Minek a küzdelem, minek a tartás, az elvek, ha mások szöges bakanccsal trappolnak tovább rajtad?

"Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Zsidókhoz írt levél 12:11

Az élet napról napra különböző kihívások elé állít téged. Megpróbál, és verejtékezve kell megtenned a következő lépést. Lábaid remegnek, zihálva kapkodsz levegő után, de nem adhatod fel. Még nem. És jól tudod, nem az az erős, aki soha nem zuhan a földre, hanem aki ezredszerre is talpra áll. 

De ha már nem akarsz felkelni.... Nem érted, miért is kellene még egy utolsó erőfeszítést belevinni, elég lenne inkább csak sodródni az árral, egyszer úgyis kikötsz valahol. Minek a küzdelem, minek a tartás, az elvek, ha mások szöges bakanccsal trappolnak tovább rajtad? Minek az újrakezdés, ha úgyis összedől a kártyavár? Mondd, minek? Nincs miért? Nincs már remény? 

Ma reggel Isten nyújtja feléd kezét, hogy felemeljen a fölről, hogy új életcélt, új erőt adjon neked mára, és majd holnapra is. Ő nem akarja, hogy feladd, és végigküzdi veled az utat. Szeretné, ha fejlődnél, ha formálhatna téged az Ő képmására, ha ember lehetnél igazán. 

Hát kelj fel, barátom, és járj! Lépj újra előre, lépj Istennel! Ma még nincs itt az ideje annak, hogy feladd. Ma még küzdened kell tovább, de lásd meg, nem vagy egyedül. Isten a te oldaladon áll, és nemsokára győztesként élhetsz a célba. Sz.Cs Andi