2018. június 13., szerda

21 Amikor már hosszú ideje senki nem evett semmit, Pál felállt, és azt mondta: „Emberek, mondtam nektek, hogy ne induljunk el Kréta szigetéről. Jobb lett volna, ha hallgattok rám, mert akkor elkerülhettük volna ezt a bajt és veszteséget. 22 Mégis biztatlak benneteket, hogy ne féljetek, mert senki nem hal meg közülünk, csak a hajó fog elpusztulni.
A védelem az engedelmesség "csomag" része. Szóval ha Isten misszióba küld, biztosítja az ellátást. Ha hív, hogy járjak a vízen, segít, hogy járhassak rajta. Ha csatába küld, ő fogja adni a győzelmet.
DE MI VAN AKKOR, HA ÉN SODORTAM MAGAMAT BAJBA? MI VAN AKKOR, HA EZ EGÉSZ AZ ÉN HIBÁM? Mi van akkor, ha ez nem csak a sátán műve? LEHET HOGY TE OKOZTAD MAGADNAK A VIHARODAT. Elbaltáztad! Ha újracsinálhatnád, másképp csinálnád. A fenti igében azért kerültek viharba, mert nem hallgattak Isten szavára, Pálon keresztül. És ez sokba fog nekik kerülni.
Pál megmondta, hogy a hajó biztosan el fog pusztulni. (a döntés következtében)
A hajó reprezentálja azt, amiről azt hiszed, hogy anélkül nem tudsz élni.
De mielőtt Pál kimondta volna a hajó elpusztulását, elé tett egy kis szót. "CSAK".
Csak a hajó fog elpusztulni! De én nem! Isten még mindig velem, nem számít a vihar! Lehet, hogy ma pánikolsz, mert hagytad hogy a bátorságod megkötözzék a körülményeid.
De hirdesd ki, hogy a hited és reményed Istenben van.
Nincs démon, ami megakadályozhatná Isten tervét.
Steven Furtick pásztor. 2018. 06.13.

2018. június 2., szombat

Amikor viharban vagy

Máté 8
Jézus lecsendesíti a vihart
23 Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték. 24 Miután eltávolodtak a parttól, hirtelen akkora vihar támadt, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, és ezzel ébresztették fel: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”
26 Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett.
27 A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Máté 14 
Péter ki is lépett a csónakból, és a vízen járva elindult Jézus felé, 30 de mikor látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Ekkor süllyedni kezdett, és felkiáltott: „Ments meg, Uram!”
31 Jézus azonnal utána nyúlt, megragadta, és ezt mondta: „Kishitű, miért kételkedtél?”
32 Amikor Jézus és Péter beszállt a bárkába, azonnal elállt a szél. 33 A tanítványok leborultak Jézus előtt, imádták őt, és azt mondták: „Valóban Isten Fia vagy!”
Első alkalommal Jézus még szólt a szélnek, és elállt a vihar. Második alkalommal viszont csak beszállt a bárkába és azonnal elállt a szél. Vagyis elég Jézus jelenléte ahhoz, hogy elüljön a vihar. Elég az Ő jelenléte! Steven Furtick pásztor

2018. március 8., csütörtök

Gondolj erre, és szégyenkezz, és gyalázatod miatt ne nyisd ki többé a szádat, ha megbocsátom mindazt amit elkövettél. így szól az én Uram, az ÚR.

Ez.16:63
Még ha úgy is tűnik, hogy nincs út, Istennel mindig van út!
Pihenj az Úrban,várj türelmesen arra, hogy Ő cselekedjen. Ne bosszankodj és ne aggodalmaskodj, az csak rosszra vezet. Zsolt.37:7-8
Mindig imádkozzatok, és soha ne csüggedjetek. Lk.18:1

2018. február 22., csütörtök

Az ima hatalma

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.


(Jakab 5:16)

Allan durva ember volt. 

Egyedülálló édesanya nevelte öt testvérével együtt. Megtanulta, hogy kemény elszántsággal érheti el céljait. Tizenkilenc évesen házasodott meg, húsz évesen már fia született, és huszonöt volt, amikor a kislánya is megérkezett. Húsz év alatt egy fatelep kiszállító sofőrjéből egy építőanyag kereskedés társtulajdonosává lett. 

Allan nem vetette meg az alkoholt, nagy ivónak számított. Bántalmazta a feleségét szavakkal és tettlegesen is, a gyermekeit pedig érzelmileg terrorizálta. Elmerült a szerencsejátékban, belekóstolt a pornográfiába, és megkérdőjelezhető kapcsolatot ápolt kétes elemekkel. Amikor azonban tinédzser lánya átadta szívét Jézusnak, és elkezdett imádkozni a családjáért, Isten kézbe vette a kegyelem vésőjét, és elkezdett Allan kőkemény szívén dolgozni. 

Egy napon így fordult lányához: „Időnként el foglak kísérni a gyülekezetbe, de sohasem lesz keresztény belőlem. Túl sok borzalmat követtem el az életemben. Soha sem leszek méltó arra, hogy Isten megbocsásson nekem.” 

Lánya hiába mondta neki, hogy senki sem tud önmaga erejéből „jó” lenni. Épp ezért halt meg Jézus a kereszten, a bűneinket magára véve. Ám Allan számára a kegyelem ezen üzenete megragadhatatlan maradt. 

Negyvenhat éves korában Allan élete fájdalmas fordulatot vett. Egy rosszul sikerült üzleti döntés miatt beperelték. Allan közel állt az idegösszeroppanáshoz. Neki úgy tűnt, minden összeomlik körülötte, Isten azonban ezeket a történéseket felhasználta Allan érdekében.

Egyik napon kétségbeesve autóba ült Észak-Karolinában, hogy megkeresse feleségét, aki éppen egy összejövetelen volt Pennsylvaniában. Sehol sem találta, ezért megállt egy templomnál, hogy imasegítséget kérjen. A titkár egy térképet rajzolt Allan számára, mely elvezette Allant az erdőbe a pásztorhoz, aki éppen egy új gyülekezetház építésén dolgozott. 

Allan kezében a vázlatos térképpel megtalálta az épp kalapáccsal dolgozó pásztort, a szíve pedig Jézusra lelt ott, az erdőben. A pásztornak mesélt önmagáról, az életében elkövetett dolgokról. A pásztor átölelve Allant, így szólt hozzá: „Most akkor elmondom neked mindazt, amit én tettem korábban…” Allan akkor, ott, rádöbbent arra, hogy ha annak az embernek, aki hasonlóan élte korábban az életét, mint ő maga, Isten meg tudott bocsátani, sőt egy pásztorrá tudta őt formálni, akkor Isten ezt az ő saját életében is véghez tudja mindezt vinni. 

Allan ott, a Penssylvániai erdőkben elfogadta Urának és Megváltójának Jézust, és az egyik legkedvesebb emberré formálódott, akit valaha ismertem. Allan az édesapám volt. 

Korai keresztény életemben már megtapasztaltam az ember életét megváltoztatni tudó ima erejét: megláttam azt, Isten miként formálta az elhatározásait, őrizte a szívét és erősítette a hitét édesapámnak. 

A mai igeversben azt olvassuk, hogy „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5:16b) Az édesapám életében megnyilvánuló Isten hűsége mutatta meg számomra először az ima fontosságát az életünkben lévő férfiakért, fiúkért. Most pedig a férjemért, fiamért végzett imaszolgálat által érzem ennek az értékét. 

Feleségként hatalmas lehetőség van a kezedben: a menny zsilipei nyílhatnak meg a társad érdekében. Lehet, hogy a férjed még nem ismeri Jézust, vagy éppen szunnyadó hite van. Az is lehet, hogy szilárdan áll a hitben, hűségesen végezve munkáját. Akármi is a helyzet, senki sem alkalmasabb arra, hogy érte, és Krisztussal való kapcsolatáért imádkozzon, mint te. A hit és a hitetlenség közötti skálán bárhol is álljon, a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének az 1. verse ígéretét megragadva imádkozhatsz érte: „ A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” 

Imádkozzunk hát férjeinkért és az életünkben lévő értékes fiúkért, férfiakért: 

Uram, imádkozom: _______________-ért. 

Imádkozom az ő válláért: Az élet terhei között kérlek, emlékeztesd őt, hogy számodra nincs lehetetlen. Segítsd őt, hogy az aggódás kötelékét elvághassa a dicsőítés kardjával, és minden terhét Tereád vethesse. (I.Mózes 18:14, V.Mózes 31:8, Zsoltárok 9:10) 

Imádkozom a szívéért: Vedd körül a szívét a Te védelmező Jelenléteddel, őrizd meg őt a korrupciótól, óvd szívének tisztaságát. (Példabeszédek 4:23, 17:20, 17:22) 

Imádkozom a hátáért: Őrizd őt fizikailag és lelkileg is. Óvd őt a gonosz ármánykodásától, mely tőrbe csalhatná őt. Köszönöm, hogy Te hatalmasabb vagy minden őt érő támadásnál. (János 10:10, II. Korintusi levél 2:11, Efézusi levél 6:10-18) 

Imádkozom a karjáért: Segítsd őt, hogy erős és bátor lehessen a Te hatalmas erődbe kapaszkodva. Bátorítsd őt, amikor fél, ha kétségek gyötrik, erősítsd meg őt. (V.Mózes 31:6., Józsué 1:9, Ézsaiás 30:15.) 

Imádkozom a kezéért: Áldd meg kérlek kezei munkáját. Jutalmazd erőfeszítéseit, adj sikert az életében. (V.Mózes 33:11, 28:12-13) 

Így emelem szerettemet Teeléd, Uram. Jézus nevében, Ámen. 

2018. február 21., szerda

Meghallani Isten hangját


Vezess naplót!

Ahhoz, hogy elkezdjünk Isten iránti várakozással élni, szükségünk van egy jegyzetfüzetre, hogy dátum szerint feljegyezhessünk mindent, amit Ő mond. Mindegy, milyen egyszerűnek tűnik az üzenet; egy felkent gondolat, valami, amit egész éjszaka hallani véltél, egy feledhetetlen álom, egy benyomás, vagy egy mondat, egy kifejezés, ami átsuhant a szellemeden, mindezt érdemes feljegyezni.
Miért jegyzeteljünk? Mindenekelőtt ez elvárásunkat jelzi. Elvárod, hogy Isten szóljon hozzád. Az elvárás erőt szív ki Istenből. Mindig, minden időben élj várakozásteljesen! Hidd, hogy Isten szól hozzád, és akkor szólni fog.
Másodszor: meg fogsz lepődni azon, milyen gyorsan elfelejted az Istentől hallott gondolatokat. Például, az éjszaka közepén talán felébredsz egy mondattal vagy gondolattal, ami szellemedben nagyon jelentőssé válik. Tudod, hogy fel kellene kelned, hogy leírd, de elméd azt mondja, hogy még reggel is emlékezni fogsz rá. Mit gondolsz, mi történik? Eljön a reggel és emlékszel, hogy le kell írnod a gondolatot, de a gondolatot elfelejtetted. Miért? Abból, amit Isten mond, semmi sem az értelmed vagy a gondolkodásod terméke! Ez igaz minden közlésre, amit az Úrtól kapsz. Az Úr hangja sosem az agyad terméke. Akármilyen úton jut el hozzád az Ő hangja, az mindig kikerüli gondolkodási folyamataidat és szellemedbe érkezik.
Ezért bölcsen és jó sáfárként jegyzetelnünk kell, hogy visszakeressük, mit mondott Isten korábban. Voltak esetek, amikor világosan hallottam az Urat. Mégis, talán egy hónap múlva, amikor újra elolvastam füzetemben, miket mondott, némely leírt dologra egyáltalán nem emlékeztem, de saját kezemmel írva ott állt! Nyilván szellemem kapta meg, agyamba viszont nem jutott el.
Máshonnan megközelítve: megvizsgálhatjuk, hogy egy "gondolatot" Istentől kaptunk-e azáltal, hogy megfigyeljük, "hogyan" jött a gondolat. A Szent Szellem "pottyantotta" belénk, vagy csak elménk gondolatainak egy része volt? Amikor az Úr egy "tudást" "beleejt" a szellemünkbe, annak általában semmi köze sincs ahhoz a gondolatmenethez, ami elménkben akkor lejátszódik. Isten hangja (ha visszaidézzük) valójában félbeszakította gondolatainkat.

2018. február 20., kedd

Meghallani Isten hangját

Élj várakozásteljesen!

Az elvárás erőt von ki Istenből:
"Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat, jó reggel készülök hozzád és vigyázok." (Zsolt. 5:4.)
Isten hangja meghallásának egyik legfontosabb kulcsa, hogy életünk tele legyen elvárással Vele szemben. Az elvárás húzólag hat a Szent Szellemre, ahogy egy elektromos gép konnektorba dugott hálózati csatlakozója áramot von ki a vezetékből. Isten iránti elvárással kell élnünk napi 24 órán át, mert Ő mindig bennünk él.
Így kell Istenre tekintenünk. Ő hajlandó életünk minden percében beszélgetni és együtt lenni velünk, és olyan közel van hozzánk, mint a saját lélegzetünk.
Igen, Isten beszél. Folyamatosan. A rádióadók is szüntelenül sugároznak, de vevőkészülék nélkül semmit sem hallunk. A keresztényeknek ki kell fejleszteniük vevőkészülékeiket (emberi szellemüket), amiket ráhangolhatnak a Szent Szellem adójára.
Isten hangja meghallásának nem ritka, vagy az életben egyszer előforduló dolognak kellene lennie. Nagyon valószínű, hogy nem hallható hang lesz (noha némelyek azt állítják, hogy hallották már Isten hallható hangját). Ha Isten hangját csak akkor hallanánk, amikor az hallható, ez szinte biztos jele lenne annak, hogy Ő a templomon kívül lakik, nem belül.
Ha azt állítanánk, hogy Isten mindig hallhatóan szól hozzánk, ez az Ő egyik alapvető törvényét szegné meg gyökereiben. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni (Zsidók 11:6.). Nem kell hit ahhoz, hogy egy hallható hangot halljunk vagy engedelmeskedjünk neki. Ahhoz viszont hit kell, hogy figyeljünk a Szent Szellem halk és szelíd belső hangjára és bizonyságtételére. Fegyelem kell ahhoz, hogy csendre intsünk mindenféle figyelemelterelő tényezőt, amíg Istenre várunk.
Az Úr végül is arra vágyik, hogy figyelő életet éljünk. Hogyan lehet bárkinek is sikeres szolgálata (Isten szempontjából sikeres) anélkül, hogy folyamatosan hallaná a Szent Szellem hangját és beszélgetne Vele?

2018. február 19., hétfő

Engedd el a bosszút!

Ne fizessetek a gonoszért gonosszal!” (1Péter 3:9)
Azt mondják, hogy a fájdalom mélysége meghatározza a reakció nagyságát. Ezért valószínű, hogy ha valaki megbántott, akkor ösztönösen egyenlíteni akarsz. De bármilyen pillanatnyi elégtétel-érzetet később elkerülhetetlenül követ a megbánás tartós érzése. Miért? Mert tudod, hogy a bosszúállásal ellenszegültél Istennek. Kétféle módon szoktunk bosszút állni: 1) A „szemet szemért” elv alapján. Ám mielőtt a megbántó félnek te is fájdalmat okoznál, alaposan fontold meg a következő szavakat: „Ne fizessetek senkinek rosszal rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert megvan írva: »Enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr.” (Róma 12:17-19 RÚF). 2) Mások bevonásával. Nemcsak ahhoz nincs jogod, hogy visszavágj, de ahhoz sincs jogod, hogy mások előtt megalázd azt, aki téged megbántott. József nem csupán nem büntette meg bátyjait árulásukért, de arra sem volt hajlandó, hogy az udvartársa előtt kiteregesse a részleteket. Miért? Mert látta Isten kezét munkálkodni, és felismerte, hogy amit bátyjai kezétől elszenvedett, az tette őt azzá, amivé vált. Péter ezt írja: „ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek” (1Péter 3:9). Tehát, ha Isten áldásait akarod élvezni, engedd el a bosszút!
Mai ige

2018. február 7., szerda

Amikor támadás alatt vagy, pihenj!

Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam." (Zsolt 23:5)
A civilizációnkból egyre jobban kihal az udvariasság. A világ egyre gorombább! Az egyik dolog, ami ezt okozza, az az internet, hiszen lehetővé teszi az embereknek, hogy egy képernyő mögé elbújva kimondjanak olyan dolgokat, melyeket szemtől szembe sosem lenne bátorságuk kimondani.
Ezzel csak egy dolog derül ki az emberekről: hogy mennyire kicsi a szívük. A nagyszerű emberek mellett nagyszerűen érzik magukat mások, a kicsi emberek viszont leértékelnek és lekicsinyelnek másokat. Akik másokat lekicsinyelnek, azoknak csak egy aprócska szívük van, és azért csúfolnak ki másokat, mert azt gondolják, hogy ettől fogják ők jól érezni magukat.
Hogyan viszonyulj a goromba emberekhez? Sehogy. Hagyd Istenre, hogy kézbe vegye őket, engedd, hogy Isten legyen a védelmeződ.
Dávid király megértette ezt. Tudta, hogy mit jelent ha érzelmileg, verbálisan és fizikailag támadás ér valakit. Fiatalként Sámuel próféta felkente őt Izrael következő uralkodójává, de nem lett egyből király. Emiatt Saul, az uralkodó király, meg akarta őt ölni, így Dávid barlangokban rejtőzködött, míg gyanakodtak rá, üldözték és folyamatosan veszélyben volt.
Mégis, Dávid soha nem szólt még csak egy rossz szót sem a király ellen. Soha nem állt bosszút, hiszen Isten éppen ekkor készítette fel, hogy az Ő szíve szerinti király legyen belőle.
Dávid ezt írja a Zsoltárok 23:5-ben: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam." (Zsolt 23:5)
Dávid felismerte Isten iránta való jóságát. Isten megkenette a fejét olajjal, ami ezt jelentette a világ előtt: Ez az a férfi, lépjetek vissza! Ő lesz a következő vezető! Dávid pohara csordultig volt, ami azt jelenti, hogy Isten folyamatosan megáldotta őt, még akkor is, amikor mások az életére törtek.
Úgy tűnik, hogy Dávid aggodalmaskodott? Nem! Nem kellett arra pazarolja minden energiáját, hogy megvédje magát, mert teljesen megbízott Istenben, hogy Ő fogja megvédeni.
Sok hitre és alázatra van szükség, hogy meg tudj pihenni és bízni tudj Istenben, amikor támadás alatt vagy, amikor félreértenek, amikor különféle pletykák terjengenek rólad és mindenfélét mondanak rólad az emberek online. Amikor ilyen történik, minden porcikád fel akar lázadni és tenni valamit!
De akkor hasonlítasz leginkább Krisztusra, ha csendben maradsz a támadás idején. Jézust folyamatosan támadások érték, mégsem állt bosszút, még a keresztre vezető útján sem. Néma maradt a támadóival szemben, mert rábízta magát az Atya gondoskodására.
Tehát ha Istennek tetszően szenvedtek, tegyétek továbbra is a jót, és bízzátok az életeteket Istenre, aki teremtett, mert Ő sosem hagy el! (1Péter 4:19, NLT fordítás).
Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
  • Mennyire fontos számodra, hogy tiéd legyen az utolsó szó?
  • Milyen fizikai eredményei vannak, ha Istenre bízod a megvédésedet? Milyen hatással van az egészségedre?
  • Ha beszélned kell a támadóiddal, mit gondolsz, mit szeretne Isten, hogy mondj?

2018. január 22., hétfő

Bízzál az Úrban

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.



Példabeszédek könyve, 3:5-6

Az egész azzal kezdődött, hogy Isten arra kért, ajándékozzam el a Bibliámat.

Az utazás és a nyilvános szereplés kimerített. Alig vártam, hogy megtaláljam a helyem a repülőn, és mély álomba zuhanhassak. Éppen lecsukódott a szemem, amikor néhány utas az utolsó pillanatokban felszállt a gépre, és kettőjük éppen az én soromban ült le.

Vonakodva úgy döntöttem, hogy mégsem alszom, inkább elővettem egyik kéziratomat a táskámból és elkezdtem olvasni. Semmi kedvem sem volt átélni azt a kínos helyzetet, hogy egy idegen vállán ébredek a szundikálásomból.

Amikor a mellettem ülő megkérdezte, min dolgozom, elmondtam neki, hogy épp egy olyan könyvet írok, amely nőket igyekszik Istenhez közelebb vezetni. Elmosolyodott, és azt mondta, hogy szerinte Isten egy nagyon érdekes téma. Egyetértettem vele, és néhány kérdéssel igyekeztem megismerni a hitét. Nem sokkal később, már azon kaptam magam, hogy a táskámhoz nyúlok a Bibliámért, és azokat az Igéket néztük át együtt, amelyek az utastársam kérdéseire, problémáira adtak választ. Rengetek kérdése volt, én pedig folyamatosan imádkoztam Istenhez bölcsességért és megfelelő szavakért.

Egyszer csak Istentől jövő, mély késztetést éreztem, hogy a férfinek ajándékozzam a Bibliámat. De ez nem egy akármilyen Biblia volt. Ez a mindennap forgatott, aláhúzásokat, szövegkiemeléseket, feljegyzéseket, saját gondolatokat tartalmazó, könnyáztatott Bibliám volt. Még a gyerekeim is rajzoltak ebbe a Bibliába. Elkezdtem Istennel vitatkozni, de az utasítása egyértelmű volt. Oda kellett adnom ezt a kincset a mellettem ülőnek.

Így hát kiszedtem minden mozgathatót belőle, vettem egy mély lélegzetet, és az utastársam felé nyújtottam a Könyvet. „Szeretném, ha elfogadnád a Bibliámat!” – mondtam neki. Megdöbbenve tiltakozott, mondva, hogy nem fogadhat el ekkora ajándékot. „Isten késztetett erre, - próbáltam meggyőzni őt, - „Az univerzum Istene gyakran megáll, hogy megérintsen egy-egy ember szívet. Most érted állt meg.”, - mondtam neki.

Így hát a férfi elfogadta a Bibliát, és két ígéretet tett: Először azt, hogy mindenképpen el fogja olvasni, másodikként pedig azt, hogy ő maga is tovább fogja majd adni egy napon, ahogy én is tettem.

A gépről leszállva egymásnak feszülő érzelmekkel küszködtem. Egyik oldalról mély hálát éreztem Isten munkálkodásáért, a másik oldalról pedig a szívem szakadt meg, amikor visszaemlékeztem arra, hogy életem során hányszor voltam engedetlen Istennek. 

Hányszor is mondtam „nem-et” az Úrnak? Rengetegszer voltam túl fáradt, túl bizonytalan, túl elfoglalt, túl önző ahhoz, hogy észrevegyem azokat a lehetőségeket, amikor megtapasztalhattam volna Isten személyes Jelenlétét az életemben.

Egy hónappal később az üzletember, akinek odaadtam a Bibliámat, felhívott, ugyanis átadtuk egymásnak a névjegykártyáinkat. El akarta mondani, hogy élete gyökeresen megváltozott. Kivett egy hét szabadságot, hogy elolvassa a Bibliát, és már rengeteg embernek elmondta a történetét. Azt is megosztotta velem, hogy az Ige olvasása rádöbbentette arra, hogy szüksége van arra, hogy gyülekezetet találjon magának. Isten komolyan megérintette a szívét. Én pedig lenyűgözve és hálás szívvel szemléltem, hogy ez az ember miként reagál Isten késztetésére.

Amikor megkérdeztem, hogy melyik Igevers a kedvence, akkor ő így válaszolt: A Példabeszédek könyvének 3. fejezetéből az 5. és 6. versek: „Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”

Tökéletesen szemlélteti ez a két vers azt, amit Isten kért tőlem:

Amikor Isten a szívemre helyezte, hogy ajándékozzam el a Bibliámat, nem tudtam, mi fog történni. Az is benne volt a pakliban, hogy az utastársam a legközelebbi reptéri kukába dobja az ajándékomat. Én általában pedig ezernyi indokkal nemet mondtam volna Istennek, de ott, akkor, valami történt bennem. Először az életemben, úgy döntöttem, hogy engedelmeskedem az Úrnak, bármilyen következménnyel járjon is az. Olyan követőjévé akartam válni, aki Isten munkálkodásának csodáját látja meg minden apró engedelmessége által.

Forrás: Lysa TerKeurst, Learning to Live with a "Yes" Heart, January 18, 2018, Proverbs31 Devotionals, fotó: pinterest.com

2018. január 20., szombat

„Nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” (Zsoltárok 91:10)
A kilencéves Keith Pulles számára a családi úszómedence téliesítése jelentette a nyár végét. Visszaemlékezésében így ír: „Komor hangulatban néztem az ablakból, ahogy apa kinyitott egy edényt, és vegyszert kezdett szórni a medencébe. Aztán egy másik dobozt nyitott ki, és annak tartalmát is beleöntötte. »Jó sok cucc ez egyetlen medencéhez« – gondoltam. Abban a pillanatban megcsörrent a telefon, én pedig odaszaladtam, hogy megnézzem, ki hív. »Ismeretlen hívószám.« Anya és apa figyelmeztettek, hogy ne beszéljek idegenekkel, de aznap egy belső hang azt mondta: »Vedd fel!« A késztetés annyira erős volt, hogy felvettem a telefont, és beleszóltam. »Steve Pullest keresem« – mondta az ismeretlen hang. Bizonyára valamilyen ügynök lehet, gondoltam, de valamiért mégis azt mondtam: »Várjon, mindjárt hívom.« Kezemmel a telefonnal kimentem, és kiáltottam apának, hogy telefonja van. Apám előrejött a hátsó kertből, és átvette a telefont. »Halló, tessék! Ki az?« – kérdezte. Néhány másodperc múlva elvette a telefont a fülétől és kikapcsolta. »Nem volt benne senki« – mondta. Hirtelen hatalmas durranást hallottunk a hátsó kert felől. »A medence!« – kiáltott apám. Kiderült, hogy két olyan vegyszert kevert össze, amit nem lett volna szabad. A vegyület felrobbant, és mérgező gázok szabadultak fel… ha abban a pillanatban apa ott lett volna, belehalt volna. Ismeretlen hívó? Nem hinném. A hívó fél a mi számunkat hívta, és apámat kérte a telefonhoz.” A zsoltáros azt mondta: „nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.” Isten ma is vigyáz rád és szeretteidre.

2018. január 19., péntek

Isten az utóvéded

„Az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is.” (Ézsaiás 52:12)
Isten nemcsak előtted jár, de a Biblia azt mondja, hogy a hátadat is fedezi! Robert H. Schuller írta: „Amikor az izraeliták hadba vonultak a pusztai vándorlás és az Ígéret földjének elfoglalása idején, a seregnek mindig volt előőrse és utóvédje is. Az előőrs felderítőket küldött ki, és az így megszerzett értesülések alapján javaslatot tett az előrehaladásra. Az utóvéd amellett, hogy védett a hátbatámadástól, helyreállította a károkat, és összeszedte az elhagyott értékeket is. Isten az én hátvédem. Én folyamatosan előrenyomulok – mint ahogy te is –, néha túlságosan is rohanó életet élek, és befejezetlenül hagyok dolgokat. Isten azonban ott van a hátam mögött, és befejezi, amit én félbehagytam… Ha hátranéznél, mennyi befejezetlen munkát látnál, amit egy sürgető új feladat miatt hagytál félbe? Ha te megtetted a tőled telhetőt, Isten meg fogja tenni a többit. Beszélgettem szülőkkel tizenéves gyermekeikről. Gyakran mondták, hogy bárcsak ezt vagy azt tettek vagy nem tettek volna. Én kedvesen emlékeztettem őket arra, hogy megtették a tőlük telhetőt. Ezután már bízniuk kell Istenben, hogy utóvédként befejezi a munkát, összeszedegeti a széttört darabkákat, és valami csodálatosan szépet hoz létre belőle.” Feladatot bízott rád Isten? Összpontosíts arra, ami most van előtted, nem arra, ami majd fél év vagy egy év múlva vár rád. Ne hagyd, hogy bármi is eltérítsen (ld. Példabeszédek 4:27)! Ez különösen is nagy kihívást jelent napjainkban, amikor annyi minden akarja megragadni a figyelmünket. Ne feledd: a küldő ereje sokkal fontosabb, mint annak az ereje, aki kapja az üzenetet. A mai Ige számodra ez: Ne félj, Isten az utóvéded!

2018. január 15., hétfő

Ismerd fel!

Ismerd fel mi az ami ellopja a békességed!
Jobban el tudom viselni a dolgokat, amikor kipihen vagyok, így hát az ördög megvárja amíg jól elfáradok, és akkor támad. Meg kell tanulnom ezt, hogy ellen tudjak állni. Különböző dolgok lehetnek, amik ellopják a békességedet.
Kérd a Szentszellemet hogy mutasson rá, hogy védekezni tudj!

2018. január 13., szombat

Ő mindig előtted jár, pajzsod és páncélod

Ő mindig egy lépéssel előtted jár (1)
január 13. szombat

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” (Ézsaiás 65:24)
Amikor Wilda Lahmann férje felébredt a kora hajnali órákban levegőért kapkodva és a mellkasát markolászva, nem volt idő a mentőre várni. A felesége betámogatta az autóba, ő pedig nekidőlt az ajtónak. Az asszony így ír beszámolójában: „A kórház 25 km-re van… nem fogunk időben odaérni. Kérlek, küldj segítséget, Uram! Úgy két kilométert haladtam, amikor megláttam valamit az úton. Talán csalnak a szemeim? Egy mentő állt az út mellett. Talán ránk várt? Ki hívhatta ki? A fékre tapostam, és segítségért kiáltva feléjük rohantam. Ők azonnal elkezdték a kezelést, és Randyvel a kórházba siettek. A következő három nap kritikus volt. Egy percre sem távoztam az ágya mellől, imádkoztam, hogy térjen magához. Amikor felébredt, megkérdezte, hogy mi történt. »Súlyos szívrohamod volt. Egy-két perccel később ki tudja, mi történt volna.« »Te hívtad ki a mentőket?« – kérdezte Randy. »Nem – feleltem. – Egy balesethez jöttek abba a kereszteződésbe. Be is szóltak a központba, hogy megkérdezzék, biztosan jó címre érkeztek-e. Abban a másodpercben értünk mi oda.« Huszonöt kilométer egy elhagyott úton az éjszaka közepén; Randy szívrohama halálos lehetett volna, ha nincs ott az a mentő. Szerintem a legjobb helyen voltak.” Gyakran előfordul, hogy válságos helyzetben nincs idő felhívni a lelkipásztort vagy az imatársadat. Ilyenkor jó tudni, hogy Isten azt mondta: „Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” Ő a hét minden napján, a nap huszonnégy órájában munkában van, „megváltja életedet a sírtól” (Zsoltárok 103:4), jóval azelőtt, hogy egyáltalán tudatában lennél a veszélynek!