Leltár
Mindenki leltárlistája különböző. Nem ugyanazok az ajándékaink,erősségeink, tehetségünk – és főleg nem rendelkezünk minddel egyidejűleg – de Isten nem is ígért ilyesmit. Emlékszem, egy alkalommal,mikor Indiában egy leprás kolóniát látogattunk meg, egy férfi megkérdezte, hogy szeretném e látni az otthonát. Nagyon izgatottnak tűnt, így boldogan vele tartottam. Kiderült, hogy egy 3 méter hosszú, 2 méter magas földkupacba vájt lyukat nevez az otthonának, amit egy saját készítésű függőággyal, néhány horpadt lábossal és pár edénnyel rendezett be. Bevallom, nagyon elszégyelltem magam, látva, hogy milyen boldogságot jelentett számára ez a kis odú, miközben én, aki ennek a sokszorosával rendelkezem, mégis gyakran elégedetlen vagyok.
Ennek a figyelembevételével írtam egy listát, és javaslom, hogy minden egyes pontjáért adj hálát az Istennek. Elképzelhető, hogy (még) nem rendelkezel mindennel az alábbi listából, de némelyik talán rád illik. A leprást, akivel találkoztam, minden bizonnyal bármelyik felvillanyozná:
Egy tető a fejed fölött
Egy törődő barát
Családtagok, akik szeretnek
Egy működőképes autó (akkor is, ha épphogy működik)
Egy teli pocak
Hideg és meleg folyóvíz
Humorérzék
Havi fizetés
Kényelmes ágy
Egy álom a szívedben
Tanulási lehetőség a gyerekeidnek
Egy gyülekezet, ahová eljárhatsz
Egy egészséges test
Egy szekrény tele ruhákkal
Egy Biblia, amit olvasni tudsz
A jövő reménysége
Ez csak néhány dolog, ami hirtelen eszembe jutott. Fogadni merek, hogy ha átgondolnád és imádkoznál erről, egy kb. tízszer ilyen hosszú listát tudnál készíteni.
A lista némelyik eleme eléggé alapvető, mégis ha belegondolsz, világszerte számos ember kénytelen nélkülözni ezeket a számunkra természetes szükségleteket.
Víz, élelem, hajlék – alap dolgok, melyeket nem szabadna készpénznek vennünk. Mindenkor értékeljük és köszönjük meg Istennek ezeknek az alapvető szükségeknek az ellátását, és soha egy pillanatra se becsüljük alá.
Joyce Meyer get your hopes up
2017. január 26., csütörtök
2017. január 25., szerda
Az áldásaidat számold, a problémáid helyett!
„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről...”
Zsoltárok 103:2
„A csillagok csak a sötét égbolton látszanak.”
— Martin Luther King Jr.
Egyszer hallottam egy történetet, melyben egy férfi egyik este elveszítette a kulcsait. Magánkívül rohangált körbe-körbe az utcán a villanypóznák körül, remélve, hogy megtalálja. Hamarosan egy járókelő, akinek feltűnt az elszánt keresgélés, úgy döntött, hogy segít neki. „Pontosan hol ejtette el azokat a kulcsokat? – kérdezte a segítőkész idegen. „Ha pontosítjuk a helyet, talán könnyebben megtaláljuk.” Az elveszett kulcsok tulajdonosa válaszul gondolkozás nélkül rávágta: „A házamban.” Az idegen erre megrökönyödve kérdezett vissza: „Ha a házban ejtette el, miért az utcán keresgél?” A férfi így válaszolt: „Mert itt kint lényegesen jobbak a fényviszonyok.” Az első gondolatunk e történet hallatán talán az, hogy: Ez röhejes,ennyire nem lehet valaki bolond. És valóban, abszolút őrültségnek tűnik egy házon belül elhagyott kulcsot az utcán keresni, de hidd el, nem véletlenül hoztam fel ezt a sztorit. Gyakran a történetben szereplő férfihez hasonlóan, mi is rossz helyen keresünk dolgokat. Biztos ismeritek a régi dalt, mely arról szól, hogy „rossz helyen keressük a szerelmet”. Hiszem, hogy ez a reményre is igaz, melyet szintén, nem ritkán, rossz helyen keresünk.
Nem számít, milyen helyzetben vagyunk éppen, hiszen a pillanatnyi körülményeink nem határozhatják meg a boldogságunkat.
Életünk legrosszabb napján is lehetünk magabiztosak, vidámak és reményteliek, amennyiben megtanulunk azokra a dolgokra fókuszálni,amik megmaradtak, azok helyett, amiket esetleg elveszítettünk. Összpontosíts arra, amit Isten már megtett érted, ahelyett, amit még nem.Néha azt kívánom, bárcsak előbb megosztotta volna velem valaki ezt a fontos igazságot. Sok éven át, szinte szünet nélkül frusztrált és szerencsétlen voltam, mert az esetek többségében olyasmiken jártattam az eszem, amik hiányoztak az életemből. Sőt, az igazat megvallva, szinte másra se bírtam gondolni, ráadásul állandóan panaszkodtam is.
Még az imáim is csak az életemből hiányzó dolgok sorolgatása körül forogtak. Istenem, nincs elég pénzem. Nem vagyok olyan tehetséges, mint xy, és rossz gyerekkorom volt. A lista jó hosszú volt, mondhatni végtelen. Nap mint nap körbenéztem, és számba vettem amim nincs. Idővel aztán, az Úr a tudomásomra hozta, hogy rossz helyen keresgélek, és sosem élhetek győztes életet, ha folyton azon siránkozom,amit elveszítettem, vagy amim sosem volt.
Arra tanított, hogy azt az energiát, melyet eddig a veszteségeim utáni kesergésre pazaroltam, fektessem inkább hálaadásba, azért amim van. Lehet, hogy nem futja álomnyaralásra, de legalább minden hónapban ki tudom fizetni a számláimat. Lehet, hogy bizonyos képességek hiányoznak belőlem, de kommunikáció terén elég jó vagyok, és Isten segített ezt mások hasznára fordítani. Lehet, hogy bántalmaztak gyerekkoromban, de Isten meggyógyított engem. Sem a férjem, sem a gyerekeim nem tökéletesek, de Isten egy csodálatos családdal áldott meg. Atyám és anyám elhagytak, de az Úr magához vett engem (lásd:Zsoltárok 27:10).
Ahogy panaszkodás helyett egyre több időt töltöttem hálaadással,lassan a hozzáállásom is változni kezdett. Egyre nyilvánvalóbbá váltak Isten áldásai és kegyelme az életemben, a remény pedig szárba szökkent.
Ugyanez megtörténhet veled is. Függetlenül a pillanatnyi nehézségeidtől, te is találhatsz új örömöt az életedben. Lehet, hogy értek veszteségek, és híján vagy bizonyos lehetőségeknek, de az ezen való rágódás helyett, inkább nézd át, amid maradt. Ki tudja, lehet, hogy meglep, mi mindent találsz.
Joyce Meyer Get your hopes up
Zsoltárok 103:2
„A csillagok csak a sötét égbolton látszanak.”
— Martin Luther King Jr.
Egyszer hallottam egy történetet, melyben egy férfi egyik este elveszítette a kulcsait. Magánkívül rohangált körbe-körbe az utcán a villanypóznák körül, remélve, hogy megtalálja. Hamarosan egy járókelő, akinek feltűnt az elszánt keresgélés, úgy döntött, hogy segít neki. „Pontosan hol ejtette el azokat a kulcsokat? – kérdezte a segítőkész idegen. „Ha pontosítjuk a helyet, talán könnyebben megtaláljuk.” Az elveszett kulcsok tulajdonosa válaszul gondolkozás nélkül rávágta: „A házamban.” Az idegen erre megrökönyödve kérdezett vissza: „Ha a házban ejtette el, miért az utcán keresgél?” A férfi így válaszolt: „Mert itt kint lényegesen jobbak a fényviszonyok.” Az első gondolatunk e történet hallatán talán az, hogy: Ez röhejes,ennyire nem lehet valaki bolond. És valóban, abszolút őrültségnek tűnik egy házon belül elhagyott kulcsot az utcán keresni, de hidd el, nem véletlenül hoztam fel ezt a sztorit. Gyakran a történetben szereplő férfihez hasonlóan, mi is rossz helyen keresünk dolgokat. Biztos ismeritek a régi dalt, mely arról szól, hogy „rossz helyen keressük a szerelmet”. Hiszem, hogy ez a reményre is igaz, melyet szintén, nem ritkán, rossz helyen keresünk.
Nem számít, milyen helyzetben vagyunk éppen, hiszen a pillanatnyi körülményeink nem határozhatják meg a boldogságunkat.
Életünk legrosszabb napján is lehetünk magabiztosak, vidámak és reményteliek, amennyiben megtanulunk azokra a dolgokra fókuszálni,amik megmaradtak, azok helyett, amiket esetleg elveszítettünk. Összpontosíts arra, amit Isten már megtett érted, ahelyett, amit még nem.Néha azt kívánom, bárcsak előbb megosztotta volna velem valaki ezt a fontos igazságot. Sok éven át, szinte szünet nélkül frusztrált és szerencsétlen voltam, mert az esetek többségében olyasmiken jártattam az eszem, amik hiányoztak az életemből. Sőt, az igazat megvallva, szinte másra se bírtam gondolni, ráadásul állandóan panaszkodtam is.
Még az imáim is csak az életemből hiányzó dolgok sorolgatása körül forogtak. Istenem, nincs elég pénzem. Nem vagyok olyan tehetséges, mint xy, és rossz gyerekkorom volt. A lista jó hosszú volt, mondhatni végtelen. Nap mint nap körbenéztem, és számba vettem amim nincs. Idővel aztán, az Úr a tudomásomra hozta, hogy rossz helyen keresgélek, és sosem élhetek győztes életet, ha folyton azon siránkozom,amit elveszítettem, vagy amim sosem volt.
Arra tanított, hogy azt az energiát, melyet eddig a veszteségeim utáni kesergésre pazaroltam, fektessem inkább hálaadásba, azért amim van. Lehet, hogy nem futja álomnyaralásra, de legalább minden hónapban ki tudom fizetni a számláimat. Lehet, hogy bizonyos képességek hiányoznak belőlem, de kommunikáció terén elég jó vagyok, és Isten segített ezt mások hasznára fordítani. Lehet, hogy bántalmaztak gyerekkoromban, de Isten meggyógyított engem. Sem a férjem, sem a gyerekeim nem tökéletesek, de Isten egy csodálatos családdal áldott meg. Atyám és anyám elhagytak, de az Úr magához vett engem (lásd:Zsoltárok 27:10).
Ahogy panaszkodás helyett egyre több időt töltöttem hálaadással,lassan a hozzáállásom is változni kezdett. Egyre nyilvánvalóbbá váltak Isten áldásai és kegyelme az életemben, a remény pedig szárba szökkent.
Ugyanez megtörténhet veled is. Függetlenül a pillanatnyi nehézségeidtől, te is találhatsz új örömöt az életedben. Lehet, hogy értek veszteségek, és híján vagy bizonyos lehetőségeknek, de az ezen való rágódás helyett, inkább nézd át, amid maradt. Ki tudja, lehet, hogy meglep, mi mindent találsz.
Joyce Meyer Get your hopes up
2017. január 18., szerda
Adjatok teret egymásnak
A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát. ( 1 Korinthus 13:4-5)
Ha boldog kapcsolatot akartok, teret kell adnotok egymásnak. Nem szabad hogy ettől elvesszen a biztonságérzetetek.
A szeretet olyan, mint egy növény: ha agyondédelgeted, megfojtod vele, de ha teret adsz neki, kivirágzik. Egyetlen személy van, aki teljesen be tudja tölteni érzelmi szükségleteidet: Isten.
Mai ige.
Ha boldog kapcsolatot akartok, teret kell adnotok egymásnak. Nem szabad hogy ettől elvesszen a biztonságérzetetek.
A szeretet olyan, mint egy növény: ha agyondédelgeted, megfojtod vele, de ha teret adsz neki, kivirágzik. Egyetlen személy van, aki teljesen be tudja tölteni érzelmi szükségleteidet: Isten.
Mai ige.
2017. január 15., vasárnap
„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” Róm 8,26
Mindenkinek vannak gyengeségei. Amik miatt azt hisszük, sosem fogunk úgy teljesíteni, mint az „erősek”. Amik miatt kevesebbnek érezzük magunkat. Kevésbé vagyunk győztesek. Kevésbé vagyunk hódítók. Kevésbé vagyunk erősek.
Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim. És nem szabadulok a gondolattól, hogy nem tudok megváltozni.
Pedig Krisztus erejében minden meg tud újulni. Minden újraépül, ami összetört. De néha belefáradok a próbálkozásba, és nagyon, de nagyon gyengének érzem magam. Ismered ezt az állapotot?
Engedd, hogy ez az ige egy kis erőt leheljen ma a gyengeségedbe:
„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal” (Róm 8,26).
Nem kell tudnunk minden választ. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Az is rendben van, ha gyengeségünkben már imádkozó szavaink sincsenek.
Olvasd csak ezeket a gyönyörű sorokat, amik épp nekünk szólnak gyengeségünkben, ahogy a Róm 8,26-ban ígéretet kaptunk rá:
„Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek” (Róm 8,1).
„De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek,” (Róm 8,9a).
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8,31b).
„De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Róm 8,37).
Talán jó lenne, ha néhány percig csendben üldögélnénk. Nyugalomban, az ítélkezés terhe nélkül, kívül az elvégzendő feladatok mókuskerekén. Nyugodtan, tudva, hogy a Lélek megsegít gyengeségünkben.
Ő megérti gyengeségeinket. Ő tudja, hogyan imádkozzunk. A gyengeségnek célja van. Rossz érzés, de biztos, hogy valami jó kerekedik ki belőle – ahogy a Róm 8,28 biztat: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik”.
A csendben, a nyugalomban, mialatt a Lélek imádkozik helyettünk, s mi csak szívjuk magunkba az éltető igazságot, megcsillan valami. Egy reménysugár. Elképzelhetetlen kegyelem, és érezni fogjuk hogy az Ő ereje ráborul gyengeségünkre.
Isten erejének legapróbb szemcséje is több, mint amennyire szükség van, hogy elfedje botlásainkat, töredékességünket, gyengének hitt pontjainkat. És már nem tartjuk gyengének magunkat.
Nem vagyunk gyengék. Istentől függünk.
Rá vagyunk csatlakoztatva az Egyetlenre, aki képes segíteni nekünk. Az Egyetlenre, aki kegyelmébe burkol minket, míg a folyamat lezajlik.
Emberi kapcsolataink nem elégségesek. Körülményeink nem elegendők. Anyagi javaink sem. Az akaraterőnk sem. Az önbizalmunk sem. De Ő mindig elég volt, elég most és elég lesz mindörökké.
Virtuális kávézó nőknek
Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim. És nem szabadulok a gondolattól, hogy nem tudok megváltozni.
Pedig Krisztus erejében minden meg tud újulni. Minden újraépül, ami összetört. De néha belefáradok a próbálkozásba, és nagyon, de nagyon gyengének érzem magam. Ismered ezt az állapotot?
Engedd, hogy ez az ige egy kis erőt leheljen ma a gyengeségedbe:
„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal” (Róm 8,26).
Nem kell tudnunk minden választ. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Az is rendben van, ha gyengeségünkben már imádkozó szavaink sincsenek.
Olvasd csak ezeket a gyönyörű sorokat, amik épp nekünk szólnak gyengeségünkben, ahogy a Róm 8,26-ban ígéretet kaptunk rá:
„Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek” (Róm 8,1).
„De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek,” (Róm 8,9a).
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8,31b).
„De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Róm 8,37).
Talán jó lenne, ha néhány percig csendben üldögélnénk. Nyugalomban, az ítélkezés terhe nélkül, kívül az elvégzendő feladatok mókuskerekén. Nyugodtan, tudva, hogy a Lélek megsegít gyengeségünkben.
Ő megérti gyengeségeinket. Ő tudja, hogyan imádkozzunk. A gyengeségnek célja van. Rossz érzés, de biztos, hogy valami jó kerekedik ki belőle – ahogy a Róm 8,28 biztat: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik”.
A csendben, a nyugalomban, mialatt a Lélek imádkozik helyettünk, s mi csak szívjuk magunkba az éltető igazságot, megcsillan valami. Egy reménysugár. Elképzelhetetlen kegyelem, és érezni fogjuk hogy az Ő ereje ráborul gyengeségünkre.
Isten erejének legapróbb szemcséje is több, mint amennyire szükség van, hogy elfedje botlásainkat, töredékességünket, gyengének hitt pontjainkat. És már nem tartjuk gyengének magunkat.
Nem vagyunk gyengék. Istentől függünk.
Rá vagyunk csatlakoztatva az Egyetlenre, aki képes segíteni nekünk. Az Egyetlenre, aki kegyelmébe burkol minket, míg a folyamat lezajlik.
Emberi kapcsolataink nem elégségesek. Körülményeink nem elegendők. Anyagi javaink sem. Az akaraterőnk sem. Az önbizalmunk sem. De Ő mindig elég volt, elég most és elég lesz mindörökké.
Virtuális kávézó nőknek
2017. január 14., szombat
AZ AGGODALOM LEGYŐZÉSE
„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.” (Máté 6:25)
Íme, néhány lépés, amivel legyőzheted aggodalmadat: 1) Beszélj Istennel! Ne siránkozz egy befektetés összeomlása miatt, kért Isten segítségét! Ne járkálj nyugtalanul fel-alá a kórház folyosóján, imádkozz a műtét sikeréért! „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). 2) Lassíts! „Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsoltárok 37:7). Jézus első csodáját egy esküvőn tette. Elfogyott a bor, ami hatalmas megszégyenülést jelentett abban a korban. Mária hibáztathatta volna a vendégfogadó családot a felkészületlenségükért, de inkább Jézushoz fordult a hiánnyal, aki megoldotta a problémát. Te is megteheted ugyanezt. Mérd fel, mi a gond, aztán vidd az Úr elé imában. 3) Ne hagyd, hogy az aggodalmaid átvegyék az irányítást! Ha rád száll egy szúnyog, nem mondod: „Majd később foglalkozom vele.” Nem, azonnal agyoncsapod, mielőtt még megcsíphetne. Légy ugyanilyen határozott aggodalmaiddal is! Bánj el velük abban a pillanatban, amikor felbukkannak! Mielőtt öndiagnózist állítanál fel egy anyajegy miatt, és a ráktól rettegnél, előbb vizsgáltasd ki! Ahelyett, hogy azt feltételeznéd, sosem fogsz kikeveredni az adósságból, kérj segítséget egy pénzügyi tanácsadótól! Aggodalmaskodás helyett cselekedj! Horace Bushnell mondta: „Az aggodalmaskodás hitetlenséget vagy ok nélküli rettegés. Nincs jogunk megengedni magunknak. Ha teljes hittel Istenben bízunk, az aggodalom elmúlik.” Azokat a kereszteket, melyeket a jövőnket illető aggodalom miatt hordunk, nem Isten tette a vállunkra. Add hát át aggodalmadat Istennek, és hagyd is nála!
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.
2017. január 9., hétfő
Maradni, amikor menni szeretnél. Vesd az Úrra terhedet, mert ő gondot visel rád. Zsolt. 55:23
MARADNI, AMIKOR MENNI SZERETNÉL (4)
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23)
Tedd házasságodat Isten kezébe! Az utolsó szó minden kérdésben Isten Szava legyen! Szakértő segítőhöz fordulni hasznos dolog, de amíg nem adtátok át házasságotok tulajdonjogát Istennek, addig nem használtátok ki a legjobb lehetőséget. Mit jelent átadni a házasságunkat Istennek gyakorlati értelemben? Két dolgot: 1) Többé nem te döntesz, hanem Isten. Neked pedig félre kell állnod az útjából, hogy akadálytalanul tehesse dolgát. Önérdekednek és irányításkényszerednek meg kell hajolnia az ő akarat előtt. Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy igazad van, és helyre akarod tenni a házastársadat, addig te magad is a probléma része maradsz. Ám ha átadod a problémát Istennek, akkor tud rajta ő – nem te – dolgozni! 2) Tanulj meg hitben járni, nem látásban (ld. 2Korinthus 5:7). Amikor úgy tűnik, a dolgok kicsúsztak a kezed közül, akkor kényszerét érzed, hogy visszavedd az irányítást. Ne tedd, vagy az eredmény csak még több nem működő dolog lesz! Újítsd meg döntésedet, hogy átadtad Istennek az irányítást, hogy ő formálja mindkettőtök szívét. Hitben járva élj, ne érzéseidre alapozva! A zsoltáros ezt így fogalmazta meg: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Ha rábízod Istenre a helyzet kezelését, három dolog történik: a) Megnyugszol, békességre találsz; b) valószínűleg csökkeni fog párod ellenállása, mert már nem piszkálod folyton; c) Isten dolgozni kezd, és ő, „aki elkezdte a jó munkát, el is végzi azt…” (Filippi 1:6 ESV)
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23)
Tedd házasságodat Isten kezébe! Az utolsó szó minden kérdésben Isten Szava legyen! Szakértő segítőhöz fordulni hasznos dolog, de amíg nem adtátok át házasságotok tulajdonjogát Istennek, addig nem használtátok ki a legjobb lehetőséget. Mit jelent átadni a házasságunkat Istennek gyakorlati értelemben? Két dolgot: 1) Többé nem te döntesz, hanem Isten. Neked pedig félre kell állnod az útjából, hogy akadálytalanul tehesse dolgát. Önérdekednek és irányításkényszerednek meg kell hajolnia az ő akarat előtt. Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy igazad van, és helyre akarod tenni a házastársadat, addig te magad is a probléma része maradsz. Ám ha átadod a problémát Istennek, akkor tud rajta ő – nem te – dolgozni! 2) Tanulj meg hitben járni, nem látásban (ld. 2Korinthus 5:7). Amikor úgy tűnik, a dolgok kicsúsztak a kezed közül, akkor kényszerét érzed, hogy visszavedd az irányítást. Ne tedd, vagy az eredmény csak még több nem működő dolog lesz! Újítsd meg döntésedet, hogy átadtad Istennek az irányítást, hogy ő formálja mindkettőtök szívét. Hitben járva élj, ne érzéseidre alapozva! A zsoltáros ezt így fogalmazta meg: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Ha rábízod Istenre a helyzet kezelését, három dolog történik: a) Megnyugszol, békességre találsz; b) valószínűleg csökkeni fog párod ellenállása, mert már nem piszkálod folyton; c) Isten dolgozni kezd, és ő, „aki elkezdte a jó munkát, el is végzi azt…” (Filippi 1:6 ESV)
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.
2017. január 7., szombat
Máté 14:27 De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"
Amikor saját magunkra támaszkodunk
Viharos időkben, mindannyian hajlamosak vagyunk rá, hogy azt mondjuk, „majd magam megoldom.” Ennek számos oka lehet. Talán fiatalabb korodban sosem számíthattál mások segítségére, így rákényszerültél az önállóságra, de az is lehetséges, hogy egy eredendően erős személyiséggel rendelkezel, esetleg nagyon tehetséges vagy valamiben, és megszoktad,hogy a saját képességeid általában kihúznak a csávából, így nincs szükséged senki másra.Isten azonban nem magányos küzdelemre hív minket, és bizony, előbb vagy utóbb megtapasztaljuk, hogy a saját erőnk nem mindig bizonyul elegendőnek. Időnként szembe fogod
majd találni magad olyan helyzetekkel, amiken csak Isten lesz képes átsegíteni, úgyhogy azt javaslom mielőbb barátkozz meg a gondolattal, hogy inkább Őrá támaszkodsz. Ne várd meg, hogy egy olyan óriási akadályba ütközz, vagy egy olyan drámai helyzetbe kerülj, hogy a kétségbeesés hajtson Hozzá. Tedd a szokásoddá, hogy reggelente így imádkozol: „Uram, ma is bízom benned. Köszönöm az adottságokat és képességeket melyekkel megajándékoztál, de nem akarok a magam értelmére támaszkodni. Tőled függök. Kérlek, biztosítsd számomra a bölcsességet, iránymutatást és kegyelmet, amely egy győztes és diadalmas élethez szükséges.”
Bármennyire nagyszerű egy barátság, csodálatos egy Istenfélő házastárs, és fontosak az Istentől kapott képességeink, ezek egyike sem veheti át Isten helyét az életedben. A Zsoltárok 37:39 azt mondja: „Az
(állhatatosan) igazak segedelme pedig az Úrtól van; Ő az ő erősségök a háborúság idején.” Az Úr a mi menedékünk és erősségünk, senki más. Ezért tölt el minket reménységgel, amikor nehézségek idején Őrá
támaszkodunk és nem emberekre.
Csalódást okozott, vagy cserbenhagyott valaki? Megbántódtál, vagy neheztelsz rá? Eszedbe jutott már, hogy esetleg magadnak is köszönheted a dolgot, miután Isten helyett egy embertől vártad szükséged betöltését? Igazán nem akarok kíméletlennek tűnni, vagy úgy, mintha nem éreznék együtt veled a bánatod miatt, de az igazság első hallásra néha fájdalmas. Amennyiben a reménységünk és bizalmunk emberekben
gyökeredzik Isten helyett, Ő felfedi a gyengeségeiket, és megengedi,hogy csalódást okozzanak, hogy végre Hozzá forduljunk. Ne feledjük,ha az igazság eleinte kellemetlenül is érint, végül mindig szabaddá tesz!
Ne törődj a viharral – összpontosíts Jézusra!
A Máté 14:24–33 versek egy meglehetősen drámai képet tárnak elénk. A tanítványok egy éjszaka a Galileai-tengeren igyekeztek átkelni, amikor kegyetlen vihar támad. Na, most, ha valaki, akkor Péter és a tanítványok,tapasztalt halászokként, pontosan tudták mit tegyenek hasonló esetekben,
elvégre nem ez volt életük első vihara a tengeren. Ennek a viharnak az ereje azonban felülírta minden eddigi tapasztalatukat.
Voltál már hasonló helyzetben? Előfordult már veled, hogy egy számodra szokványosnak tűnő, látszólag rutinból kezelhető helyzetről kiderült, hogy teljesen más, mint az eddigiek? Pontosan ez történt a
tanítványokkal; ez egy olyan vihar volt, amit nem voltak képesek önerőből kezelni.
Látva, hogy a tanítványok segítségre szorulnak, Jézus a vízen járva közelítette meg őket (25. vers). Szeretem, hogy a Biblia olyan laza természetességgel beszél erről. Nincs vastagított betűkkel, vagy aláhúzással kiemelve, még felkiáltójel sincs a végén. Jézus a vízen járt és ez nem kellene, hogy meglepjen minket. Isten ezzel is azt üzeni, hogy Ő bármire képes, és bármit meg is tesz az érdekünkben, különösen,amikor bajba keveredünk.
Nem létezhet akkora vihar, amely Istent képes lenne megakadályozná abban,hogy megmentsen.
Amikor Jézus a hajóhoz ért, a tanítványok megijedtek Tőle, szellemnek hitték. Péter azonban így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.” (28. vers). Amint Jézus azt mondta,„Jöjj”, Péter, kipattant a hajóból és csodálatos módon elkezdett a vízen járni. Péter ezt nem a saját erejéből tette (természetesen nem született semmiféle csodatévő, vagy vízen járó képességgel), sőt a többi tanítvány sem segített neki, kizárólag Isten tette erre képessé. Jézus volt Péter egyetlen reménysége.
Jézus felé közeledve a vízen, Péter valami olyat tett, amit mi is gyakran elkövetünk – tekintete elkalandozott az Úrtól és lenézett. A hullámokat látva, a viharra összpontosított. Ahelyett hogy azt gondolta volna: Jézussal járok a vízen! Ez hihetetlen! Isten erejének tényleg nincs határa az életemben. – Péter elbizonytalanodott és ilyen gondolatok környékezték meg: Mi van, ha elsüllyedek? Hogy lehetséges ez egyáltalán? Biztos, hogy Jézus meg tud menteni? Ez történik akkor,amikor Isten ígéretei helyett a problémáidra nézel. Ilyenkor a felkiáltójelekből szempillantás alatt kérdőjelek lesznek.
A hit átalakul félelemmé, és süllyedni kezdesz. Hála Istennek,van egy Megváltónk,aki akkor is segít, amikor épp gyengébb a hitünk. Jézus kinyújtotta a kezeit, és megmentette Pétert. Nem a többi tanítvány húzta ki a vízből, hanem Jézus.
Ez a történet tökéletesen illusztrálja életünk viharait. Isten számára nem létezik túl nagy vihar, bármekkorának tűnjön is az. Ő lát téged,pontosan tudja, hogy hol vagy, és a segítségedre siet. Életed viharaiban keresd Istent. Ne légy olyan, mint a tanítványok, akik ahelyett, hogy várták volna Jézust, meglepődtek, amikor feltűnt a színen. Inkább várd
lelkesen, hogy Isten megjelenjen. Ő pont a megfelelő időben fog érkezni, és lecsendesíti a vihart. Amíg Rá összpontosítasz, felül tudsz emelkedni bármin, ami az életedre tör. Jézussal a középpontban, békés,
elégedett és boldog életed lehet. Ezzel szemben, ha a hullámokra koncentrálsz, negatív, félelemmel teli gondolatok törnek rád, és az ellenség hazugságai mindannyiszor el fognak süllyeszteni. Amikor úgy tűnik,hogy felborult az életed, még a legmegrázóbb vihar kellős közepén is, nézz fel az Úrra. Ő az egyetlen, akit nem lehet megrendíteni.
Valami, amiben mindig bízhatsz Isten azt akarja, hogy reményteliek legyünk, nem pedig depressziósak, csalódottak és reményvesztettek. Pál a Rómabeliekhez írt levél 5:5-ben azt mondja, hogy azok, akik Istenben bíznak, soha nem csalódnak és nem szégyenülnek meg. Hűha!! Gondold ezt át! A barátaidba, a bankszámládba, a politikusokba, a munkádba, vagy bármi egyébbe vetett bizalom jó eséllyel kiábrándulással végződik, de ha Istenben bízol, sosem fogsz csalódni. Meglehet, hogy keresztülmész majd problémás, nehezen érthető időszakokon, de Ő a végére mindet a javadra fogja fordítani!
Ameddig rendelkezel reménnyel, addig lehetőségeid is vannak, mert minden megváltozhat, kivéve Istent. Ha rossz hírt kapsz, gondolj arra,hogy mint minden más, az is megváltozhat. Az anyagi helyzeted, a
gyerekeid, a főnököd, a körülményeid, egytől egyig változhatnak, de Isten mindig ugyanaz marad. Isten a mi kősziklánk, a biztos pontunk.
A Malakiás 3:6 azt mondja: „Mert én, az Úr, meg nem változom.”
Emberek, körülmények, hangulatok, vélemények, célok, munkahelyek és iskolák, mind változnak. Jobb, ha előbb utóbb hozzászoksz ehhez a gondolathoz. Ha valamire biztosan számíthatunk ebben a világban,
az a változás. Ezért olyan fontos az Úrban reménykednünk, és az életünket csakis Őrá, mint rendíthetetlen Kősziklára építeni. Amíg Isten minden szükséged forrása és életed alapköve – tudva, hogy Ő nem változik – bármit képes leszel kezelni.
Ha valóban Istenre bíznánk az életünket, és sosem várnánk emberektől olyasmit, amire csak Ő képes, sok felesleges érzelmi vihartól kímélnénk meg magunkat.
Általában nincsenek tökéletes napjaink és számos viharról nem értesülünk előre. Akár a fejed fáj, akár a szíved, legyen bármilyen problémád, akár egy, akár több napon át, csak NÉZZ FEL! Ne összpontosíts a negatív körülményekre, az előtted tornyosuló akadályokra, vagy a félelmeidre.
Amikor felfelé nézel, a remény újjászületik. Bármilyen hatalmas legyen is egy vihar, Istenhez nem ér fel. Ha Őt keresed, bízhatsz benne,hogy megteszi, amit kell, bármi legyen is az, akár a vízen is jár, hogy elérjen téged. Szóval rajta, fel a fejjel. A végére erősebb leszel. Összpontosíts Jézusra, gondolkozz pozitívan, menj előre, és bármi történjék is, ne nézz le!
Joyce Meyer: Get your hopes up!
Viharos időkben, mindannyian hajlamosak vagyunk rá, hogy azt mondjuk, „majd magam megoldom.” Ennek számos oka lehet. Talán fiatalabb korodban sosem számíthattál mások segítségére, így rákényszerültél az önállóságra, de az is lehetséges, hogy egy eredendően erős személyiséggel rendelkezel, esetleg nagyon tehetséges vagy valamiben, és megszoktad,hogy a saját képességeid általában kihúznak a csávából, így nincs szükséged senki másra.Isten azonban nem magányos küzdelemre hív minket, és bizony, előbb vagy utóbb megtapasztaljuk, hogy a saját erőnk nem mindig bizonyul elegendőnek. Időnként szembe fogod
majd találni magad olyan helyzetekkel, amiken csak Isten lesz képes átsegíteni, úgyhogy azt javaslom mielőbb barátkozz meg a gondolattal, hogy inkább Őrá támaszkodsz. Ne várd meg, hogy egy olyan óriási akadályba ütközz, vagy egy olyan drámai helyzetbe kerülj, hogy a kétségbeesés hajtson Hozzá. Tedd a szokásoddá, hogy reggelente így imádkozol: „Uram, ma is bízom benned. Köszönöm az adottságokat és képességeket melyekkel megajándékoztál, de nem akarok a magam értelmére támaszkodni. Tőled függök. Kérlek, biztosítsd számomra a bölcsességet, iránymutatást és kegyelmet, amely egy győztes és diadalmas élethez szükséges.”
Bármennyire nagyszerű egy barátság, csodálatos egy Istenfélő házastárs, és fontosak az Istentől kapott képességeink, ezek egyike sem veheti át Isten helyét az életedben. A Zsoltárok 37:39 azt mondja: „Az
(állhatatosan) igazak segedelme pedig az Úrtól van; Ő az ő erősségök a háborúság idején.” Az Úr a mi menedékünk és erősségünk, senki más. Ezért tölt el minket reménységgel, amikor nehézségek idején Őrá
támaszkodunk és nem emberekre.
Csalódást okozott, vagy cserbenhagyott valaki? Megbántódtál, vagy neheztelsz rá? Eszedbe jutott már, hogy esetleg magadnak is köszönheted a dolgot, miután Isten helyett egy embertől vártad szükséged betöltését? Igazán nem akarok kíméletlennek tűnni, vagy úgy, mintha nem éreznék együtt veled a bánatod miatt, de az igazság első hallásra néha fájdalmas. Amennyiben a reménységünk és bizalmunk emberekben
gyökeredzik Isten helyett, Ő felfedi a gyengeségeiket, és megengedi,hogy csalódást okozzanak, hogy végre Hozzá forduljunk. Ne feledjük,ha az igazság eleinte kellemetlenül is érint, végül mindig szabaddá tesz!
Ne törődj a viharral – összpontosíts Jézusra!
A Máté 14:24–33 versek egy meglehetősen drámai képet tárnak elénk. A tanítványok egy éjszaka a Galileai-tengeren igyekeztek átkelni, amikor kegyetlen vihar támad. Na, most, ha valaki, akkor Péter és a tanítványok,tapasztalt halászokként, pontosan tudták mit tegyenek hasonló esetekben,
elvégre nem ez volt életük első vihara a tengeren. Ennek a viharnak az ereje azonban felülírta minden eddigi tapasztalatukat.
Voltál már hasonló helyzetben? Előfordult már veled, hogy egy számodra szokványosnak tűnő, látszólag rutinból kezelhető helyzetről kiderült, hogy teljesen más, mint az eddigiek? Pontosan ez történt a
tanítványokkal; ez egy olyan vihar volt, amit nem voltak képesek önerőből kezelni.
Látva, hogy a tanítványok segítségre szorulnak, Jézus a vízen járva közelítette meg őket (25. vers). Szeretem, hogy a Biblia olyan laza természetességgel beszél erről. Nincs vastagított betűkkel, vagy aláhúzással kiemelve, még felkiáltójel sincs a végén. Jézus a vízen járt és ez nem kellene, hogy meglepjen minket. Isten ezzel is azt üzeni, hogy Ő bármire képes, és bármit meg is tesz az érdekünkben, különösen,amikor bajba keveredünk.
Nem létezhet akkora vihar, amely Istent képes lenne megakadályozná abban,hogy megmentsen.
Amikor Jézus a hajóhoz ért, a tanítványok megijedtek Tőle, szellemnek hitték. Péter azonban így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.” (28. vers). Amint Jézus azt mondta,„Jöjj”, Péter, kipattant a hajóból és csodálatos módon elkezdett a vízen járni. Péter ezt nem a saját erejéből tette (természetesen nem született semmiféle csodatévő, vagy vízen járó képességgel), sőt a többi tanítvány sem segített neki, kizárólag Isten tette erre képessé. Jézus volt Péter egyetlen reménysége.
Jézus felé közeledve a vízen, Péter valami olyat tett, amit mi is gyakran elkövetünk – tekintete elkalandozott az Úrtól és lenézett. A hullámokat látva, a viharra összpontosított. Ahelyett hogy azt gondolta volna: Jézussal járok a vízen! Ez hihetetlen! Isten erejének tényleg nincs határa az életemben. – Péter elbizonytalanodott és ilyen gondolatok környékezték meg: Mi van, ha elsüllyedek? Hogy lehetséges ez egyáltalán? Biztos, hogy Jézus meg tud menteni? Ez történik akkor,amikor Isten ígéretei helyett a problémáidra nézel. Ilyenkor a felkiáltójelekből szempillantás alatt kérdőjelek lesznek.
A hit átalakul félelemmé, és süllyedni kezdesz. Hála Istennek,van egy Megváltónk,aki akkor is segít, amikor épp gyengébb a hitünk. Jézus kinyújtotta a kezeit, és megmentette Pétert. Nem a többi tanítvány húzta ki a vízből, hanem Jézus.
Ez a történet tökéletesen illusztrálja életünk viharait. Isten számára nem létezik túl nagy vihar, bármekkorának tűnjön is az. Ő lát téged,pontosan tudja, hogy hol vagy, és a segítségedre siet. Életed viharaiban keresd Istent. Ne légy olyan, mint a tanítványok, akik ahelyett, hogy várták volna Jézust, meglepődtek, amikor feltűnt a színen. Inkább várd
lelkesen, hogy Isten megjelenjen. Ő pont a megfelelő időben fog érkezni, és lecsendesíti a vihart. Amíg Rá összpontosítasz, felül tudsz emelkedni bármin, ami az életedre tör. Jézussal a középpontban, békés,
elégedett és boldog életed lehet. Ezzel szemben, ha a hullámokra koncentrálsz, negatív, félelemmel teli gondolatok törnek rád, és az ellenség hazugságai mindannyiszor el fognak süllyeszteni. Amikor úgy tűnik,hogy felborult az életed, még a legmegrázóbb vihar kellős közepén is, nézz fel az Úrra. Ő az egyetlen, akit nem lehet megrendíteni.
Valami, amiben mindig bízhatsz Isten azt akarja, hogy reményteliek legyünk, nem pedig depressziósak, csalódottak és reményvesztettek. Pál a Rómabeliekhez írt levél 5:5-ben azt mondja, hogy azok, akik Istenben bíznak, soha nem csalódnak és nem szégyenülnek meg. Hűha!! Gondold ezt át! A barátaidba, a bankszámládba, a politikusokba, a munkádba, vagy bármi egyébbe vetett bizalom jó eséllyel kiábrándulással végződik, de ha Istenben bízol, sosem fogsz csalódni. Meglehet, hogy keresztülmész majd problémás, nehezen érthető időszakokon, de Ő a végére mindet a javadra fogja fordítani!
Ameddig rendelkezel reménnyel, addig lehetőségeid is vannak, mert minden megváltozhat, kivéve Istent. Ha rossz hírt kapsz, gondolj arra,hogy mint minden más, az is megváltozhat. Az anyagi helyzeted, a
gyerekeid, a főnököd, a körülményeid, egytől egyig változhatnak, de Isten mindig ugyanaz marad. Isten a mi kősziklánk, a biztos pontunk.
A Malakiás 3:6 azt mondja: „Mert én, az Úr, meg nem változom.”
Emberek, körülmények, hangulatok, vélemények, célok, munkahelyek és iskolák, mind változnak. Jobb, ha előbb utóbb hozzászoksz ehhez a gondolathoz. Ha valamire biztosan számíthatunk ebben a világban,
az a változás. Ezért olyan fontos az Úrban reménykednünk, és az életünket csakis Őrá, mint rendíthetetlen Kősziklára építeni. Amíg Isten minden szükséged forrása és életed alapköve – tudva, hogy Ő nem változik – bármit képes leszel kezelni.
Ha valóban Istenre bíznánk az életünket, és sosem várnánk emberektől olyasmit, amire csak Ő képes, sok felesleges érzelmi vihartól kímélnénk meg magunkat.
Általában nincsenek tökéletes napjaink és számos viharról nem értesülünk előre. Akár a fejed fáj, akár a szíved, legyen bármilyen problémád, akár egy, akár több napon át, csak NÉZZ FEL! Ne összpontosíts a negatív körülményekre, az előtted tornyosuló akadályokra, vagy a félelmeidre.
Amikor felfelé nézel, a remény újjászületik. Bármilyen hatalmas legyen is egy vihar, Istenhez nem ér fel. Ha Őt keresed, bízhatsz benne,hogy megteszi, amit kell, bármi legyen is az, akár a vízen is jár, hogy elérjen téged. Szóval rajta, fel a fejjel. A végére erősebb leszel. Összpontosíts Jézusra, gondolkozz pozitívan, menj előre, és bármi történjék is, ne nézz le!
Joyce Meyer: Get your hopes up!
2017. január 3., kedd
Nem tudnál igyekezni Istenem?
„Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.”
(Préd . 3,11)
Elegem volt, elkezdtem kiabálni: „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!”
Mi, akik vidéken élünk, tudjuk, hogy az úton döcögő traktorok hozzátartoznak a mindennapokhoz. De attól még, hogy megszokott dolgok, nem leszünk kevésbé idegesek, amikor épp igyekszünk valahova, s előttünk cammog egy traktor. Ez történt nemrég velem is, mikor egy kétsávos úton egy traktor mögé kerültem. Csigalassúsággal haladtunk, mielőtt kirobbantam. Persze az ordításom, „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!” - mit sem számított a traktornak.
Ugye, Isten időzítésével is így vagyunk néha? És ugyanígy nem tudunk hatni rá.
Olyankor, amikor nem az én kedvem szerinti ütemben működik Isten, s szeretném Őt felgyorsítani, eszembe jut Ábrahám feleségének, Sárának a története. Ő is biztosan így érzett. Már tíz éve hiába várta a gyermeket, akit Isten megígért neki (az 1Móz 12-21-ben az egész történetet elolvashatod), úgy döntött hát, hogy „segít” Istennek.
Tíz év várakozás mindenkinek sok. Sára tehát odaadta szolgálóját, Hágárt, a férjének, és kettejüknek gyermeke lett. Az asszonyok között viszont elmérgesedett a viszony. Igazi szappanoperába való történet.
Végül, tizenöt évvel később, megszületett a fiúgyermek, akit Isten ígért Ábrahámnak és Sárának. Nem késett el Isten. Időzítése tökéletes volt. Sára volt türelmetlen, s ezzel összekavarta a dolgokat, amivel azt is megtanulta, hogy bizony ára van annak, ha manipuláljuk a körülményeinket.
Tudom, nem csak Sára meg én szeretnénk, ha Isten néha jobban igyekezne. Valaki mondta egyszer, hogy a csuklónkon hordjuk az istenünket (vagy manapság a telefonunk kijelzőjén).
Ezt olvassuk az Ézs. 55,9-ben: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Az időzítés hozzátartozik Isten útjaihoz. Mutogathatom én az órámat, Ő sohasem késik el. Lassúnak tűnhet, de mindig épp időben van.
Van-e valamilyen ígérete Istennek, ami nagyon lassan bontakozik ki az életedben? Elültetett valami álmot, vágyat a szívedbe, és az sehogy sem akar teljesülni?
Ne add fel a reményt! Isten hűséges, és számíthatsz a pontos időzítésére. Fordítsd Rá a tekinteted, és élvezd az utat a cél felé. Vannak dolgok, amiket útközben meg kell tanulnunk ahhoz, hogy teljes legyen örömünk, ha az ígéret beteljesedik.
Uram, néha nem értem, miért úgy időzítesz, ahogy. Néha nagyon nehéz várakozni, de bízom Benned. A Te útjaidra, a Te időzítésedre akarok hagyatkozni. Segíts elsajátítanom azt, amit várakozás közben kell megtanulnom. Jézus nevében, Ámen.
(Virtuális kávézó nőknek )
(Préd . 3,11)
Elegem volt, elkezdtem kiabálni: „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!”
Mi, akik vidéken élünk, tudjuk, hogy az úton döcögő traktorok hozzátartoznak a mindennapokhoz. De attól még, hogy megszokott dolgok, nem leszünk kevésbé idegesek, amikor épp igyekszünk valahova, s előttünk cammog egy traktor. Ez történt nemrég velem is, mikor egy kétsávos úton egy traktor mögé kerültem. Csigalassúsággal haladtunk, mielőtt kirobbantam. Persze az ordításom, „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!” - mit sem számított a traktornak.
Ugye, Isten időzítésével is így vagyunk néha? És ugyanígy nem tudunk hatni rá.
Olyankor, amikor nem az én kedvem szerinti ütemben működik Isten, s szeretném Őt felgyorsítani, eszembe jut Ábrahám feleségének, Sárának a története. Ő is biztosan így érzett. Már tíz éve hiába várta a gyermeket, akit Isten megígért neki (az 1Móz 12-21-ben az egész történetet elolvashatod), úgy döntött hát, hogy „segít” Istennek.
Tíz év várakozás mindenkinek sok. Sára tehát odaadta szolgálóját, Hágárt, a férjének, és kettejüknek gyermeke lett. Az asszonyok között viszont elmérgesedett a viszony. Igazi szappanoperába való történet.
Végül, tizenöt évvel később, megszületett a fiúgyermek, akit Isten ígért Ábrahámnak és Sárának. Nem késett el Isten. Időzítése tökéletes volt. Sára volt türelmetlen, s ezzel összekavarta a dolgokat, amivel azt is megtanulta, hogy bizony ára van annak, ha manipuláljuk a körülményeinket.
Tudom, nem csak Sára meg én szeretnénk, ha Isten néha jobban igyekezne. Valaki mondta egyszer, hogy a csuklónkon hordjuk az istenünket (vagy manapság a telefonunk kijelzőjén).
Ezt olvassuk az Ézs. 55,9-ben: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Az időzítés hozzátartozik Isten útjaihoz. Mutogathatom én az órámat, Ő sohasem késik el. Lassúnak tűnhet, de mindig épp időben van.
Van-e valamilyen ígérete Istennek, ami nagyon lassan bontakozik ki az életedben? Elültetett valami álmot, vágyat a szívedbe, és az sehogy sem akar teljesülni?
Ne add fel a reményt! Isten hűséges, és számíthatsz a pontos időzítésére. Fordítsd Rá a tekinteted, és élvezd az utat a cél felé. Vannak dolgok, amiket útközben meg kell tanulnunk ahhoz, hogy teljes legyen örömünk, ha az ígéret beteljesedik.
Uram, néha nem értem, miért úgy időzítesz, ahogy. Néha nagyon nehéz várakozni, de bízom Benned. A Te útjaidra, a Te időzítésedre akarok hagyatkozni. Segíts elsajátítanom azt, amit várakozás közben kell megtanulnom. Jézus nevében, Ámen.
(Virtuális kávézó nőknek )
2017. január 1., vasárnap
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére
Bármit is teszel, csak ne nézz le!
Könnyen lehet, hogy valami anyagi probléma keskeny peremén egyensúlyozol, és épp úgy tűnhet, nem sok hiányzik ahhoz, hogy végzetesen megcsússz. Lehet, hogy a párkapcsolatod egy ingatag, öreg hídhoz hasonló, mely bármely pillanatban összeroskadhat alattad. Talán épp egy olyan akadályt készülsz megmászni,melynek óriási magassága elbizonytalanít, és félelmet ébreszt benned. Amennyiben a fenti helyzetek bármelyike igaz rád, ha bajban vagy, szeretnék adni egy ismerős tanácsot: „Bármit is teszel, csak ne nézz le.”
Amikor azt mondom „ne nézz le”, úgy értem, hogy az emberek
többsége rossz helyen keresi a megoldást, miután bajba jutott. Leginkább talán azért, mert sokan a probléma méretére összpontosítanak, a kockázatokat latolgatják, negatív véleményekre hallgatnak, múltbeli fájdalmaikon, egészségtelen érzelmeiken, és kudarctól való félelmeiken merengenek. Pedig ezekben nincs remény. Ezek mind lent vannak,tehát nem lehetnek a hasznodra, amikor másznod kell. A Biblia mindennél jobb választási lehetőséget kínál számunkra, amikor segítségre van szükségünk. Ahelyett, hogy haszontalan dolgokra pazarolnánk az időnket, Isten Igéje azt mondja, hogy összpontosítsunk Ő reá, aki mindig segít nekünk.
A Zsidókhoz írt levél 12:2 azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit
szerzőjére és beteljesítőjére”, illetve az Ézsaiás 45:22 így szól: „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!”
Dávid Istenhez fordult a bajban, mert tisztában volt vele, hogy a segítség a magasból érkezik.
Ugyanerre szeretnélek biztatni téged is, csak nézz felfelé!
Amikor nehézségeken mész keresztül, és nem vagy benne biztos, hogy mit kéne tenned, merre menj, de még abban sem, hogy merre keresd a megoldást... csak nézz felfelé! Keresd az Urat! Ő biztosan tud neked segíteni! Ő az, Aki megment téged, Ő az,aki nem engedi, hogy kudarcot vallj. Jézus azt mondta, hogy nézzünk
fel, mert elközelgett a mi váltságunk (lásd: Lukács 21:28). A mi megváltásunk nem lentről érkezik, felfelé nézünk Istenre, és Tőle várjuk a szabadítást. A „nézz fel” kifejezés többet jelent, mint csak az eget fürkészni. Azt jelenti, hogy reményteli és bizakodó a hozzáállásunk, illetve pozitív dolgokra számítunk Istentől. Isten jó, és mindig valami jót tartogat számunkra.
Isten nem helyettesíthető.
Bizonytalanság idején gyakran más emberek és dolgok segítségére hagyatkozunk. Ez persze érthető, de ugyanakkor többnyire teljesen haszontalan. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy bíznunk kellene Istenben, hogy Ő szeret, és jó terve van a számunkra, gyakran érezzük a természetes kísértést, hogy valami kézzelfoghatóbb, szemmel látható dologba kapaszkodjunk. Ugyan Istent is láthatjuk, de a hit szemével kell néznünk. A szívünkkel láthatjuk Őt, és mindig Őbenne kellene bíznunk.
Utazásaim során, szerte a világban, sok ember felé szolgáltam.
Imádkoztam velük, és igyekeztem átsegíteni őket a nehézségeiken.
Felismertem, hogy az emberek többsége fájdalmában minden mást
megpróbál, mielőtt Istenhez fordulna. Íme, néhány mindennapos eset:
Amikor a barátainkra támaszkodunk
Nagyszerű, ha van olyan barátunk, akivel a fájdalmas időszakokban beszélgethetünk, és a bizalmunkba fogadhatjuk, különösen, ha hívő az illető, aki imádkozik velünk és bátorít minket. Tudnunk kell azonban,hogy a barátaink nem minden válasznak tudói. Legyenek bármilyen jószándékúak, könnyen a rossz irányba terelhetnek, ha a tanácsuk nincs összhangban Isten Igéjével. A barátaink együtt érezhetnek velünk, de ezzel együtt nem biztos, hogy hajlandók kimondani az igazságot, amit
hallanunk kellene. Emlékszem, egyszer Dave kerek perec közölte
velem, hogy fel kell hagynom az önsajnálattal. Nagyon nem tetszett a dolog, és megharagudtam rá, azonban igaza volt, és szembesülnöm kellett ezzel. Dave eléggé szeretett ahhoz, hogy ahelyett, amit hallani akartam, ki merte mondani azt, amiről tudta, hogy hallanom kell. Nem ritkán tapasztalom, hogy valakit pácban hagynak a barátai, azáltal, hogy elhallgatják előle az igazságot, és felmentik minden felelősség alól, ahelyett hogy megmondanák neki azt, amire tényleg szüksége lenne.
Alapvetően, persze azzal semmi baj, ha a nehéz időkben számítunk a barátainkra, csak ne engedjük, hogy átvegyék Isten helyét az életünkben.
Fájdalmadban fordulj először Istenhez, keresd az Ő útmutatását a helyzetedre. Miután elegendő időt töltöttél imában, az Igéjében keresve a megoldást, nyugodtan fordulhatsz a barátaidhoz, és megoszthatod velük,amit az Úr szerinted üzenni próbál neked, de ne feledd, a barátaid csak emberek, ahogy te is. Ilyen formán, bizony, csak korlátok között képesek
a segítségnyújtásra, így ha kizárólag rájuk támaszkodsz, csalódni fogsz.
Joyce Meyer: Get your hopes up
Könnyen lehet, hogy valami anyagi probléma keskeny peremén egyensúlyozol, és épp úgy tűnhet, nem sok hiányzik ahhoz, hogy végzetesen megcsússz. Lehet, hogy a párkapcsolatod egy ingatag, öreg hídhoz hasonló, mely bármely pillanatban összeroskadhat alattad. Talán épp egy olyan akadályt készülsz megmászni,melynek óriási magassága elbizonytalanít, és félelmet ébreszt benned. Amennyiben a fenti helyzetek bármelyike igaz rád, ha bajban vagy, szeretnék adni egy ismerős tanácsot: „Bármit is teszel, csak ne nézz le.”
Amikor azt mondom „ne nézz le”, úgy értem, hogy az emberek
többsége rossz helyen keresi a megoldást, miután bajba jutott. Leginkább talán azért, mert sokan a probléma méretére összpontosítanak, a kockázatokat latolgatják, negatív véleményekre hallgatnak, múltbeli fájdalmaikon, egészségtelen érzelmeiken, és kudarctól való félelmeiken merengenek. Pedig ezekben nincs remény. Ezek mind lent vannak,tehát nem lehetnek a hasznodra, amikor másznod kell. A Biblia mindennél jobb választási lehetőséget kínál számunkra, amikor segítségre van szükségünk. Ahelyett, hogy haszontalan dolgokra pazarolnánk az időnket, Isten Igéje azt mondja, hogy összpontosítsunk Ő reá, aki mindig segít nekünk.
A Zsidókhoz írt levél 12:2 azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit
szerzőjére és beteljesítőjére”, illetve az Ézsaiás 45:22 így szól: „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!”
Dávid Istenhez fordult a bajban, mert tisztában volt vele, hogy a segítség a magasból érkezik.
Ugyanerre szeretnélek biztatni téged is, csak nézz felfelé!
Amikor nehézségeken mész keresztül, és nem vagy benne biztos, hogy mit kéne tenned, merre menj, de még abban sem, hogy merre keresd a megoldást... csak nézz felfelé! Keresd az Urat! Ő biztosan tud neked segíteni! Ő az, Aki megment téged, Ő az,aki nem engedi, hogy kudarcot vallj. Jézus azt mondta, hogy nézzünk
fel, mert elközelgett a mi váltságunk (lásd: Lukács 21:28). A mi megváltásunk nem lentről érkezik, felfelé nézünk Istenre, és Tőle várjuk a szabadítást. A „nézz fel” kifejezés többet jelent, mint csak az eget fürkészni. Azt jelenti, hogy reményteli és bizakodó a hozzáállásunk, illetve pozitív dolgokra számítunk Istentől. Isten jó, és mindig valami jót tartogat számunkra.
Isten nem helyettesíthető.
Bizonytalanság idején gyakran más emberek és dolgok segítségére hagyatkozunk. Ez persze érthető, de ugyanakkor többnyire teljesen haszontalan. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy bíznunk kellene Istenben, hogy Ő szeret, és jó terve van a számunkra, gyakran érezzük a természetes kísértést, hogy valami kézzelfoghatóbb, szemmel látható dologba kapaszkodjunk. Ugyan Istent is láthatjuk, de a hit szemével kell néznünk. A szívünkkel láthatjuk Őt, és mindig Őbenne kellene bíznunk.
Utazásaim során, szerte a világban, sok ember felé szolgáltam.
Imádkoztam velük, és igyekeztem átsegíteni őket a nehézségeiken.
Felismertem, hogy az emberek többsége fájdalmában minden mást
megpróbál, mielőtt Istenhez fordulna. Íme, néhány mindennapos eset:
Amikor a barátainkra támaszkodunk
Nagyszerű, ha van olyan barátunk, akivel a fájdalmas időszakokban beszélgethetünk, és a bizalmunkba fogadhatjuk, különösen, ha hívő az illető, aki imádkozik velünk és bátorít minket. Tudnunk kell azonban,hogy a barátaink nem minden válasznak tudói. Legyenek bármilyen jószándékúak, könnyen a rossz irányba terelhetnek, ha a tanácsuk nincs összhangban Isten Igéjével. A barátaink együtt érezhetnek velünk, de ezzel együtt nem biztos, hogy hajlandók kimondani az igazságot, amit
hallanunk kellene. Emlékszem, egyszer Dave kerek perec közölte
velem, hogy fel kell hagynom az önsajnálattal. Nagyon nem tetszett a dolog, és megharagudtam rá, azonban igaza volt, és szembesülnöm kellett ezzel. Dave eléggé szeretett ahhoz, hogy ahelyett, amit hallani akartam, ki merte mondani azt, amiről tudta, hogy hallanom kell. Nem ritkán tapasztalom, hogy valakit pácban hagynak a barátai, azáltal, hogy elhallgatják előle az igazságot, és felmentik minden felelősség alól, ahelyett hogy megmondanák neki azt, amire tényleg szüksége lenne.
Alapvetően, persze azzal semmi baj, ha a nehéz időkben számítunk a barátainkra, csak ne engedjük, hogy átvegyék Isten helyét az életünkben.
Fájdalmadban fordulj először Istenhez, keresd az Ő útmutatását a helyzetedre. Miután elegendő időt töltöttél imában, az Igéjében keresve a megoldást, nyugodtan fordulhatsz a barátaidhoz, és megoszthatod velük,amit az Úr szerinted üzenni próbál neked, de ne feledd, a barátaid csak emberek, ahogy te is. Ilyen formán, bizony, csak korlátok között képesek
a segítségnyújtásra, így ha kizárólag rájuk támaszkodsz, csalódni fogsz.
Joyce Meyer: Get your hopes up
2016. december 31., szombat
Isten megtartja az ígéreteit
Boldog az, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.
Lk. 1:45
A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk.
Róma 5:5
Mivel Isten felkent engem, bizony jóság és kegyelem követ majd, amerre járok.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
23.zsoltár
Minden lehetséges annak, aki hisz!
Márk 9:23
Lk. 1:45
A remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk.
Róma 5:5
Mivel Isten felkent engem, bizony jóság és kegyelem követ majd, amerre járok.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
23.zsoltár
Minden lehetséges annak, aki hisz!
Márk 9:23
2016. december 30., péntek
Isten mindig megcselekszi amit mond, amit igért!
19 Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?
4 Mózes 23:19
4 Mózes 23:19
2016. december 28., szerda
Mit tegyél, amíg Isten válaszára vársz?
„Legyél csendben az Úr jelenlétében, és várj türelmesen, hogy Ő munkálkodjon!" (Zsolt 37:7/a, NLT-fordítás, második kiadás)
Mit szeretne Isten, mit tegyél, miközben arra vársz, hogy megválaszolja az imádat?
A 37. zsoltár 7. verse ezt mondja. „Legyél csendben az Úr jelenlétében, és várj türelmesen, hogy Ő munkálkodjon!" (NLT-fordítás, második kiadás) Isten azt akarja, türelemmel várd, hogy megválaszolja az imádat.
Feltűnt, hogy ha várakozunk, és közben zúgolódunk, akkor nem bánjunk, ha várni kell? Akkor sem gond a várakozás, ha sorban állás közben panaszkodhatunk, és azon bosszankodhatunk, hogy a kormány mennyire vacak és szervezetlen.
De Isten azt mondja, hogy „Legyél csendben!"
Mint a kis kétévesek, szellemileg izegve-mozogva várjuk, hogy Isten megválaszolja az imánkat; idegeskedünk, és nyugtalanná válunk; felugrunk, és neki akarunk látni a dolognak. Isten azonban azt mondja, „Várj türelmesen. Legyél csendben. Figyelj, hogyan cselekszem. Ne nyugtalankodj; ne idegeskedj, és ne próbáld meg a dolgokat a saját kezedbe venni."
Sose kövesd el Ábrahám hibáját az Ószövetségből, miszerint te magad akarsz lenni a válasz az imádra. Mindenféle nehézséget fog az okozni! Egy napon Isten azt mondta Ábrahámnak, hogy a nemzetek atyjává teszi; ám volt kétféle probléma; az egyik, hogy Ábrahám 99 éves volt, a másik, hogy nem volt gyereke. Ábrahám önmagára nézett, és a következőt mondta. „Lehetetlenség!" Azután a feleségére, Sárára nézett, aki meddő volt, és ezt mondta. „Kétszeresen lehetetlenség! Nem történhet meg."
Tehát Ábrahám a saját kezébe vette a dolgokat, és a felesége szolgálójától, Hágártól született gyereke. Ezt mondta Ábrahám. „Íme, a válasz az imámra! 99 évesen megszületett Izmáel, a fiam." Isten viszont ezt mondta. „Nem, nem! Valamit félreértettél! Ez nem az én válaszom az imádra, hanem a te saját válaszod. Csodával határos módon fog fiad születni, és Sára lesz az anyja. Izsáknak fogod nevezni." Az Izsák név jelentése „nevetés". Amikor Sára megtudta, hogy várandós, a Biblia azt mondja, hogy nevetésben tört ki, mert nem hitt Istennek.
De Isten nevetett utoljára. Izsák megszületett, és olyan nagyfokú versengés vette kezdetét Izmáel és közötte, hogy a mai napig is fizetünk ezért. A zsidók és az arabok közötti feszült kapcsolat azért kezdődött, mert Ábrahám megpróbálta megválaszolni a saját imakérését.
Tudd, hogy amikor megpróbálod megválaszolni a saját imádat, magadnak keresed a bajt! Inkább várj türelmesen, és figyeld, hogyan cselekszik Isten!
Daily Hope by Rick Warren, 2016. 11. 29.
2016. december 27., kedd
A sátán hazugságai. Ismerd fel!
Az első otthon tartott bibliaóráimra járt egy asszony, aki átadta életét az Úrnak, és rendbe akarta tenni a házasságát. Nyíltan megmondta, hogy nem szereti a férjét, tulajdonképpen semmire sem becsülte.
Mivel tudta, hogy hozzáállása nem Isten szerinti, hajlandó lett volna szeretni őt, de úgy tűnt, képtelen a férjét elviselni maga mellett.
Mi is imádkoztunk, ő is imádkozott, mindenki imádkozott! Igéket osztottunk meg vele, felvett tanításokat adtunk neki, hogy hallgassa. Amit csak tudtunk, megtettünk érte, mégis, bár látszólag követte a tanácsainkat, nem jutott egyről a kettőre. Mi volt a baj? Az egyik lelkigondozáson derült ki, hogy egész életében álmodozó volt. Egy tündérmesébe képzelte magát, amelyben ő volt a hercegnő, a szőke herceg pedig virággal, és bonbonnal a kezében járt haza a munkából, és odaadó szerelmével levette őt a lábáról.
Egész nap ilyeneken járt az esze, amikor pedig fáradt, túlsúlyos, munkától piszkos és izzadt férje hazatért az egész napos kemény robot után, ő megvetéssel nézett rá.
Egy pillanatra gondolkodj el ezen. Újjászületett keresztény volt, ennek ellenére teljes káosz volt az élete. Engedelmeskedni akart Istennek, Érte akart élni, és a férjét is szeretni akarta, mert tudta, hogy ez Isten akarata.
Győzni akart az életében és a házasságában, de az elméje meghiúsította ezt. Férje iránti ellenszenvét sehogy sem győzhette le addig, amíg el nem kezdett "egészséges ép elmével" működni.
Képzeletben olyan világban élt, amely sohasem létezett, és nem is fog.
Emiatt teljesen felkészületlenül érte a valóság, nem tudta kezelni.
Elméje passzív volt, és mivel nem válogatta meg a gondolatait Isten igéje szerint, a gonosz szellemek gonosz gondolatokat ültettek a fejébe.
Nem győzhetett addig, amíg elhitte, hogy ezek a saját gondolatai, és még élvezte is őket. Megváltoztatta a gondolkodásmódját, és ettől az élete kezdett megváltozni. Megváltoztatta a mentális hozzáállását a férjéhez,a férj pedig elkezdte megváltoztatni a külsejét, és a feleségével szembeni viselkedését.
A jó cselekedetek jó gondolatokban kezdődnek!
"se pedig az ördögnek ne adjatok helyet!" Efézus 4: 27
(Joyce Meyer: Az elme harctere)
Mivel tudta, hogy hozzáállása nem Isten szerinti, hajlandó lett volna szeretni őt, de úgy tűnt, képtelen a férjét elviselni maga mellett.
Mi is imádkoztunk, ő is imádkozott, mindenki imádkozott! Igéket osztottunk meg vele, felvett tanításokat adtunk neki, hogy hallgassa. Amit csak tudtunk, megtettünk érte, mégis, bár látszólag követte a tanácsainkat, nem jutott egyről a kettőre. Mi volt a baj? Az egyik lelkigondozáson derült ki, hogy egész életében álmodozó volt. Egy tündérmesébe képzelte magát, amelyben ő volt a hercegnő, a szőke herceg pedig virággal, és bonbonnal a kezében járt haza a munkából, és odaadó szerelmével levette őt a lábáról.
Egész nap ilyeneken járt az esze, amikor pedig fáradt, túlsúlyos, munkától piszkos és izzadt férje hazatért az egész napos kemény robot után, ő megvetéssel nézett rá.
Egy pillanatra gondolkodj el ezen. Újjászületett keresztény volt, ennek ellenére teljes káosz volt az élete. Engedelmeskedni akart Istennek, Érte akart élni, és a férjét is szeretni akarta, mert tudta, hogy ez Isten akarata.
Győzni akart az életében és a házasságában, de az elméje meghiúsította ezt. Férje iránti ellenszenvét sehogy sem győzhette le addig, amíg el nem kezdett "egészséges ép elmével" működni.
Képzeletben olyan világban élt, amely sohasem létezett, és nem is fog.
Emiatt teljesen felkészületlenül érte a valóság, nem tudta kezelni.
Elméje passzív volt, és mivel nem válogatta meg a gondolatait Isten igéje szerint, a gonosz szellemek gonosz gondolatokat ültettek a fejébe.
Nem győzhetett addig, amíg elhitte, hogy ezek a saját gondolatai, és még élvezte is őket. Megváltoztatta a gondolkodásmódját, és ettől az élete kezdett megváltozni. Megváltoztatta a mentális hozzáállását a férjéhez,a férj pedig elkezdte megváltoztatni a külsejét, és a feleségével szembeni viselkedését.
A jó cselekedetek jó gondolatokban kezdődnek!
"se pedig az ördögnek ne adjatok helyet!" Efézus 4: 27
(Joyce Meyer: Az elme harctere)
2016. december 26., hétfő
"Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." Mt 6,34
"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." Jer 29,11
"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." Péld 3,5-6
Meg tudod változtatni? Van ráhatásod a dologra? Akkor hagyd, hogy Isten Isten legyen az életedben, és megtegye amit te nem tudsz. Neki minden lehetséges.
Én Pál példáján keresztül értettem ezt meg:
"A Biblia pontosan leírja, hogy a tanítványok mit szóltak Pál új identitásához –nem vették be. Először egyáltalán nem hitték, hogy Pál valóban megváltozott. Az Apostolok Cselekedetei 9:26 így beszél erről: „Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány.” Csak azután vették fontolóra a befogadását, miután Barnabás a tanítványok elé állt, és kezeskedett érte. Persze tudjuk, hogy végül befogadták, a történet folytatása bibliatörténelem. Van viszont egy rész, amit külön ki szeretnék emelni: „nem hitték, hogy ő tanítvány.” Ennél már csak az lett volna tragikusabb, ha Pál se hitt volna a saját tanítványságában.
Látod, Pál nem irányíthatta a tanítványok gondolkozását, Barnabás
tanúságán keresztül Istennek kellett megváltoztatnia a szívüket. Nem tudta befolyásolni a helyzetet, az egyetlen dolog, ami felett uralma volt, az a saját hozzáállása. "
Joyce Meyer
"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet." Péld 3,5-6
Meg tudod változtatni? Van ráhatásod a dologra? Akkor hagyd, hogy Isten Isten legyen az életedben, és megtegye amit te nem tudsz. Neki minden lehetséges.
Én Pál példáján keresztül értettem ezt meg:
"A Biblia pontosan leírja, hogy a tanítványok mit szóltak Pál új identitásához –nem vették be. Először egyáltalán nem hitték, hogy Pál valóban megváltozott. Az Apostolok Cselekedetei 9:26 így beszél erről: „Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány.” Csak azután vették fontolóra a befogadását, miután Barnabás a tanítványok elé állt, és kezeskedett érte. Persze tudjuk, hogy végül befogadták, a történet folytatása bibliatörténelem. Van viszont egy rész, amit külön ki szeretnék emelni: „nem hitték, hogy ő tanítvány.” Ennél már csak az lett volna tragikusabb, ha Pál se hitt volna a saját tanítványságában.
Látod, Pál nem irányíthatta a tanítványok gondolkozását, Barnabás
tanúságán keresztül Istennek kellett megváltoztatnia a szívüket. Nem tudta befolyásolni a helyzetet, az egyetlen dolog, ami felett uralma volt, az a saját hozzáállása. "
Joyce Meyer
2016. december 24., szombat
Áldás
4 Mózes 6
Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged
Ragyogtassa rád orcáját az Úr és könyörüljön rajtad
Fordítsa feléd orcáját az Úr és adjon neked békességet.
Áldott békés karácsonyt kívánunk!
Pintér Béla: KRISZTUS VÁR
Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged
Ragyogtassa rád orcáját az Úr és könyörüljön rajtad
Fordítsa feléd orcáját az Úr és adjon neked békességet.
Áldott békés karácsonyt kívánunk!
Pintér Béla: KRISZTUS VÁR
Nem vagy egyedül! Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap.
Biztosak lehettek benne, hogy állandóan veletek leszek. Igen, veletek maradok minden nap.
Máté 28: 20
Karácsonykor sem vagy egyedül.
Lehet, hogy éppen nem ül melletted senki, és egyedül érzed magad, de tudd, hogy Isten mindig veled van.
Ő nem hagy el téged. Soha.
Veled volt, amikor sírtál, mert nem tudtad, hogy mit tegyél. Amikor elhagyott téged az, akiről azt hitted, nem tudnál nélküle élni. Amikor a férjed/feleséged olyat tett, ami felért egy szívenszúrással. Amikor olyan fájdalmad volt, hogy gondolkodni sem tudtál, és azt hitted itt a vég. De minden elmúlik. Ez is el fog múlni.
Jézus most is ott áll melletted, a keze a hátadon, és vigasztal:
Gyere hozzám közelebb, add át végre a szíved. Hússzívet adok a kőszív helyett.
Olyan régóta várlak és hívlak. Tudtam, hogy sokszor kell majd szólnom hozzád, hiszen ismerlek, én teremtettelek. De örömmel várakoztam rád, nem volt meglepetés számomra, hiszen én alkottalak ilyenre. És szeretem azt, amilyen vagy. Úgy gyere, ahogy vagy.
Vártalak, mert tudtam, hogy megérkezel. Most gyere, és vedd el a békességem, az örömem, amit neked szántam. Gyere, és add át az életed nekem.
Imádkozz. Ima az is, ha csak annyit mondasz, segíts Istenem.
Isten vár ma, hogy hazatérj tékozló utadról.
Csodás utazás veszi kezdetét!
15 Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 1 Mózes 28:15
Máté 28: 20
Karácsonykor sem vagy egyedül.
Lehet, hogy éppen nem ül melletted senki, és egyedül érzed magad, de tudd, hogy Isten mindig veled van.
Ő nem hagy el téged. Soha.
Veled volt, amikor sírtál, mert nem tudtad, hogy mit tegyél. Amikor elhagyott téged az, akiről azt hitted, nem tudnál nélküle élni. Amikor a férjed/feleséged olyat tett, ami felért egy szívenszúrással. Amikor olyan fájdalmad volt, hogy gondolkodni sem tudtál, és azt hitted itt a vég. De minden elmúlik. Ez is el fog múlni.
Jézus most is ott áll melletted, a keze a hátadon, és vigasztal:
Gyere hozzám közelebb, add át végre a szíved. Hússzívet adok a kőszív helyett.
Olyan régóta várlak és hívlak. Tudtam, hogy sokszor kell majd szólnom hozzád, hiszen ismerlek, én teremtettelek. De örömmel várakoztam rád, nem volt meglepetés számomra, hiszen én alkottalak ilyenre. És szeretem azt, amilyen vagy. Úgy gyere, ahogy vagy.
Vártalak, mert tudtam, hogy megérkezel. Most gyere, és vedd el a békességem, az örömem, amit neked szántam. Gyere, és add át az életed nekem.
Imádkozz. Ima az is, ha csak annyit mondasz, segíts Istenem.
Isten vár ma, hogy hazatérj tékozló utadról.
Csodás utazás veszi kezdetét!
15 Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. 1 Mózes 28:15
2016. december 23., péntek
Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét
Tudtad, hogy a Bibliában 365-ször szerepel, hogy ne félj? Minden napra egy!
És mi mégis félünk...mindannyian ismerjük azt a szorító-fojtogató érzést, ahogy a félelem felbukkan a gondolataink között, felkúszik a tarkónkon, és ha nem vigyázunk, befészkeli magát az elménkbe. A félelemmel az ellenség operál. De Isten célja a boldog, bővelkedő, bizalommal teli élet.
*A félelemben és a hitben az a közös, hogy mindkettő azt várja el tőlünk, hogy elhiggyük azt, amit nem látunk, ami még nem történt meg. (*Joel Osteen)
De a félelmeink legnagyobb része soha nem történik meg. (Istennek hála 😊 )
Isten békességet adott nekünk, az Ő békességét. Ami minden emberi értelmet meghalad. Amikor újjászülettünk, megkaptuk azt is. Bennünk van, nem kell kérnünk (mint ahogy szoktuk) valójában csak el kell vennünk azt, ami már a miénk. Be kell mennünk a nyugalom helyére.
Ha jön a félelem érzése tudhatjuk hogy azt ki tette belénk, és odafordíthatjuk a gondolatainkat Isten felé. Nem minden gondolat a mi sajátunk, ami felbukkan a fejünkben. (erről még majd egy másik posztban írok példákat. Itt találod: a-satan-hazugsagai-ismerd-fel.html)
Sokat az ellenség tesz bele. Ilyenkor mondjuk bátran, hogy sátán takarodj az Úr Jézus nevében. Fontos, hogy tudjuk, hogy azok NEM a mi gondolataink. Ami zavarodottságot, békétlenséget okoz, az egészen biztosan nem Istentől van, és mi visszautasíthatjuk.
Amikor egy ilyen gondolatnak teret adunk, azonnal tovább is megy az ellenségünk, rögtön kárhoztat is minket a gondolatért, amit ő tett bele a fejünkbe, mintha a miénk lenne..(látod miket gondolsz? Mik jutnak eszedbe? Ha keresztény vagy egyáltalán hogy gondolhatsz ilyenre? Sosem javulsz meg! Sosem jössz ki belőle! Soha semmi sem fog megváltozni! Sosem fog xy megváltozni! ) Ismerősek ezek a gondolatok?
Ezek egyike sem igaz. **Csak Isten nem változik, aki viszont bármit meg tud változtatni (**Joyce Meyer)
Nézzük meg mit mond erről Isten igéje. Ha több fordításban nézzük, azonnal világos lesz:
Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
2 Tim. 1: 7 (EFO)
7 Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a félénkség, gyávaság szelleme, hanem az erő, az isteni szeret, a kiegyensúlyozottság és a fegyelmezettség Szelleme!
2 Tim. 1:7 (ERV)
A Szent Szellem, aki bennünk lakik, amióta csak átadtuk az életünk az Úrnak, segít, tanácsol, vezet, felfed nekünk dolgokat, általa világosodnak meg dolgok, Ő segít és vezet mindenkor. Ő a mi tanácsadónk.
"erő, az isteni szeret, a kiegyensúlyozottság és a fegyelmezettség Szelleme"- és ez mind-mind bennük van!
Igaz, mag formájában, tehát türelmesnek kell lennünk magunkkal. (is 😊) (a türelem a Lélek gyümölcse- erről majd máskor)
Mit teszünk a maggal ültetés után? Locsoljuk, gondozzuk, gondoskodunk róla, és várjuk hogy Isten megtegye azt, amit mi nem tudunk. Nem húzogatjuk ki naponta, hogy megnézzük mennyit fejlődött már.. Magunkkal is így kell tennünk. Türelemmel lennünk, amíg Isten elvégzi bennünk a munkát, és ez időbe telik! És az Ő munkáját sem végezhetjük el értelemszerűen.
18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.
1 János 4:18 (EFO)
18 Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiűz belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen.
1 János 4:18 (ERV)
Ez egy nagyon fontos igerész.
Ha félünk, akkor nem lettünk teljessé a szeretetben.
És ez sem fog menni egyik percről a másikra, ne ostorozd magad! Ez is az Istennel való folyamatos közeli kapcsolatod gyümölcse, eredménye, ehhez is idő kell. Isten átvezet téged a viharokon, vagy kiment belőle, de sosem hagy magadra. Dicsőségről-dicsőségre vezet, és te egyre jobban megtanulsz Benne bízni, lassan elmúlik a félelmed, mert eljutsz oda, hogy TUDOD már, hogy nagyobb AZ aki benned van, mint az aki a világban van. És ehhez is idő kell! Ne csüggedj el! Még nem vagy ott, ahol szeretnél, de Istennek hála már nem vagy ott, ahol voltál. Minden kicsi fejlődésed ünnepeld!
Még valami fontos: "nem lett tökéletessé a szeretetben."
Itt nem a te szeretetedről van szó, hanem Istenéről. Még nem lettél abban teljes, hogy tudd, Isten mennyire szeret. Ha az lennél, akkor nem félnél, mert tudnád, hogy sosem hagy magadra, és igaz az, amit mond, hogy minden összedolgozik azok javára, akik őt szeretik. Nem minden jó, ami történik, de végső soron minden ÖSSZEDOLGOZIK majd, Isten kegyelméből.
Ez a másik fordításból világosan kiderül, hogy így van:
18 Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiűz belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen.
1 János 4:18 (ERV)
Elmélkedj ezeken, kérd a Szentszellemet, hogy adjon neked bölcsességet, és vedd el Isten békességét, ami már a tiéd.
Csak nyúlj érte! 😍
Az Úr áldjon meg!
És mi mégis félünk...mindannyian ismerjük azt a szorító-fojtogató érzést, ahogy a félelem felbukkan a gondolataink között, felkúszik a tarkónkon, és ha nem vigyázunk, befészkeli magát az elménkbe. A félelemmel az ellenség operál. De Isten célja a boldog, bővelkedő, bizalommal teli élet.
*A félelemben és a hitben az a közös, hogy mindkettő azt várja el tőlünk, hogy elhiggyük azt, amit nem látunk, ami még nem történt meg. (*Joel Osteen)
De a félelmeink legnagyobb része soha nem történik meg. (Istennek hála 😊 )
Isten békességet adott nekünk, az Ő békességét. Ami minden emberi értelmet meghalad. Amikor újjászülettünk, megkaptuk azt is. Bennünk van, nem kell kérnünk (mint ahogy szoktuk) valójában csak el kell vennünk azt, ami már a miénk. Be kell mennünk a nyugalom helyére.
Ha jön a félelem érzése tudhatjuk hogy azt ki tette belénk, és odafordíthatjuk a gondolatainkat Isten felé. Nem minden gondolat a mi sajátunk, ami felbukkan a fejünkben. (erről még majd egy másik posztban írok példákat. Itt találod: a-satan-hazugsagai-ismerd-fel.html)
Sokat az ellenség tesz bele. Ilyenkor mondjuk bátran, hogy sátán takarodj az Úr Jézus nevében. Fontos, hogy tudjuk, hogy azok NEM a mi gondolataink. Ami zavarodottságot, békétlenséget okoz, az egészen biztosan nem Istentől van, és mi visszautasíthatjuk.
Amikor egy ilyen gondolatnak teret adunk, azonnal tovább is megy az ellenségünk, rögtön kárhoztat is minket a gondolatért, amit ő tett bele a fejünkbe, mintha a miénk lenne..(látod miket gondolsz? Mik jutnak eszedbe? Ha keresztény vagy egyáltalán hogy gondolhatsz ilyenre? Sosem javulsz meg! Sosem jössz ki belőle! Soha semmi sem fog megváltozni! Sosem fog xy megváltozni! ) Ismerősek ezek a gondolatok?
Ezek egyike sem igaz. **Csak Isten nem változik, aki viszont bármit meg tud változtatni (**Joyce Meyer)
Nézzük meg mit mond erről Isten igéje. Ha több fordításban nézzük, azonnal világos lesz:
Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.
2 Tim. 1: 7 (EFO)
7 Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a félénkség, gyávaság szelleme, hanem az erő, az isteni szeret, a kiegyensúlyozottság és a fegyelmezettség Szelleme!
2 Tim. 1:7 (ERV)
A Szent Szellem, aki bennünk lakik, amióta csak átadtuk az életünk az Úrnak, segít, tanácsol, vezet, felfed nekünk dolgokat, általa világosodnak meg dolgok, Ő segít és vezet mindenkor. Ő a mi tanácsadónk.
"erő, az isteni szeret, a kiegyensúlyozottság és a fegyelmezettség Szelleme"- és ez mind-mind bennük van!
Igaz, mag formájában, tehát türelmesnek kell lennünk magunkkal. (is 😊) (a türelem a Lélek gyümölcse- erről majd máskor)
Mit teszünk a maggal ültetés után? Locsoljuk, gondozzuk, gondoskodunk róla, és várjuk hogy Isten megtegye azt, amit mi nem tudunk. Nem húzogatjuk ki naponta, hogy megnézzük mennyit fejlődött már.. Magunkkal is így kell tennünk. Türelemmel lennünk, amíg Isten elvégzi bennünk a munkát, és ez időbe telik! És az Ő munkáját sem végezhetjük el értelemszerűen.
18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.
1 János 4:18 (EFO)
18 Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiűz belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen.
1 János 4:18 (ERV)
Ez egy nagyon fontos igerész.
Ha félünk, akkor nem lettünk teljessé a szeretetben.
És ez sem fog menni egyik percről a másikra, ne ostorozd magad! Ez is az Istennel való folyamatos közeli kapcsolatod gyümölcse, eredménye, ehhez is idő kell. Isten átvezet téged a viharokon, vagy kiment belőle, de sosem hagy magadra. Dicsőségről-dicsőségre vezet, és te egyre jobban megtanulsz Benne bízni, lassan elmúlik a félelmed, mert eljutsz oda, hogy TUDOD már, hogy nagyobb AZ aki benned van, mint az aki a világban van. És ehhez is idő kell! Ne csüggedj el! Még nem vagy ott, ahol szeretnél, de Istennek hála már nem vagy ott, ahol voltál. Minden kicsi fejlődésed ünnepeld!
Még valami fontos: "nem lett tökéletessé a szeretetben."
Itt nem a te szeretetedről van szó, hanem Istenéről. Még nem lettél abban teljes, hogy tudd, Isten mennyire szeret. Ha az lennél, akkor nem félnél, mert tudnád, hogy sosem hagy magadra, és igaz az, amit mond, hogy minden összedolgozik azok javára, akik őt szeretik. Nem minden jó, ami történik, de végső soron minden ÖSSZEDOLGOZIK majd, Isten kegyelméből.
Ez a másik fordításból világosan kiderül, hogy így van:
18 Ahol Isten szeretete uralkodik, ott nem marad hely a félelem számára. Sőt, amikor ez a szeretet egészen kiteljesedik, minden félelmet kiűz belőlünk. Ha valaki fél, igazában attól tart, hogy Isten meg fogja büntetni. Az ilyen ember azért fél, mert Isten szeretete még nem töltötte be teljesen.
1 János 4:18 (ERV)
Elmélkedj ezeken, kérd a Szentszellemet, hogy adjon neked bölcsességet, és vedd el Isten békességét, ami már a tiéd.
Csak nyúlj érte! 😍
Az Úr áldjon meg!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)