Az elengedés

Igen Uram tudom hogy ez az amit meg kell tennem,segits,add a te erod és lelked hogy megbirkozzak ezzel a feladattal,és ne csak ideig oráig,hanem a te akaratod szerint.Az Ur Jezus nevében Ámen.

Trausch Liza:
"Mert aki meg akarja tartani az o életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az o életét én érettem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, o magát pedig elveszti, vagy magában kárt vall?" Lk 9,24-25
Ez az igerész az életemrol beszél. Jó volna egy percig arra gondolni: mi is az életem? Biztos, hogy nem a fizikai életrol beszél. Az élet a boldogság. Mi kell a boldogsághoz? Egy lány elmondta: eloször egy jó férj, kedves gyermek, meg jó lakás és egy autó. Elmondta ami a boldogságához kellene. Aztán úgy volt, hogy mikor már a gyermek is megvolt, összevesztem a férjemmel. Azt gondoljuk, hogy a boldogsághoz bizonyos dolgok kellenek. És ezek a kellékek soha nincsenek együtt.

Eszembe jutott édesapám, aki mikor valami nagyon jó dolgot akart adni, kezébe vette és jól beszorította a markát. Odamentem, hogy nyitogassam az ujjait, kicsi kezemmel a hatalmas kezét és sikerült egy ujját kifeszíteni. De ettol még nem volt meg, ami a kezében volt. Mire a harmadikat kifeszítettem, az elsot becsukta. Mosolygott rajtam, miközben erolködtem. Sosem jutottam oda, hogy ki tudjam venni a kezébol.

Sokszor így próbálunk, erolködünk, meg akarjuk szerezni, sok mindent megteszünk azért, hogy végre igazán meglegyen ez a boldogság. Édesapám azt várta, azt mondjam, légy szíves nyisd ki. Csak egy kicsi kérést várt, de én túl büszke voltam és ki akartam nyitni a kezét.
A napokban egy német könyvet olvastam, amiben történetek voltak. Egy anyáról írt az illeto és azt írja, hogy mikor hazafelé ment, mindig volt egy fütty, amire az édesanyja figyelt, ami annyit jelentett, hogy o jön. Azt mondta, hogy katona voltam, nagyon messze az édesanyámtól. Szabadságot kaptam, éjszaka mentem hazafelé, azt gondoltam, most ugyan hiába fütyülök, senki sem hallja, senki sem várja. De azért szokásból elfütyültem a családi füttyöt. Mire odaértem a kapuhoz, ott állt az édesanyám.

Azért írta ezt le, mert valaki azt mondta neki: nem érdemes imádkozni. Testvér az Atyád azt a kicsi füttyöt, azt a kis semmis mondatot, sóhajt, hallja és már ott van. Az anyai szívnél sokkal nagyobb, sokkal szeretobb az Atya szíve.

Abbahagytad az imádságot? Inkább erolködsz, hogy megszerezd azt a valamit? Olyan nagyon jó most az Igére figyelni: Aki meg akarja tartani, meg akarja szerezni az életét, elveszti azt.

Egy palotát kiraboltak. Többek között egy nagyon értékes zenéloórát is elloptak. Nagy pénzért szerették volna eladni és ezért szidollal próbálták rajta tisztítani az aranyat, hogy ragyogjon és szebb legyen. Egy kicsi zsinór volt, amit meg kellett húzni és akkor zenélt. Húzták és nem zenélt az óra. A szidol befolyt a zenélo szerkezetbe és elromlott.

A boldogság belül van, a zenélo szerkezet belül van. A boldogság nem az, amid van, hanem belül van, amikor a szíved énekel. Talán voltál már úgy, hogy azt érezted, ott belül minden olyan jó. Csak miközben megszerzed amit akarsz, miközben próbálod nyitogatni Isten ujjait, hogy ez is, meg az is, meg minden legyen meg, közben beszivárog a bun. És miközben megszerzed, elveszted. "Aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt." Ez Isten országa egyik alaptörvénye. Ki tudja, most is mindenáron mit akarsz? Most mi hiányzik ahhoz, hogy boldog legyél? Miért dolgozol többet, mi után futsz? Dolgok, vagy egy ember után? És nem veszed észre, hogy közben belül romlik el minden.

Így mondja az Ige: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?“ (Lk 9,25). A dolgok megszerzése mindig bunnel jár. Mindig beszivárog a bun. Mindenáron akartam az örökséget, mert nekem ígérték a szüleim. Aztán elkezdtünk harcolni, kezdodött a per. Most már senkivel nem vagyok jóba a családban. Meg akarta nyerni a boldogságot és közben elvesztette.

De lehet neked nem valami, hanem valaki a boldogság. Valaki elmondta, szerelmes voltam valakibe. Mit tehetek róla, hogy annak felesége volt. Megígérte, hogy elválik. El is vált, hosszú hónapok múltak el, mire megszereztem, - érdekes, mintha nem is szeretném már annyira. Valami belülrol tönkrement közben. Most már összeesküdhetnénk, de minek? Már semmi értelme nincs. Miközben megszerezte, elvesztette. Nagyon vigyázz, ebben a harcban annyi bun terhel téged. Annyi olyan szó, olyan gondolat, indulat, ami megterheli a lelkedet. Ahogy az elobb mondtam, hogy beszivárog a bun és belülrol megy tönkre az életed. Így mondta Igénk: ha valaki meg akarja tartani életét, - lehet hogy valaki az életed, vagy valami, ami neked olyan fontos.

Nagyon érdekes az a kis példa, mikor elmondják, hogy a bennszülöttek hogy fognak majmot. Egy szuk nyílású köcsögbe mogyorót tesznek. A majomnak mindenáron kell a mogyoró. Nagy nehezen bedugja kezét a szuk nyíláson, de mikor megmarkolja, kihúzni már nem tudja. Szeretné kihúzni, de a mogyorót nem engedi el. Jönnek a bennszülöttek nagy fustélyokkal, a majom tudja mi következik. De a mogyorót nem engedi el. Miközben erosen fogod és tartod azt a valamit, vagy valakit, nem veszed észre, hogy minden tönkremegy. Aztán már nem a majom fogta a mogyorót, hanem a bennszülöttek fogták a majmot. Aztán már a bun fog téged.

Így mondta valaki, akkor kerültem bele az ivásba, mikor az is ivott, akibe szerelmes voltam. Most már rég vége mindennek, de az ivás fog. Rettenetes dolog, hogy a harag is fog. Rég nincs miért veszekedni, de egyszeruen ott van a szívedben és tart és fog. És ezért nem lehetsz boldog. Miközben meg akartad szerezni az életedet, közben elvesztetted. Egy hatalmas kéz fog, vergodsz benne, szabadulni akarsz. Saját életembol ismerem, mikor valahol engedtem a haragnak, indulatnak, azt vettem észre, most már másra is haragszom. Már az indulat fog, veszekszem, mérges vagyok. ....
Jó volna, ha ma rájönnél, hogy mikor meg akartam tartani az életemet irtózatos dolgokba kerültem bele. Milyen jó volna, ha nem az ítéletben gyónnál, hanem a kereszt elott. Ma vár téged a kereszt, az elengedés helye. Aki meg akarja tartani az o életét elveszti, aki pedig elengedi, - az megtalálja. Az egész élet titka az elengedés. Milyen egyszeru volna ma mindent elengedni. Az elengedés helye a kereszt. Azon az iszonyú éjszakán ott a Golgotán elhangzik egy imádság. Két véres nyitott kéz nyúlik az Atya felé, a menny felé: Atyám, Édesatyám bocsáss meg neki. Bár te lennél az a valaki, aki a kereszt alatt gyón, aki jó helyen mondja el a buneit, ott, ahol a megbocsátás helye van. Nem az éjszakába, a levegobe, a semmibe. Megtalálod-e ma a megbánás helyét és az elengedés helyét? Hogy el tudnád mondani az imádság alatt, ami ott hangzik: Atyám, bocsáss meg neki. Ha tudnád együtt mondani: bocsáss meg nekem bunösnek.

Ne várjad meg Isten vallatását. Engedd el most az igazadat, a jogaidat. Engedj el mindent, hogy Isten is elengedjen neked mindent. Olyan nagyon jó, hogy nyugodtan elmondhatod a magad kicsi imáját, mert együtt megy az Isten trónja elé a Jézus imájával. Az a kicsi fütty, az a kicsi imádság együtt megy az O halálverítékes véres imádságával. Ma bocsánatot nyerhetsz. O elore tudta, mit akar veled cselekedni. Életet akar adni. Aki elveszti, megtalálja. Elmehetsz haza innen igazi új élettel.

Hadd mondjak még el egy igazi történetet, ami arról beszél, hogy milyen egy jó anyós. Egy anya nagyon nehezen nevelte fel gyermekeit, rengeteget szenvedett velük és egyszer csak a legidosebb fiától, aki másutt volt, kap egy levelet: megnosülök, hozom a menyasszonyom. Nagyon megrémül a család, hát most kellene neki keresnie a család számára, most kellene, hogy odaálljon az anya mellé. Az anya egy imádságos éjszakán elengedi a gyermekét. El tudod a férjedet, gyermekedet, unokádat, vagy aki éppen a mindened, engedni? Elengedi a gyermekét, mindazt az adósságot, sok könnyet, ami vele kapcsolatban összegyult. Aztán reggel összegyujti a családot és elmondja: ma délben érkezik a testvéretek a menyasszonyával. Egy parancsot adok ki most az egész háznak. Senki, de senki ne mondjon olyat, ami neki fájna. Ha láttok benne hibát, senki ne vegye észre. Ha pedig mégis észrevesztek valamit, senkivel nem szabad közölni értitek? Ez a parancsom az egész családra nézve, nem beszéltek a hibáiról, nem beszéltek arról, amit nem láttok jónak, csak a jóról.

Ez az asszony megnyerte nemcsak a fiát, hanem a menyét is. Az egész környék azt mondta a városban, a legkedvesebb leánya a menye. El merte veszíteni és abban a családban olyan békesség, olyan szeretet, olyan öröm volt, hogy az egész környék beszélt róla. És ez az odaérkezett meny, aki csak szeretetet kapott, akit csak segítettek, megkérdezte az anyósát, hogy fogadhatnám el azt a Jézust, aki nálatok Úr.

Kedves szülo, kedves anya, mered elveszíteni a jogaidat, a hálát, a tiszteletet, azt, hogy valaki légy? A gyermeked, mered-e elveszíteni, hogy megtalálhasd a magad életét és a tieid életét az Isten ígérete szerint. Nagyon kérlek, tedd meg ma azt az utat, hogy gondolatban, imádságban odamégy a kereszthez és bocsánatot kérsz erre az iszonyú önzo, életedet megtartani akaró múltadra és hazamégy új szívvel, új örömmel és új szeretettel. Isten tudja, hogy mit akart veled cselekedni. Most érted? Engedd el azt, amit fogsz, hogy Isten is elengedhessen mindent. Amiképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezoknek.

Aki meg akarja tartani az o életét, elveszti azt. Veszítsd el, hogy megnyerd ezen a világon és egyszer az örökéletben.

Imádkozzunk: Köszönöm Uram, hogy elsosorban engem ítélsz. Annyiszor akartam megtartani a tiszteletet, azt, hogy hálásak legyenek emberek, azt, hogy legyek valaki. Köszönöm Jézus Krisztus, hogy én is letehetem ott a kereszted alatt buneimet. Uram aki mindent odaadtál, - követod csak úgy lehetek, ha én is elengedek mindent. Mutasd meg a testvéreimnek, mi az, amit mindenáron meg akarnak tartani. Adj nekünk bátorságot ott a kereszt alatt a buneinkkel együtt letenni mindent. Hadd élhessünk dicsoségedre és mások üdvösségére. Köszönöm, hogy hallod, köszönöm, hogy aki komolyan kérte annak megadod, az Úr Jézus Nevében. Ámen.

Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik.

 ⁶De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. ⁷Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, ⁸a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. 
¹Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket?  ²Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. ³Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. ⁴Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.  ⁵Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: "Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?" ⁶De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja".  ⁷Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.  ⁸Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. ⁹Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. ¹⁰Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. ¹¹Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim. Aki testvérét rágalmazza vagy ítélkezik felette, az a törvényt rágalmazza, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélőbírája vagy a törvénynek.  ¹²Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?  ¹³Tehát akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyereséget szerzünk;  ¹⁴azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik. ¹⁵Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.  ¹⁶Ti azonban most kérkedtek elbizakodottságotokban: minden ilyen kérkedés gonosz. ¹⁷Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.

Ha mindig kiugrasz kapcsolataidból, amikor zavaros vizekre eveztek, szokj hozzá saját társaságodhoz

„…kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” (1Korinthus 1:10)

Ha mindig kiugrasz kapcsolataidból, amikor zavaros vizekre eveztek, szokj hozzá saját társaságodhoz – mert ez lesz az egyetlen társaságod! A legjobb kapcsolat, amit remélhetsz, olyan, ami nem tökéletes, amin minden nap dolgoznod kell. A kapcsolatokat nem lehet arra alapozni, hogy soha nem lesz nézeteltérés, hanem arra, hogy elkötelezitek magatokat egymás szeretetére, és arra, hogy tenni fogtok a békességért. Jézus azt mondja: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5:9). Ne feledd: a béketeremtés munka, de a jutalom megéri. A kapcsolatokat mindig megéri helyreállítani. Az Isten azt akarja, hogy értékeljük kapcsolatainkat ahelyett, hogy feladnánk azt, mihelyt feltűnik egy probléma. Pál azt írta: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek” (Filippi 2:1-2). Az a képességünk, hogy megférünk másokkal, a lelki érettség fokmérője. Isten azt szeretné, ha az ő családját a szeretetről ismernék. A viszály és a marakodás rossz üzenetet küld a figyelő világnak. Pál szégyellte, amikor a korinthusi gyülekezet elkezdett villongó pártokra szakadni, és egymást citálták a bíróság elé. „Megszégyenítésül mondom nektek! Ennyire nincs közöttetek egyetlen bölcs sem, aki igazságot tudna tenni testvérei között?” (1Korinthus 6:5) Megdöbbentette és kiábrándította, hogy senki sem volt elég érett arra, hogy békésen rendezze a konfliktust. Ezért írta: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek közöttetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz!”