Nem kell a
köntörfalazás, a magyarázkodás. Gyere, úgy ahogy vagy.- szól hozzád a
rég hallott Ismerős, szelíd hangon. Nem kell a maszk, az álarc, a
jelmez, nem kell az, ami nem te vagy. Csak gyere, én elfogadlak.
Tudom, min mentél
keresztül, hiszen ott voltam végig melletted. Ott voltam, amikor remegve
hagytad el azt a bizonyos szobát, mert nem mertél tovább maradni. Ott
voltam, amikor megkaptad a hírt, amire már rég számítottál. Ott voltam,
amikor meghoztad azt az őrült döntést, és sarkon fordulva elviharzottál a
messzeségbe. Ott voltam, amikor próbáltad letenni a poharat, de a
bűntudat mardosására inkább kiürítetted. Ott voltam, amikor kimásztál az
ismeretlen ágyából, és ruháidat összekapkodva siettél vissza az
éjszakába. És ott voltam másnap reggel is, amikor undorodva néztél a
tükörbe, és legszívesebben eldobtad volna magadtól az életedet.
Igen, ott voltam, és
vártam, akartam, hogy észrevegyél, de te sokáig látni sem akartál. Most,
most végre megláttál, de ne félj. Nem kell többé félned, én melletted
maradok. Nem fordítok neked hátat, mert én ismerlek igazán. Ismerlek, és
tudom, mennyire értékes vagy. Az életemnél többet érsz nekem, és nem
hagyom, hogy még egyszer elveszítselek.
Ha ma igent mondasz,
akkor minden más lesz. Te és én, együtt, örökké. Senki sem választhat el
tőlem. Senki sem taszíthat téged reménytelenségbe, vissza oda, ahonnan
megmentettelek. Ha igent mondasz, mától én vigyázok rád, és élhetsz
boldogan, igazán boldogan velem, örökké.
Sz.Cs.Andi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése