Mennyire tudod elfogadni, netalán szeretni azt a személyt, aki a tükörből néz vissza rád? Meg tudsz-e neki bocsátani, ha valami őrültséget követett el? Meglátod-e valaha is az igazi értékét, és nemcsak azt, amit mások állítanak róla?

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”

Pál első levele Timóteushoz 4:16

Mikor volt utoljára, hogy a saját lelkedért tettél valamit? Nem a házadért, a pénztárcádért, a megélhetésedért, a családért, a gyerekért, a főnökért, a munkahelyért, a lakóközösségért... Mikor volt utoljára, hogy időt szántál lelked ápolására, hogy átgondoltad azt, amit hiszel, beszéltél őszintén azzal, Akiben hiszel, és megvizsgáltad azt az utat, amelyen jársz?

Tudom, hogy sok a munkád, sok az elvárás, aminek meg kell felelned, hiszen felnőtt vagy, felelősségteljes szülő, vezető, becsületes dolgozó, hűséges gyermek, áldozatos tanítvány, de az életben nemcsak a másokkal való kapcsolat, hanem az önmagunkkal alkotott is benne rejlik. Az élet nemcsak arról szól, hogyan tudsz kommunikálni másokkal, hogyan tudsz tenni és lenni másokért, hanem arról is, önmagaddal hogy boldogulsz. Isten szeretné, ha jól működő kapcsolatod lenne Vele, a másikkal, a környezeteddel, de ugyanakkor saját magaddal is. 

Ma reggel, kérlek, gondold végig az életedet ebből a szempontból! Mennyire tudod elfogadni, netalán szeretni azt a személyt, aki a tükörből néz vissza rád? Meg tudsz-e neki bocsátani, ha valami őrültséget követett el? Meglátod-e valaha is az igazi értékét, és nemcsak azt, amit mások állítanak róla? 

A sok kötelesség mellett magadra, a személyes életedre is kell, hogy szakíts az idődből. Arra, hogy békébe kerülj a tükörből néha üresen rád néző szempárral, és ez nem mehet Isten nélkül. Csak Ő tud harmóniát hozni életedbe, csak Ő tudja elvenni a kóros lelkiismeret-furdalást, az önértékelési problémákat, a torz énképet. 

Engedd, hogy belépjen életedbe, és rendet teremtsen az összevisszaság és káosz helyén! Engedd, hogy bemutassa, ha kell századszorra is, hogy milyen értékes vagy neki, és ezzel formálja az önmagadról alkotott nézetet. Ne feledd, Isten nem egy utolsó senkiért, egy félresikerült találmányért adta oda életét, hanem érted, a megismételhetetlen, valódi alkotásért. Élj ennek az értékelésnek tudatában, és indulj neki egy bátor mosollyal az előtted álló hétnek! Sz.Cs Andrea

Nem történt még meg veled, hogy valamire visszatekintve ezt mondtad: „Köszönöm, Uram, hogy ettől megmentettél!”?

VÁRJ, ÉS KÉSZÜLJ FEL!

„Betelt az idő…” (Márk 1:15)

A Biblia azt mondja: „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: »Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa…« (Márk 1:14-15). Egy átlagos prédikátor három évet fordít arra, hogy felkészüljön szolgálatára, ami mondjuk harminc évig fog tartani. Jézus éppen fordítva tette. Harminc évet töltött azzal, hogy felkészüljön szolgálatára, ami csupán három évig tartott. Mi itt a lényeg? A felkészülés minősége meghatározza a véghezvitel minőségét. A világ legnagyszerűbb zongoristái több száz órát gyakorolnak egy-egy koncert előtt. Azért, mert tudják, hogy a felkészülés nehéz órái teszik lehetővé, hogy az előadáson a tőlük telhető legjobbat nyújtsák. Az ökölvívó világbajnokok nem a ringben lesznek bajnokká; ott csak kiderül róluk, hogy azok. Győzelmük a mindennapi edzés eredménye. Fejlődésed minden egyes szakaszában valami fontos történik. Például Isten ma bemutathat valakinek, aki fontos szerepet fog játszani az életedben mondjuk húsz vagy harminc év múlva. Ha nagyon sietsz, talán nem állsz meg elég időre ahhoz, hogy valódi kapcsolatot alakíts ki vele. Gondolj csak bele, mekkora veszteség lenne ez! A várakozás terved gyenge pontjaira is rávilágít. Nem történt még meg veled, hogy valamire visszatekintve ezt mondtad: „Köszönöm, Uram, hogy ettől megmentettél!”? Az élet minden fejezete és időszaka valami hasznot, valami gyümölcsöt tartogat, csak észre kell venned. Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, ezt olvassuk róla: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lukács 2:52). Jézus megértette az időzítés és az előkészület fontosságát. Hajlandó volt várni és felkészülni. Neked is ezt kell tenned!

A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

Semmi – semmilyen körülmény, semmilyen helyzet – nem tud elválasztani téged Isten szeretetétől

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem démonok, sem  jelen, sem jövő, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmi egyéb a teremtett világban nem választhat el minket az Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róma 8,38-39, NIV fordítás)

Nem tudsz olyan helyre menni, ahol ne lenne veled Isten szeretete. Soha nem leszel elválasztva Isten szeretetétől.
Semmi – semmilyen körülmény, semmilyen helyzet – nem tud elválasztani téged Isten szeretetétől, mert az mindenhol jelen van: „sem magasság, sem mélység, sem semmi egyéb a teremtett világban nem választhat el minket az Isten szeretetétől, ami Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van” (Róma 8,39, NIV fordítás)
Ha a magányosság ellenszerét keresed, akkor megtaláltad: soha nem leszel elválasztva Isten szeretetétől. Szeretteinket elveszítjük. Ha házas vagy, egyikőtök hamarabb fog meghalni, és a másik gyászolja majd.
De ha keresztény vagy, soha nem leszel magányos, mert megtapasztalhatod  Isten szeretetét. Nem vallásról beszélek. Én egy élő kapcsolatról beszélek Jézus Krisztussal. Az Ő szeretete örökké tart, és az Ő szeretete mindenhol ott van.

A félelem eléri, hogy a legrosszabbra gondoljunk, ahelyett, hogy hinnénk Istennek

A félelem hangja gyakran olyankor jön, amikor éppen egy „hegytetői” élményen vagy túl. 
Vigyázz! Ha a félelem hangjára hallgatsz, félni fogsz a következő telefonhívástól, a következő orvosi lelettől vagy a következő tőzsdei jelentéstől. Kire hallgatsz? Kinek fogsz hinni, Istennek vagy embereknek? Sem a szél, sem a tűz, sem a földrengés nem tudta rábírni Illést, hogy előbújjon a sziklaodúból, csak Isten szelíd és csendes hangja (1Kirűlyok 19:11-13). Félelmeinknek gyakran két dolog az oka: képzeletünk és félreértéseink. A félelem eléri, hogy a legrosszabbra gondoljunk, ahelyett, hogy hinnénk Istennek, aki a legjobbat akarja (ld. 2Korinthus 10:5) „…a félelem gyötrelemmel jár…” (1János 4:18). Amikor valami rosszul alakul, azon tűnődünk: „Most Isten büntet valamiért, amit tettem?” Nem. A félelem és a hit velünk vannak minden nap, amelyiket választjuk, az fogja uralni életünket. Amikor tehát félelemkeltő helyzetben vagy, tedd a következő három dolgot: kérj Istentől imádságban bölcsességet és védelmet, Ő mindkettőt megígérte; ismerd el belső küszködésedet – nem vagy ezzel egyedül, mind küzdünk a félelemmel; állj rá Isten Igéjére, mert Ő ezt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5).
(mai ige)

„Most nincs, de mire odaérek, majd lesz!”

Ne várj a tökéletes körülményekre! (3)

„…kitartott, mint aki látja a láthatatlant.” (Zsidók 11:27)

Szoros összefüggés van aközött, hogy elindulunk az álmunk megvalósítása felé, és aközött, ahogy majd rendelkezésünkre lesznek az ehhez szükséges források. Túl gyakran akarjuk először látni a forrásokat, sőt a kezünkben tartani őket, mielőtt elindulnánk előre. Ha így viselkedünk, sem forrásaink nem lesznek, sem előrehaladásunk. Olyannak kell lennünk, mint az a csiga, aki egy hideg februári napon elkezdett felmászni az almafára. Amint araszolgatott felfelé, egy kis kukac kidugta a fejét a fakéreg egyik repedésén, és ezt mondta: „Csak az erődet pazarolod. Nincs odafent egyetlen alma sem.” A csiga tovább mászva ezt mondta: „Most nincs, de mire odaérek, majd lesz!” A Szentírásban újra meg újra olvashatjuk, hogyan indított útnak Isten embereket nagyon kevésnek vagy nem megfelelőnek tűnő eszközökkel. Mire azonban odaértek, ahol Isten akarta őket látni, ott vártak rájuk azok a források, amikre szükségük volt ahhoz, hogy a rájuk bízott munkát elvégezzék. Az álom nem a forrásokat követi, ez éppen fordítva történik. Először van egy álmunk, aztán elindulunk felé. Aztán – és csakis aztán – követnek majd az emberek és a források. Aztán a terv, amit Isten adott nekünk, kezd megvalósulni. Egy bölcs ember egyszer ezt mondta: „Az erőfeszítés csak akkor hozza meg jutalmát, ha az ember nem hajlandó feladni.” A sikeres emberek látják, amit mások nem látnak, ez tartja mozgásban őket. „Hit által hagyta el [Mózes] Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant.”

Mai ige