„Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén.” (Zsoltárok 142:6)
Vannak, akiket a nehéz idők energiával töltenek fel, másokat lebénítanak. Nézd meg Dávidot! Amihez hozzáért, arannyá változott: Sámuel királlyá kente, legyőzte Góliátot, Saul udvari zenészévé és harcosává fogadta, a sereg szerette őt, és dalt írtak róla. Aztán az élete darabokra hullott: elvesztette az állását, a házassága tönkrement, idős pártfogója, Sámuel meghalt, a legjobb barátja, Jonatán nem segíthetett rajta, Saul katonái vadásztak rá, végül egy barlangban kellett bujkálnia. Mindannyiunk életében vannak olyan helyzetek, amikor ilyen barlangban kell időznünk! Ez az a hely, ahová akkor jutsz, amikor már nincs semmilyen földi segítséged. Ez az a hely, ahol olyan fontos dolgokat tanulhatsz meg magadról, amiket sehol máshol nem tudnál megtanulni. Ez az a hely, ahol Isten legjobban el tudja végezni munkáját, hogy Krisztushoz hasonlóvá formáljon. Ez az a hely, ahol legrosszabb fogyatékosságaid felszínre kerülnek és megmutatják, hogy magadtól semmire sem vagy képes. Itt küldi azonban Isten az Ő erejét, hogy erőtlenségünkben érjen célhoz. Amikor Dávid így imádkozott: „Te vagy oltalmam, te vagy osztályrészem az élők földjén”, még nem tudhatta, hogy a jövőben korona vár-e rá, vagy meghal a bujdosásában. Csak annyit tudott, hogy ez a barlang, ahol épp most van, valószínűleg a legtöbb, amire számíthat. Amikor olyan helyzetben vagy, amit nem tudsz helyrehozni, sem megváltoztatni, még csak kimenekülni sem tudsz belőle, bízz Istenben! Bízz Istenben! Bízz Istenben! Amíg a biztonságérzeted egyedül a saját sikeredben gyökerezik, mindig törékeny lesz. De ha tudod, hogy Isten veled van, még ha te mélyponton is vagy, meg tudsz birkózni a barlanggal, és megerősödve fogsz kijönni belőle!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése