„Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.”
Zsidókhoz írt levél 4:13
Felelősség. Sokszor olyan ismeretlen szónak tűnik világunkban. „Ne érdekeljen senkit se, mit teszek, az én életem, úgy rontom el, ahogy akarom, nem tartozom senkinek sem számadással.” Ugye hallottad már, barátom ezt a mondatot?
Annyira felelőtlenek vagyunk. Nem figyelünk a másikra, csak megyünk előre a magunk megálmodta úton úgy, ahogy épp összejön. Ha nem megy a házasság, megkeressük máshol azt a személyt, aki betölti szükségleteinket, és nem nézzük, mit hagyunk magunk után. Anya vagy apa nélkül felnövő gyermekeket, akik nem látnak igazán jó példát, és nem tudják, mit lenne érdemes tovább adni. Nem tudják, hogyan kell viselkedni, élni egy emberi kapcsolatban, nem tudják, hogyan is tegyenek érte, hogy jó legyen.
Ha valamivel megbánt egy barátunk, hátat fordítunk neki. Rosszízű híreket adunk tovább vele kapcsolatban. Elfeledkezünk egymásról, elfeledkezünk arról, hogy van bocsánat is, és nem vesszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni, hogy a végére egyedül maradunk, és nem látunk senkit majd magunk körül, amikor igazán szükség lenne egy megértő társra.
Pillanatnyi hangulatunk szerint viselkedünk a körülöttünk élőkkel, és nem látjuk, mekkora sebeket okozunk egy-egy szóval, arckifejezéssel. Hajszoljuk a munkát, hogy megélhessünk, és aztán remegő kézzel adjuk át minden vagyonunkat az orvosnak, hogy tegyen értünk valamit, mert meghalni igazán senki sem akar.
Hát nézz föl végre ember! Felelős lény vagy. Felelsz magadért, másokért, és nem a véletlen műve, hogy megszülettél erre a Földre. Életed ajándék. A férjed vagy feleséged, barátod vagy barátnőd, a családod ajándék. A csapat, amelynek tagja vagy, ajándék. És ezzel mind el kell majd számolnod, hiszen „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...”Sz.Cs.A. reggeli dicséret
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése