Mennyire tudod elfogadni, netalán szeretni azt a személyt, aki a tükörből néz vissza rád? Meg tudsz-e neki bocsátani, ha valami őrültséget követett el? Meglátod-e valaha is az igazi értékét, és nemcsak azt, amit mások állítanak róla?

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”

Pál első levele Timóteushoz 4:16

Mikor volt utoljára, hogy a saját lelkedért tettél valamit? Nem a házadért, a pénztárcádért, a megélhetésedért, a családért, a gyerekért, a főnökért, a munkahelyért, a lakóközösségért... Mikor volt utoljára, hogy időt szántál lelked ápolására, hogy átgondoltad azt, amit hiszel, beszéltél őszintén azzal, Akiben hiszel, és megvizsgáltad azt az utat, amelyen jársz?

Tudom, hogy sok a munkád, sok az elvárás, aminek meg kell felelned, hiszen felnőtt vagy, felelősségteljes szülő, vezető, becsületes dolgozó, hűséges gyermek, áldozatos tanítvány, de az életben nemcsak a másokkal való kapcsolat, hanem az önmagunkkal alkotott is benne rejlik. Az élet nemcsak arról szól, hogyan tudsz kommunikálni másokkal, hogyan tudsz tenni és lenni másokért, hanem arról is, önmagaddal hogy boldogulsz. Isten szeretné, ha jól működő kapcsolatod lenne Vele, a másikkal, a környezeteddel, de ugyanakkor saját magaddal is. 

Ma reggel, kérlek, gondold végig az életedet ebből a szempontból! Mennyire tudod elfogadni, netalán szeretni azt a személyt, aki a tükörből néz vissza rád? Meg tudsz-e neki bocsátani, ha valami őrültséget követett el? Meglátod-e valaha is az igazi értékét, és nemcsak azt, amit mások állítanak róla? 

A sok kötelesség mellett magadra, a személyes életedre is kell, hogy szakíts az idődből. Arra, hogy békébe kerülj a tükörből néha üresen rád néző szempárral, és ez nem mehet Isten nélkül. Csak Ő tud harmóniát hozni életedbe, csak Ő tudja elvenni a kóros lelkiismeret-furdalást, az önértékelési problémákat, a torz énképet. 

Engedd, hogy belépjen életedbe, és rendet teremtsen az összevisszaság és káosz helyén! Engedd, hogy bemutassa, ha kell századszorra is, hogy milyen értékes vagy neki, és ezzel formálja az önmagadról alkotott nézetet. Ne feledd, Isten nem egy utolsó senkiért, egy félresikerült találmányért adta oda életét, hanem érted, a megismételhetetlen, valódi alkotásért. Élj ennek az értékelésnek tudatában, és indulj neki egy bátor mosollyal az előtted álló hétnek! Sz.Cs Andrea