2017. december 15., péntek

Gyógyulás elutasítás után

Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10

Ha van valami, ami kiváltja a teljes magányosság érzését, az az elutasítás. Akár a házastársad bántott, akár munkatársad pletykált rólad, a főnököd szidott össze, vagy egy tinédzser döntött úgy, hogy többé nem akar veled mutatkozni – az elutasítás mindig nagyon fájdalmas.
Néhány éve egy hozzám igencsak közelálló személytől szenvedtem el egy nagyon kemény elutasítást. Mialatt próbáltam megemészteni a sokkot és feldolgozni a fájdalmat, semmi másra nem tudtam koncentrálni, képtelen voltam értelmesem, racionálisan gondolkozni. Állandóan az elutasítás körül kavarogtak a gondolataim.
Hogy volt képes ezt tenni, ezeket mondani? Hát elfelejtette, mi mindent feláldoztam érte? Magába nézett rendesen?
Emberi természetem legszívesebben visszatámadott volna. Hadd kapjon a saját orvosságából. De Istennek más tervei voltak.
Azt akarta, hogy megértéssel, együttérzéssel kezeljem ezt a fájdalmas kihívást. Azt akarta, hogy imádkozzam azért, aki elutasított, hogy az Ő szemével nézzek rá, lássam őt Isten gyermekének, aki hibát követett el. Valakinek, aki nem fogta fel, hogyan hatnak szavai, tettei másokra. Isten azt akarta, hogy bocsássak meg.
Eleinte nem követtem Isten nógatását, tovább tápláltam magamban a dühöt. Elárasztottam családtagjaim, barátaim fülét panaszos szóáradattal, kényszerítettem őket, hogy akaratlanul is vegyenek részt önsajnálatomban. Sajnálni akartam magamat, sírni, amennyit csak lehet, mintha azzal kimoshatnám a fájdalmat a lelkemből.
Míg egyre csak halogattam, hogy Isten útmutatásai szerint kezeljem a dolgokat, Ő újra meg újra jelzéseket küldött, és biztosított szeretetéről. Ha kinyitottam a Bibliát, olyan igékre esett pillantásom, amik az elutasítás feldolgozásáról szólnak. A heti bibliatanulmányozási téma az elutasítás volt. A napi elmélkedések, amiket kapni szoktam, sorra ezzel foglalkoztak, de még a vasárnapi prédikáció is az elutasítottságról szólt.
Éreztem, hogy Isten jelezni akarja, hogy foglalkozik velem, hogy velem van ebben a nehéz időszakban. Gyengéden biztosítani akart róla, mennyire értékes vagyok az Ő szemében, emlékeztetett, hogy értékemet nem az emberek véleménye adja, hanem csak és kizárólag az Övé. Isten ismétlődő biztatásai, bátorító szavai segítettek félretenni a büszkeségemet, s helyt adni Isten könyörületének, kegyelmének. Tudtam, hogy az Övé vagyok, és Ő szeret hibáim, bizonytalanságaim ellenére.
Már képes voltam elvonni figyelmemet arról, aki elutasított, s arra fókuszálni, aki elfogadott: Jézusra.
Bár Jézus sem ért egyet mindennel, amit teszünk vagy minden döntésünkkel, de sosem utasítja el azt a személyt, aki vagyunk, akit megteremtett, akit szeret, s akit annyira fontosnak tart, hogy a halált is vállalta érte.
Hát nem jó érzés tudni, hogy Jézus szeretetéért, elfogadásáért nem kell megküzdenünk, nyugodtak lehetünk abban, hogy Ő nem utasít el semmilyen körülmények között?

2017. december 11., hétfő

Bízz Istenben!

”Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt”.
Azt, ami össze akart roppantani, Isten arra szánta, hogy összerakjon téged.Bármi legyen, ami elgyengített, Isten úgy intézi, hogy az elvékonyodott gyenge anyagon át dicsőséget láss. Bármi történik, bármi bontakozik ki, bármilyen irányt vesznek a dolgok, nem fognak összeroppantani.
Bármi akar ártani neked, Isten mindig jelen van, sohasem tehetetlen, soha sincs távol.
Nem fogsz összeroppanni.
Ha Isten a legnagyobb gonoszságot a legnagyobb Ajándékká tudja alakítani, akkor azon dolgozik, hogy ajándékká tegye azt, amin most átmész – legyen az bármi. Nem tud összeroppantani.

2017. december 4., hétfő

Radikális hála

Minden körülmények között hálát adjatok; mert ez az Isten akarata számotokra Jézus Krsiztusban.” (1Thesszalonika 5:18, GNT fordítás)

Következőképpen néz ki a radikális hála: „Minden körülmények között hálát adjatok; mert ez az Isten akarata számotokra Jézus Krsiztusban.” (1Thesszalonika 5:18).
Vegyük észre, hogy a Biblia azt mondja, hogy minden körülmények között, és nem azt hogy minden körülményért. Nagy a különbség! Nem kell hálásnak lenned a rossz dolgokért, amik történnek az életedben. Sok gonosz dolog van a világban, és nem minden az Isten akaratából történik. Tulajdonképpen, legtöbbször az Isten akarata nem történik meg; a mi akaratunk valósul meg. Tehát nem köszönjük meg Istennek a világban történő gonosz dolgokat, hanem a dolgok közepette adunk hálát Istennek.
Miért lehetek hálás Istennek minden körülmények között? Először is azért, mert tudom, hogy Isten kezében tarja a gyeplőt. És tudom, hogy Isten a rosszból képes jót kihozni. Tudom, hogy Isten még a hibáimat is át tudja fordítani valami olyasmire, ami jól működik – tud kihozni jót belőle. Tudom, hogy nem kell örökké élnem itt a Földön. Tudom, hogy egy napon a Mennybe kerülök. Tudom, hogy nem veszíthetem el az üdvösségemet. Tudom, hogy bármi történjen is, Isten mindig szeretni fog engem. Számos olyan dolog eszembe jut, amiért minden körülmények között hálás lehetek, még azon körülmények között is, amelyek dög nehezek.
Az igevers azt is mondja, hogy mindenben hálát adjunk. Az a görög szó, ami itt szerepel az a ‘pos’ szó, ami azt jelenti, hogy bármilyen, minden, bárki, mindenkor, bárhol, mindenhol, tehát mindent jelent. Azt jelenti, hogy nincs kivétel, nincsenek kifogások és mentségek.
Ez meglehetősen radikálisnak tűnik, ugye? Ezért hívják radikális hálának.
Semmi erőfeszítés nem kell ahhoz, hogy hálásak legyünk egy kapott kedves ajándékért. Bárki hálás tud lenni ezért; könnyen megtehető. Ám hálásnak lenni minden körülmények között az a radikális hála.
Minden körülmények között hálát adjatok; mert ez az Isten akarata számotokra Jézus Krisztusban. Az emberek azt mondják, hogy meg akarják tudni, mi az Isten akarata és hogy mit szeretne Isten, hogy tegyenek az életükben. Nos, hálát adni minden helyzetben az Isten akarata a számunkra – és minél hálásabb vagy, annál közelebb kerülsz az Istenhez!

Túl keveset imádkozunk és túl korán akarjuk megkapni

„Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni. “ (Efézus 3:20)

Ha azt szeretnénk, hogy Isten megválaszolja imáinkat, akkor nem csak arra kell hajlandónak lennünk, hogy hagyjuk, hogy akkor válaszolja meg amikor az a számunkra a legjobb, hanem az ima mikéntjét és hogyanját is át kell engedjük neki. Isten útjai mindig jobbak, nagyobbak és magasabbak a mieinknél.
Mi történt volna, ha Zakariás és Erzsébet történetében Isten megválaszolja imakérésüket és gyermekük születik azonnal? Egy édes kisbabát kaptak volna, akit szeretgettek és dédelgettek volna; ám Isten néhány évig nem teljesítette kérésüket; amikor viszont megválaszolta imájukat, Keresztelő Jánost adta nekik, Jézus Krisztus unokatestvérét, az egyedüli prófétát, aki látta beteljesedni a Jézusról szóló próféciáikat, és aki a Messiás hírnöke lett.
A problémánk kétrétű. Túl keveset kérünk és túl korán akarjuk. Az Efézus 3:20 ezt mondja:„Isten mérhetetlenül többet tud tenni, mint amire kérjük, vagy amit el tudunk képzelni." Gondolj a legnagyobb dologra, amire csak gondolni bírsz; és Isten ennél nagyobbat tehet.
Néha elhiszem ezt a verset és megpróbálom megvallani. Elképzelem a legnagyobb dolgot, amiért imádkozhatok, és azt gondolom, hogy na, ez most meg fogja hatni Istent. Imádkozom érte, és várom a csodát Istentől. Mindez helyett a következőt kapom: „Gyermekem, nem vagy képes ennél többre? Hol a kreativitásod? Hol van a képzelőerőd? Meg tudom tenni gond nélkül! Miért nem próbálsz meg kérni tőlem valami olyasmit, ami a képzeletedet is felülmúlja?”
Ha Isten bármikor is úgy válaszolta volna meg az imáimat, ahogyan kértem, hogy tegye, akkor megrövidültem volna. A válaszai sokkal nagyobbak voltak a kéréseimnél. Hálás vagyok, hogy Isten nem válaszolta meg az összes imámat, mert jó pár közülük csapásként nehezedett volna rám!
Amikor Kay és én házasságot kötöttünk, kaptunk egy esküvői képeslapot, melyen ez állt:  „Isten mindig a tőle telhető legjobbat adja azoknak, akik a választást rábízzák.” Tanuljuk megy hagyni, hogy Isten a maga módján és idejében válaszoljon imakéréseinkre!
*(Daily hope by  Rick Warren, 2017.11.26)

2017. december 2., szombat

A házasság Isten szemszögéből

"Még ha egy házasság nem is Isten akaratából van, akkor is benne van az Ő legfőbb akaratában és tervében. Isten gyűlöli a válást. (Malakiás 2:16), és a Biblia soha nem állította, hogy ha "rossz emberrel" kötöttél házasságot, az indíték lenne a válásra. Az az állítás, hogy "rossz emberrel házasodtam össze, és soha nem leszek boldog, amíg meg nem találom az igazi lelkitársamat" két vonatkozásban sem mondható bibliainak. Először is, azt állítja, hogy a helytelen döntésed felülírta Isten akaratát, és tervét. Másodszor pedig azt állítja, hogy Isten nem képes egy nehézkes, küszködő házasságot boldoggá és egységessé tenni. Isten bármely két személyt át tudja úgy formálni, hogy azután tökéletes párt alkossanak."

(www.gotquestions.com)

Isten megmenti a házasságom!

„Feladni könnyű, ahhoz kell hit, hogy végigcsináld.”Joyce Meyer

A Szentlélek csodásan végzi a munkáját a férjemben.

Én mégis nehezen hiszek a férjemnek újra. Megint kezdek parázni, hogy megint rossz útra tér. Tudom, hogy megint vannak hosszabb telefonbeszélgetések a kolléganőjével. Azt is tudom, hogy a férjem az a típus, akinek mielőtt mi összekerültünk volna, voltak női barátai, és azokkal soha nem volt kapcsolata.
Mégis aggódok. Pedig Isten nem  a félelemnek lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét. És aki fél, abban nem lett teljessé a szeretet. 
Lesem a jeleket...megint bele-bele futok ebbe a csapdába.
De ez korábban sem működött....nem ellenőrizhetem folyton, nem állhatok mellette, nem tudom megakadályozni... :-(

Nem élhetek így. Nem is akarok így élni.
Nem vagyok felelős az ő tetteiért, azok mégis szomorúvá tesznek. Pedig nem is tudom, hogy csak képzelődök-e.  Mert simán lehet, hogy igen, és ez csak a sátán hazugsága.
Sokat imádkozom azért hogy mit tegyek, mit gondoljak.
Hiszem a válaszok az Úrtól vannak.
Legszívesebben menekülnék, de maradnom kell. Ez a feladatom. Nehéz. De megteszem, mert az Úr kérte. Azt mondta, ezeket eddig sem tudtam a módszereimmel megoldani, (és ez így is van) hagyjam most hogy ő oldja meg, és az végleges és jó lesz. 
Ez most nem az én dolgom, hanem Isten és a férjem dolga egymással.
Nem vagyok jól, gyötrődöm, de engedelmeskedni akarok Istennek.

Kaptam más válaszokat is, és TUDOM hogy az Úrtól van. (Megint Joyce tanításából- és hiszem hogy ez az ige fel-fel fog bukkanni még, mert most ez a feladatom)
Megnéztem több fordításban is, és eléggé egyértelmű:

1. Kor. 13:7
A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

Love bears all things, (regardless of what comes) believes all things (looking for the best in each one) hopes all things (remaining steadfast during difficukt times) endures all things (without weakening)

Love never gives up on people. It never stops trusting, never loses hope, an never quits.

Trust God always
Always looks for the best
Never looks back
But keeps going to the end

Isten iránti engedelmességből teszem ezt!
Meg kell gyógyulnom ebből az állapotból!

Eldöntöttem, hogy a legjobbat feltételezem róla! 
"Hatalmas erő van abban, ha mindig a legjobbat hiszed! Feltételezzük mindig a legjobbat minden emberről!"
Még ha egy ember motivációi borzalmasak is, megvédhetem magam azzal, hogy a legjobbat feltételezem róla. Nem vagyok felelős azért, amit ő tesz, neki kell elszámolnia róla.

Eldöntöttem, hogy ELHISZEM, HOGY ISTEN KÉPES JÓ DOLGOKAT KIHOZNI abból, ami rossz helyzetnek tűnik, és ettől aztán még jobban érzem magam.

"Soha nem hidd el, hogyha a helyzetet nem tudod irányítani, akkor teljes mértékben kicsúszott a kezedből az irányítás!"

Bízok Istenben, hogy amit a sátán rosszra akart használni, azt Isten jóra fogja fordítani! 1 Móz. 50:20

Két fontos lépés, hogy igét kapj Istentől

Bízz az Úrban teljes szívedből és a magad értelmére ne támaszkodj, 
minden utadon engedelmeskedj neki, és ő egyenessé teszi az ösvényeidet.” 
(Példabeszédek 3:5-6 – NIV fordítás)
Csendességedben – amikor egyedül vagy Istennel és Bibliát olvasol – bizonyára megtörtént veled is, hogy hirtelen felfigyeltél egy bibliaversre, amit egyébként számtalanszor olvastál azelőtt, s ezt gondoltad: „Ezt sosem láttam még!” Vagy hirtelen más megvilágításban kezdted látni a dolgokat és ráébredtél, hogy éppen erre a szemléletváltásra volt szükséged. Ez a rhema. Isten Lelke ugyanazt az általános igeverset adja mindenki számára, mégis személyes és gyakorlati módon alkalmazza azt rád.
Akarod tudni Isten akaratát, illetve azt, hogy adott helyzetben mi lenne a helyes? Íme két fontos lépés, amit érdemes megtenned, amikor igét vársz az Úrtól:
1.  Valld meg vétkeid, amelyekről tudomásod van.
Mondd, „Istenem, nem szeretném, ha bármi is gátolná a veled való kapcsolatomat. Bocsásd meg a bűneim (légy konkrét a felsorolásnál). Változtatnom kellene bármely viselkedésemen vagy hozzáállásomon? Van valami, amit bár kérted, hogy kezdjek el, én mégsem tettem?” Légy őszinte, és győződj meg vallomásod zavartalan áramlásáról. A Biblia szerint: „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igaz, és megbocsátja bűneinket.” (1János 1:9a – NIV fordítás)
2.  Kötelezd el magad Krisztus mellett.
A Példabeszédek 3:5-6 azt mondja: „Bízz az Úrban teljes szívedből és a magad értelmére ne támaszkodj; minden utadon engedelmeskedj neki, és ő egyenessé teszi az ösvényeidet.” Azaz, ne próbálj magadtól rájönni a dolgok menetére. Csak hagyatkozz Istenre, így időben megérted majd mi mért történik, továbbá az Úr veled szembeni elvárásaira is fény derül.
Nyugodj meg, és eképp bízd rá magad a helyzetre (ez egy kis időbe telhet): „Istenem, legyen meg a Te akaratod jelen nehézségeimben.” Jézus is ezt a hozzáállást tanusította a keresztre menet, amikor a Gecsemáné kertben azt mondta, „Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied, Atyám”. Valld meg hát bűneid, döntsd el, hogy Jézust választod, majd mindaddíg imátkozz, amíg képessé nem válsz Jézus hozzáállását követni jelenleg fenálló  nehézségeid közepette.
Bízhatsz benne, hogy Isten egyengetni fogja az utad.

Lépj a hit útjára-Isten ütemezése szerint

"Isten nem a félelemnek és gyávaságnak lelkét adta nekünk, hanem a szeretet és önfegyelem erejét" (2. Timóteus 1:7, NLT fordítás)
Amikor Istentől kapunk egy ötletet - egy igét - azt három részben adja.
Először, elmondja, hogy mit fog tenni, aztán azt, hogyan fogja megtenni és végül közli, hogy mikor.
A legnagyobb hiba, amit az emberek elkövetnek, hogy meghallgatják az első részt és a többiről megfeledkeznek. Elfogadjuk Isten ötletét, aztán útra kelünk és megpróbáljuk elvégezni, mintha őt nem is érdekelné, hogyan kerül végrehajtásra. Megpróbálunk a saját fejünk után menni és végül minden dugába dől. Nem ismerjük az ütemezést, épp ezért rohanunk.
Három évvel a Saddleback Gyülekezet indulása előtt egy másik gyülekezet plántálásával próbálkoztam. Riverside-ban voltam - Kaliforniában - és Isten szólt a szívemhez, hogy indítanom kellene egy gyülekezetet. Ezért kibéreltem a Canyon Hill-i Középiskolát és készen is álltam. Úgy körülbelül egy hónappal azelőtt, hogy neki álltunk volna, Isten azt mondta: "Jó ötlet, de ez rossz helyszín és az időpont sem jó. Ne tedd, mert ennek nem vagyok részese." Így hát töröltem a terveimet és visszamentem Fort Worth-be, majd a következő három évben a mester diplomám megszerzésén dolgoztam. Azután Isten azt mondta: "Most, ide kell menned" és a Saddleback-völgybe helyezett engem, ahol a Saddleback Gyülekezet plántálásában kezdtünk.
Hogyan ismerheted meg Isten ütemtervét? Isten elkezdi egymás mellé helyezni az összes részletet. Ezt azonban meg kell várnod! Aztán amikor Isten azt mondja: "Indulj!", cselekedned kell. Ezen a ponton a hit útjára kell lépned.
A hit útjára lépni elképzelhető, hogy lehetetlenségnek tűnik amikor nagy problémákkal találod szembe magad. Lehet, hogy meg kell hoznod néhány nehéz döntést. 1975-ben volt néhány komoly egészségügyi problémám, amik miatt elküldtek egy szívspecialistához és egy idegsebészhez is. Féltem, bátortalan voltam és depressziós is. Egyik reggel aztán felhívott egy idegen és azt mondta: "Nem ismerlek téged, de tudom, hogy van néhány egészségügyi problémád. Azért hívtalak fel, mert úgy éreztem Isten azt szeretné, ha megosztanám veled ezt a verset." Ezen az emberen keresztül Isten adott nekem egy igét és emlékeztetett arra, hogyan munkálkodik az életemben.
Ez a vers a 2. Timóteus 1:7 volt és ez az a vers, amire most talán valamelyikőtöknek szüksége van. Isten a következőt ígéri nektek: "Isten nem a félelemnek és gyávaságnak lelkét adta nekünk, hanem a szeretet és önfegyelem erejét" (NLT fordítás).
Isten mindannyiunk életében dolgozni akar - ez az ő mindenkire vonatkozó igéje. Viszont ő személyre szóló igékkel akar dolgozni kifejezetten a te életeden is. Isten ma is tesz még csodákat? Naná hogy tesz. Azonban mindent az ő időzítése és akarata szerint. Hidd el, hogy Isten a te életedben is munkálkodik, csak kérd az ígéreteit és indulj el az ő erejével!

Hogyan imádkozz amikor a válasz késik?

„Higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek” (Mk 11:24)

Isten mindig pontosan időzít. Hajlamosak vagyunk sokszor azt gondolni, hogy késik, vagy elmarad a válasz, de Ő sosem késik el! Amikor Isten későn válaszol a kérésedre, az még nem jelent elutasítást. „Most még nem” nem egyenlő a „Nem”-mel!
Mit kell tenned akkor, amikor az imádságodra késik a válasz?
Folytasd az imádkozást mindaddig, ameddig az alábbi háromból valamelyik megtörténik.
  1. Megkapod a választ. Amikor megkapod, amit kértél, akkor természetesen nem kell tovább kérned imában.
  2. Megbizonyosodsz arról, hogy meg fogod kapni, amiért imádkozol. Néha Isten így is tesz. Azt mondja: „Megadom majd neked ezt” és biztos lehetsz benne, hogy megkapod. Ilyenkor már nem kell kérned Istentől, hanem hálát adsz neki, hogy megadta és elkezdesz cselekedni. A Márk 11:24 szerint „Higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek."
Amikor gimnazista voltam, egy napon levelet kaptam, hogy 4 éves ösztöndíjat kaptam az egyik egyetemen. Nem vártam míg megérkezik a pénz, hanem elkezdtem készülődni. Felkészültem rá. Új ruhát vásároltam és helyrepofoztam a kocsit. Miután mindezekkel készen voltam, elköszöntem a barátaimtól és elindultam. Biztos voltam a dolgomban. Tudtam, hogy a pénz megérkezik, így nem vártam addig, amíg a kezemben látom. Istenhez is hasonlóan viszonyulhatok: bizalommal lehetek, hogy ha megígért valamit, azt meg is kapom.
  1. Addig imádkozol, ameddig Isten világossá nem teszi számodra, hogy a kérésed nem egyezik az Ő akaratával. Amikor ezt felismered, kellemetlen lesz tovább is ezért imádkozni, így nem kéred többé imádban.
Ahhoz, hogy választ kapjál Istentől, el kell fogadd, hogy a maga idejében fogja elküldeni a válaszát. Ő megbízható és megtartja a szavát, hallja imádságodat és bizonyosan válaszolni fog!

2017. november 27., hétfő

Istenem hova tűntél?

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1


„Anya, nem értem az egészet. Imádkozz értem, kérlek. Elbizonytalanodtam Isten gondviselésével kapcsolatban.”
Átéreztem kislányom fájdalmát, mintha velem történt volna. Tudom, milyen érzés, mikor nagyon készülsz, vágysz valamire, aztán szertefoszlik az álom. Becsukódik előtted az ajtó. Az alkalom elszáll.
Ekkor épp arról volt szó, hogy már három éve készült egy különleges próbára a nyári táborban. Eddig nem érte el a korhatárt, de idén, a negyedik táborában végre elég idős volt hozzá. Minden részpróbán sikeresen teljesített, már látta a célt maga előtt, már csak egy akadály volt hátra: meg kellett gyújtania a tábortüzet három szál gyufa, egy kis darab újságpapír és pár vékony vessző segítségével.
Meggyújtotta az első gyufaszálat, oda tartotta az újságpapírhoz, de az nem kapott lángra. Megpróbálta a második gyufaszállal, de a papír nem gyulladt meg. Ránézett a harmadik, az utolsó szál gyufára. A felkészülés egyik fő célja az volt, hogy fejlesszék a gyermekek kapcsolatát Istennel, hogy megtanulják, hogyan kommunikáljanak Vele, hogyan hagyatkozzanak Rá mindenben, a kislányom is végig imádkozott a próbák alatt. Most is, de ez már nem is ima volt, hanem segélykiáltás.
„Istenem, segíts. Könyörgöm, segíts!”- kérte, mialatt meggyújtotta az utolsó szál gyufát. Odatartotta a lángot a papírhoz, és nem akarta elhinni, amit látott. A gyufaszál leégett, a papír széle épp csak megpörkölődött.
Mikor kialudt a láng, csalódottan lehajtotta a fejét.
Kilenc lánynak jutott a megtiszteltetés, hogy elindulhatott ezen az utolsó próbán. Háromnak nem sikerült – más-más részpróbák miatt – köztük az én kislányomnak.
Egy hét múlva, mikor érte mentem, kérte, hogy elemezzük végig a történteket. Leginkább nem is az fájt neki, hogy nem sikerült letennie a próbát. Igazából az gyötörte, hogy nem tapasztalta meg Isten támogatását úgy, mint a többiek.
Azok, akiknek sikerült, lelkendezve mesélték tapasztalataikat Isten segítségéről a feladatok teljesítése közben.
„Anya, én nem értem el Istent. Hogy lehet ez, és miért?”
Olyan kérdés, aminek a megválaszolása nagy felelősség, és én nem akartam elrontani.
Megkértem, vegyük végig az eseményeket, haladjunk lépésről lépésre, és keressük Isten keze nyomát. Nagyon figyeltem minden részletre, minden szokatlanra, megmagyarázhatatlanra.
Mikor elértünk a tűzgyújtáshoz, megtaláltam. Nem volt magyarázat arra, miért nem gyulladt meg a papír. Teljesen érthetetlen. Mindenki másnál működött, ugyanabból a csomagból szedték elő a négyzet alakúra vágott papírokat.
„Drágám, ennek egyetlen magyarázata van: Isten közbelépett. Ott volt. Figyelt rád. Bíznunk kell benne, hogy célja van azzal, hogy nem tudtad folytatni a próbát. Most még nem látjuk, de hinnünk kell, hogy Isten megvédelmezett valamitől. Szeret téged, megmutatta a hatalmát.”
Kislányom a vállamra hajtotta a fejét. „Gondolod, anyu?”
„Tudom”, suttogtam.
Tudom, mert bízom az igazságban, amit Isten kinyilatkoztatott. Igazságokban, melyek horgonyként szolgálnak, hogy megtartsanak Isten kilétének valóságában.
Ő az, Akiben megnyugvást, biztonságot lelek. „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Jn 16,33.
Itt van velem a bajban, nem vagyok egyedül: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1
Ő az, Aki a könnyeimmel megöntözi szívem talaját, hogy egy napon az öröm termését hozza. „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak!” Zsolt 126,5.
Ismerem a mély fájdalmat. De a mély reményt is ismerem. Megismételtem: „Igen, drágám, tudom.”
Olykor Isten hatalma épp abban nyilvánul meg, hogy megakadályoz dolgokat, nem abban, hogy segít, hogy megtörténjenek. Talán sosem tudjuk meg az okát. De bízhatunk Benne, aki így döntött.
Encouragement for today, 2012.08.14., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, 

2017. szeptember 4., hétfő

A békesség nem a megpróbáltatások hiányából származik, hanem Isten jelenlétéből.

2017. szeptember 2., szombat

Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). 5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" 7A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." 8Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" 9És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt.

2017. július 17., hétfő

„Elég neked az én kegyelmem. Amikor gyenge vagy, akkor jut teljességre benned az én erőm.” (2 Korinthus 12:8-9)

„Háromszor kértem az Urat, hogy szabadítson meg ettől a problémámtól, de Ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem. Amikor gyenge vagy, akkor jut teljességre benned az én erőm.” (2 Korinthus 12:8-9, angolból fordítva)
Mindenkinek van problémája. De gondoltál már arra, hogy Isten esetleg arra használja a problémádat, hogy megváltoztasson? Hogy formáljon? Sőt, hogy meggyógyítson?
Két éven keresztül kértem Istent, hogy szabadítson meg a jobb kezemben lévő fájdalomtól. Ahogy írok, most is érzem, hogy zsibbadnak az ujjaim, a kezem, a karom és a vállam. Az orvosok a problémát annak tulajdonítják, hogy már több, mint harminc könyvet írtam kézzel. Az évtizedek során az ismétlődő mozdulatok lekorlátozták a mozgásomat, a legegyszerűbb feladat – leírni egy mondatot egy darab papírra – kihívássá vált számomra.
Természetesen megteszem a részemet. Tornáztatom az ujjaimat. Egy gyógytornász masszírozza az izmokat. Messziről elkerülöm a golfpályát. Még jógázni is járok! De leginkább imádkozom.
Jobban mondva vitatkozom. Nem kellene Istennek meggyógyítania a kezem? Az írás az elhívásom. Ezidáig még nem gyógyított meg.
Vagy mégis? Mostanában többet imádkozom, miközben írok. Nem fennkölt imákat, hanem őszinte imákat. „Uram, segíts…” „Atyám zsibbad a kezem.” A fájdalom okozta kényelmetlenség alázatban tart. Nem Max vagyok az író, hanem Max vagyok, a fickó, akinek fáj a keze. Azt akartam, hogy Isten gyógyítsa meg a kezem. Azonban, Ő arra használta a beteg kezemet, hogy meggyógyítsa a szívemet.
Szóval, azt a problémát, amivel küzdesz, és amiért már számtalanszor imádkoztál… lehetséges, hogy Isten arra használja, hogy meggyógyítsa a szívedet? (forrás: csendes percek Istennel )

2017. július 16., vasárnap

Bízz Istenben 2.

HOGYAN SZOLGÁLJUNK MÁSOK FELÉ? (1)
„Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.” (Márk 2:3)
Négy ember kellett ahhoz, hogy ezt a beteget Jézushoz vigyék. Jó, hogy ők nem olyan fajták voltak, akik egykönnyen feladják. Nem hagyták, hogy a tömeg visszatartsa őket. Még a tetőt is megbontották azért, hogy barátjukat Jézushoz juttathassák. Tehát, ha szolgálni akarsz mások felé: 1) Tisztában kell lenned a szükségeikkel. Talán úgy tűnnek, mint akinél minden rendben van, de belül hordágyon fekszenek. Amikor egyedül vannak, így kiáltanak fel: „Isten, ha te nem segítesz, végem van.” Fájdalmat hordoznak, kétségbeesettek, tehetetlenek, és ezt tudják is. 2) Nem szabad őket cserben hagynod. Ha elkötelezted magad arra, hogy valakit Jézushoz viszel, az azt jelenti, hogy felveszed őt, és nem teszed le, hanem végigcipeled az egész úton. Azt jelenti, hogy vigasztalod, bátorítod, gondoskodsz a biztonságáról, amíg Jézus meg nem érinti őt. 3) Engedned kell, hogy Jézus a maga módján végezze munkáját. A sebzett emberek néha nem tudják, mire van szükségük – de Jézus tudja. Tehát, ha egyszer eljuttattad őket oda, lépj hátra, és engedd őt dolgozni. Amikor már egy ideje az egyházhoz tartozunk, hajlamosak vagyunk a változás külső jeleit keresni. Jézus azonban felismerte, hogy ennek az embernek elsősorban megbocsátásra volt szüksége, ezért mondta neki: „Fiam, megbocsáttattak a bűneid.” (Márk 2:5). Csak ezután foglalkozott a férfi másodlagos szükségével: „Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!” (Márk 2:11). Ne feledd, hogy Isten hajlamos olyan módon dolgozni, amit te nem értesz. Ő tudja, mit csinál, és sosem végez félmunkát. Ha egyszer elkezd dolgozni valakin, akkor be is fejezi a jó munkát, amit elkezdett (ld. Filippi 1:6).
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.

2017. július 15., szombat

Légy hűséges!

LÉGY HŰSÉGES!
„… ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze.” (Malakiás 2:14)
Ahogy a társadalmi normák egyre megengedőbbé válnak, a házastársi hűségről alkotott felfogásunk kihívással szembesül. A szórakoztatóipar azt az elképzelést reklámozza, hogy a hűtlenség remek kétszemélyes játék. A hátulütőkről azonban nem beszélnek. Amikor az izgalom lecseng, fájdalmat és kiábrándulást hoz. Nemcsak a két érintett számára, de mindazok számára is, akik szeretik őket, akik számítanak rájuk, vagy akik példaként tekintenek rájuk. Ideje egyenesen beszélnünk a házassági szövetségről. A becserkészés izgalma és a szenvedély kihűlte után marad a főzés, takarítás, a megélhetésért való megdolgozás. Igen, a fű zöldeb a szomszédnál, de füvet nyírni ott is kell. Amikor még csak randevúztok, akkor a másik legjobb oldalát látod, de ha összeházasodtok, együtt kell élnetek egymás hibáival, gyengeségeivel és idegesítő szokásaival, csakúgy, mint azelőtt korábbi házastársadéval. És tudod mit? A házasélet elkezd börtönnek tűnni. És mit tesz az ember, ha csapdába esve érzi magát? Egyik kapcsolatból a másikba ugrik hiábavalóan keresve valami meghatározhatatlant – valamit, ami úgy tűnik, sosem talál meg. Mi a megoldás? Ahelyett, hogy az igazit keresnénk, nekünk kell arra törekednünk, hogy igazi társsá váljunk. Gyakran azok a tulajdonságok, melyeket egy új kapcsolatban keresel, ott vannak észrevétlenül megbújva a felszín alatt a házastársadban. Ezek a tulajdonságok olyanok, mint a magvak: ha öntözöd, táplálod és védelmezed őket, valami csodálatossá fognak nőni, amiben örömödet lelheted.
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.