 8)

Tehát, ha engedelmeskedsz Istennek, nagy valószínűséggel ki fog nyílni előtted az ajtó Isten segítségével, de az az ajtó, amit meg se érintenek, ami nem is fog kinyílni.

Isten áldjon meg,

Jack Wellman atya

Forrás: 777.hu

„s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” Jn 14,13

„s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” Jn 14,13

Néhány éve csodálatos születésnapi ajándékot kaptam, a legjobbat egész életemben. Eleinte úgy tűnt, hogy az ajándék egy közös hétvége a barátnőmmel. De Isten tudta, hogy ennél többre van szükségem, valami mélyebb ajándékra, ami meggyógyítja a lelkemet, amitől megváltozom.
Lendyt még az egyetemről ismerem. A diploma után egy darabig dolgoztunk is együtt. Amikor tehát a férjem azt javasolta, hogy legyen a születésnapi ajándékom egy Lendyvel töltött hétvége, nagyon megörültem.
Mindig csodáltam Lendy kapcsolatát Istennel, szerettem volna, ha olyan hitem lenne, mint neki. Amíg el nem költöztünk, Lendy végig szelíden támogatta hitbeli fejlődésemet. A vele való együttlét az, amire a legnagyobb szükségem van most, gondoltam.
Egyik sétánk közben Lendy megkérdezte, engedem-e, hogy imádkozzon fölöttem. Mekkora ajándék! A legnagyobb örömmel fogadtam.
Lendynek fogalma sem volt, mennyire kellett nekem az imádságos segítség. Nem beszéltem neki a szorongásról, ami egyfolytában rágott belülről. Évek óta tartok bibliaórákat, de az utóbbi időben az alkalmatlanság érzése eluralkodott a lelkemen. Miért engem hívott el Isten erre a feladatra? Nincs semmi végzettségem. Nem jártam szemináriumba. Igazolható biblikus tanulmányaim sincsenek. Én csak egy egyszerű jogtanácsos vagyok!
Mégis minden héten ott álltam és tanítottam, és nem osztottam meg bizonytalanságomat senkivel, még a férjemmel sem. Attól féltem, a csoportom tagjainak bizalma megrendülne a tanárukban, ha tudnák, hogy alkalmatlannak érzem magam. Isten viszont tudott a vívódásaimról. Meghallotta szívem kiáltását, és kegyelemmel, szeretettel válaszolt rá.
Sétánk végén Lendy elvezetett egy csendes helyre, kezét a vállamra tette, és imádkozott fölöttem. A házasságomért, a családomért. Aztán mikor a bibliaoktatói tevékenységemért imádkozott, a kezét felemelte a vállamról, a fejemre tette, és megkent valamilyen illatos olajjal, amit magával hozott. Szavai gyógyító balzsamként hullottak rám:
„Wendy, jól végzed a munkád.”
Eleredtek a könnyeim. Ő újra meg újra megismételte:
„Alkalmas vagy.”
Szaporodtak a könnyek.
Tenyerébe vette az arcomat, erősen a szemembe nézett, és utoljára is elismételte:
„Alkalmas és értékes vagy.”
Isten tudott lelkem fájdalmáról, arról, mennyire várok valami megerősítést, hogy jól végzem a munkám, hogy alkalmas vagyok, és hogy az Ő akarata, hogy Igéjét tanítsam másoknak. Isten megrendezte ezt a hétvégét, hogy valaki, akit szeretek, akiben megbízom, újra életet leheljen a szolgálatomba. Isten élettel töltötte meg számomra az igét: „amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,13).
Azóta nagyobb önbizalommal tanítok és írok, minden üzenetet Istenre bízok. Ő válaszolt az imádságomra, új életet lehelt a szolgálatomba, hogy az Ő dicsőségére tanulmányozzam és tanítsam az Igét, és osszam meg a reményt Jézusban.
Kedves barátnőm, te is azért olvasod ezt az áhítatot, mert Isten meghallotta szíved kiáltását. Azért szól hozzád, hogy Igéje bátorítson, alakítsa életedet, ahogy az enyémet alakította.
Isten meghallja kiáltásunkat, válaszol könyörgésünkre, hogy megdicsőüljön abban, ahogy növekedünk az Igében és az Érte szentelt életben.
Forrás: Csendes percek Istennel