Az elvárás erőt von ki Istenből:
"Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat, jó reggel készülök hozzád és vigyázok." (Zsolt. 5:4.)
Isten hangja meghallásának egyik legfontosabb kulcsa, hogy életünk tele legyen elvárással Vele szemben. Az elvárás húzólag hat a Szent Szellemre, ahogy egy elektromos gép konnektorba dugott hálózati csatlakozója áramot von ki a vezetékből. Isten iránti elvárással kell élnünk napi 24 órán át, mert Ő mindig bennünk él.
Így kell Istenre tekintenünk. Ő hajlandó életünk minden percében beszélgetni és együtt lenni velünk, és olyan közel van hozzánk, mint a saját lélegzetünk.
Igen, Isten beszél. Folyamatosan. A rádióadók is szüntelenül sugároznak, de vevőkészülék nélkül semmit sem hallunk. A keresztényeknek ki kell fejleszteniük vevőkészülékeiket (emberi szellemüket), amiket ráhangolhatnak a Szent Szellem adójára.
Isten hangja meghallásának nem ritka, vagy az életben egyszer előforduló dolognak kellene lennie. Nagyon valószínű, hogy nem hallható hang lesz (noha némelyek azt állítják, hogy hallották már Isten hallható hangját). Ha Isten hangját csak akkor hallanánk, amikor az hallható, ez szinte biztos jele lenne annak, hogy Ő a templomon kívül lakik, nem belül.
Ha azt állítanánk, hogy Isten mindig hallhatóan szól hozzánk, ez az Ő egyik alapvető törvényét szegné meg gyökereiben. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsidók 11:6.). Nem kell hit ahhoz, hogy egy hallható hangot halljunk vagy engedelmeskedjünk neki. Ahhoz viszont hit kell, hogy figyeljünk a Szent Szellem halk és szelíd belső hangjára és bizonyságtételére. Fegyelem kell ahhoz, hogy csendre intsünk mindenféle figyelemelterelő tényezőt, amíg Istenre várunk.
Az Úr végül is arra vágyik, hogy figyelő életet éljünk. Hogyan lehet bárkinek is sikeres szolgálata (Isten szempontjából sikeres) anélkül, hogy folyamatosan hallaná a Szent Szellem hangját és beszélgetne Vele?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése