2018. január 3., szerda

Hallani Isten hangját


Nem növekedünk addig Istenben, amíg nem kezdjük el Őt hallani:

"...nem csak kenyérrel él az ember, hanem mind azzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik." (5Mózes 8:3)
Nem kérdés, hogy Isten szól hozzánk az írott Ige (a logos) által, ami Isten gondolatait és akaratát tartalmazza. A Szentírás valóságos aranybánya, amely az élet minden területét magába foglalja.
Olvasni egy könyvet egy dolog. Egészen más dolog azonban megismerni a szerzőt. Ameddig a Szerző, a Szent Szellem, elevenné nem teszi az Igét, addig az csak nyomdafesték a papíron. A Szent Szellem segítsége nélkül nem tapasztaljuk meg az életnek azt a folyamát, ami az írott Igén keresztül árad ki.
A lelkes keresztény sokszor buzdít más hívőket így: "Merülj bele az Igébe!" Teljes szívemmel egyetértek. Hozzátehetném azonban, hogy: "Engednünk kell, hogy az Ige is belénk hatoljon". Azt gondoljuk, hogy odamegyünk az Igéhez és majd megvizsgálgatjuk, de hamarosan arra jövünk rá, hogy az vizsgálja a mi szívünket és indítékainkat.
Amikor valóban elkezdjük a Bibliát tanulmányozni, nem sokkal az olvasás elkezdése után rájövünk, hogy Isten szeret beszélgetni az Ő népével. Világosan beszélgetett tanítványaival, mielőtt még azok a könyvesboltban Újszövetséget vásárolhattak volna. A Szent Szellem képes volt az élet Igéinek közvetítésére.
Köszönet Istennek az írott Igéért. De az írott Ige azt is elmondja nekünk, hogy Isten sokféle módon akar szólni hozzánk, és személyes utasításokat és vezetést fog adni nekünk minden dologban, ami érinti életünket. Némelyek azt állítják, hogy nincs szükségünk a Szent Szellem ajándékára vagy az imádás újszerű kifejezéseire, csak az Igére. De amikor megnézzük az Igét, az tele van a Szent Szellem ajándékairól és az imádás izgalmas valóságáról szóló példákkal. Csak olvassuk az Igét, vagy elkezdjük végre hinni is?
Mennyire hűséges Isten mindannyiunkhoz! Keresztény életünk kezdetén alig nyitottuk ki a Bibliát, máris úgy tűnt, hogy egy igevers szinte "kiugrik a lapról". Felbecsülhetetlen értékűek ezek a tapasztalatok, amelyekből Isten kegyelmesen sokat adott (és még ma is ad), ugyanakkor arra is hív minket, hogy még bensőségesebben ismerjük meg Őt.
Dávid azt mondta:
"Útaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem." (Zsoltárok 25:4)
Megtanulhatjuk megismerni Isten útjait, és bensőséges viszonyban lehetünk Vele. Ahogy egy férj és feleség is egyre jobban növekszik egymás megismerésében, mi is növekedhetünk Isten megismerésében, és bizonyos helyzetekben megtudhatjuk gondolatait. Isten ismerete többet jelent annál, hogy évente egyszer végigolvassuk a Bibliát, vagy megdöbbentő mennyiségű igeverset bemagolunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése