EZÉRT VÁLLALD FEL A HITEDET A MUNKAHELYEDEN – AVAGY ÍGY EVANGELIZÁL AZ FC BARCELONA
A 777 indulásának egyik fő motivációja és célja volt, hogy buzdítsunk titeket arra, hogy bátran vállaljátok fel kereszténységeteket munkahelyeteken/egyetemeteken. Zseniális történettel meséljük el, hogy miért fontos kiállnod az értékeidért mindenhol és mindenkor.
Sokan tudjátok, hogy az M4 Sportnál dolgozom szerkesztő-riporterként: a 777-nek köszönhetően igazán előtérbe került a hitem a munkahelyemen, kollégáim 99 százaléka tudja, hogy szolgálatként végzem ezt a “munkát”. Legtöbbjük elismeréssel fordul felém, még akkor is, ha más értékeket vallanak fontosnak, mint én. Gyakran kérdezgetnek, elenyésző arányban rosszindulatúan, sokkal inkább őszinte érdeklődéssel: hogyan lehetséges, hogy a médiában dolgozom, fiatal vagyok és templomba járok? Miért vagyok életvidám és jókedvű? Honnan az állandó derű és az optimizmus?
Az elején még én meséltem nekik magamtól, de mára teljesen fordult a kocka: ők hozzák szóba a témát, kérdezik, hogy ismerek-e jófej papokat, hogy hova járok misére, és hogy miért fontos nekem ez az egész?
Az egyik fiatal vágó srác is gyakran teszi fel ezeket a kérdéseket, nem vallásos, mégis néha együtt nézzük meg Hodász András atya KV videóit, vagy csak pusztán bekérdez egy olyat, amitől köpni-nyelni nem tudok. Szó se róla, edzenem kell magamat lelkileg, mert nagyon jókat tud kérdezni egy hitét még bizonytalanul kereső fiatalember!
Tudni kell a vágónkról, hogy igen nagy Barcelona-szurkoló: március 8-án is feszengve ült a kis vágószobájában, hogy a katalánok Bajnokok Ligája-mérkőzésén szurkoljon. A francia Paris Saint-Germain ellen kilátástalan helyzetben volt kedvenc csapata: az első mérkőzésén 4-0-ra kiütötték a Barcát, így tényleg csoda kellett ahhoz, hogy ők jussanak tovább. Olyan csoda, ami még nem fordult elő korábban a Bajnokok Ligája történetében. Két perccel a vége előtt három, azaz három gólt kellett volna szereznie a visszavágón a Barcelonának. A vágóm átszólt hozzám a másik szobába, mivel az évezred focimeccse helyett egy meglehetősen unalmas röplabda mérkőzést raktam össze:
Én komolyan mondom, ha innen továbbjut a Barcelona, vasárnap elmegyek veled misére!
Bevallom én se gondoltam, hogy a katalánok bevernek három gólt a maradék pár percben, ezért inkább csak jót mosolyogtam rajta. Aztán jött az első ordítás, majd a második kiabálás, végül a harmadik teljesen artikulálatlan üvöltés, majd négy nappal később a szentmise. Így evangelizál Sergi Roberto és a Barcelona!
Viccet félretéve: nyilván nem Isten csettintett, hogy drága kollégámat elrángassa a kispesti templomba vasárnap reggel kilenckor, ahol Hodász András atya kicsiknek és nagyoknak tartott misét. De az egészen biztos, hogyha nem tudta volna, hogy én minden vasárnap ott vagyok a templomban, akkor soha nem tette volna nekem teljesen őrült fogadalmát. Passzív evangelizáció: amikor tanúságot teszel mások előtt a hitedről, és később ennek teljesen más szituációban lesz meg a gyümölcse!
És hogy milyen volt a mise? Először is teljesen elcsodálkozott kollégám, hogy mi ez a tömeg. Másrészt megállapította, hogy meglehetősen kényelmetlen a térdeplő. Harmadrészt leesett az álla, hogy mennyi fiatal és gyerek tolong a templomban. Negyedrészt megállapította, hogy Hodász András atya igen jófej pap. Mind a négy megállapítás helyénvaló!
Még másfél héttel a mise után is az egész szerkesztőség és az összes vágó erről a történetről beszélt.
Mindenki faggatta a kollégámat, hogy milyen volt a templomban, érdeklődve kérdezték az élményeiről. A folyosón olyan kollégák állítottak meg engem, akikkel alig szoktam találkozni és beszélgetni, hogy mégis hogy történt ez az egész, hogyan sikerült egy egyáltalán nem vallásos vágót beterelni Isten házába. Nyugodt lelkiismerettel mondtam, hogy én tényleg nem csináltam semmit, csak annyit tettem, hogy felvállaltam a hitemet. Vállald fel Te is!
Martí Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése