Vezess naplót!
Ahhoz, hogy elkezdjünk Isten iránti várakozással élni, szükségünk van egy jegyzetfüzetre, hogy dátum szerint feljegyezhessünk mindent, amit Ő mond. Mindegy, milyen egyszerűnek tűnik az üzenet; egy felkent gondolat, valami, amit egész éjszaka hallani véltél, egy feledhetetlen álom, egy benyomás, vagy egy mondat, egy kifejezés, ami átsuhant a szellemeden, mindezt érdemes feljegyezni.
Miért jegyzeteljünk? Mindenekelőtt ez elvárásunkat jelzi. Elvárod, hogy Isten szóljon hozzád. Az elvárás erőt szív ki Istenből. Mindig, minden időben élj várakozásteljesen! Hidd, hogy Isten szól hozzád, és akkor szólni fog.
Másodszor: meg fogsz lepődni azon, milyen gyorsan elfelejted az Istentől hallott gondolatokat. Például, az éjszaka közepén talán felébredsz egy mondattal vagy gondolattal, ami szellemedben nagyon jelentőssé válik. Tudod, hogy fel kellene kelned, hogy leírd, de elméd azt mondja, hogy még reggel is emlékezni fogsz rá. Mit gondolsz, mi történik? Eljön a reggel és emlékszel, hogy le kell írnod a gondolatot, de a gondolatot elfelejtetted. Miért? Abból, amit Isten mond, semmi sem az értelmed vagy a gondolkodásod terméke! Ez igaz minden közlésre, amit az Úrtól kapsz. Az Úr hangja sosem az agyad terméke. Akármilyen úton jut el hozzád az Ő hangja, az mindig kikerüli gondolkodási folyamataidat és szellemedbe érkezik.
Ezért bölcsen és jó sáfárként jegyzetelnünk kell, hogy visszakeressük, mit mondott Isten korábban. Voltak esetek, amikor világosan hallottam az Urat. Mégis, talán egy hónap múlva, amikor újra elolvastam füzetemben, miket mondott, némely leírt dologra egyáltalán nem emlékeztem, de saját kezemmel írva ott állt! Nyilván szellemem kapta meg, agyamba viszont nem jutott el.
Máshonnan megközelítve: megvizsgálhatjuk, hogy egy "gondolatot" Istentől kaptunk-e azáltal, hogy megfigyeljük, "hogyan" jött a gondolat. A Szent Szellem "pottyantotta" belénk, vagy csak elménk gondolatainak egy része volt? Amikor az Úr egy "tudást" "beleejt" a szellemünkbe, annak általában semmi köze sincs ahhoz a gondolatmenethez, ami elménkben akkor lejátszódik. Isten hangja (ha visszaidézzük) valójában félbeszakította gondolatainkat.
