Zsidókhoz írt levél 12:11
Az élet napról napra
különböző kihívások elé állít téged. Megpróbál, és verejtékezve kell
megtenned a következő lépést. Lábaid remegnek, zihálva kapkodsz levegő
után, de nem adhatod fel. Még nem. És jól tudod, nem az az erős, aki
soha nem zuhan a földre, hanem aki ezredszerre is talpra áll.
De ha már nem akarsz
felkelni.... Nem érted, miért is kellene még egy utolsó erőfeszítést
belevinni, elég lenne inkább csak sodródni az árral, egyszer úgyis
kikötsz valahol. Minek a küzdelem, minek a tartás, az elvek, ha mások
szöges bakanccsal trappolnak tovább rajtad? Minek az újrakezdés, ha
úgyis összedől a kártyavár? Mondd, minek? Nincs miért? Nincs már
remény?
Ma reggel Isten nyújtja
feléd kezét, hogy felemeljen a fölről, hogy új életcélt, új erőt adjon
neked mára, és majd holnapra is. Ő nem akarja, hogy feladd, és
végigküzdi veled az utat. Szeretné, ha fejlődnél, ha formálhatna téged
az Ő képmására, ha ember lehetnél igazán.
Hát kelj fel, barátom,
és járj! Lépj újra előre, lépj Istennel! Ma még nincs itt az ideje
annak, hogy feladd. Ma még küzdened kell tovább, de lásd meg, nem vagy
egyedül. Isten a te oldaladon áll, és nemsokára győztesként élhetsz a
célba. Sz.Cs Andi
