Maradj veszteg!

„Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.”

2Móz 14,13-14

Csodálatos élmény tőlünk idegen kultúrákat kutatni. Minden nép egy külön világ és éppen ezért nagyon érdekes. Amikor megismerkedünk az adott közösséggel először a közöttünk levő különbségek ragadják meg a figyelmünket, de mégis a bennünk levő közös dolgok tartanak ott.

A megértés szükségszerű, mégis nehéz feladat. Például a japán kultúra alig megérthető az európai ember számára. A volt tanárom szerint azért, mert sosem értjük, hogy a japán ember mit miért tesz. Ahol mi ütnénk, ő meghajol, ahol mi meghajolnánk, ő harcol.

A Biblia is egy idegen kultúrával hoz közelebbi ismeretségbe bennünket, de nem az ókori népekre gondolok, hanem a Mennyre. Istennél is másként működnek a dolgok, mint gondolnánk, vagy mint ahogy mi tennénk, mert nála mindig hitben kell cselekedni és szükséges a megértés. Még szükségesebb azonban az engedelmesség.

Képzeljük el: Előttünk a Vörös Tenger, sziklás partvonala hirtelen mélyül. „Csak úszóknak!” – üzeni a képzeletbeli táblánk. Mielőtt azonban belemerülnénk a látványba hirtelen harci kürt szavát halljuk mögöttünk. Majd feltűnnek a kor szuperhatalmának legfejlettebb tankjai, az egyiptomi harci szekerek. A lovak és a katonák egyaránt páncélban, mindegyik fedélzetén egy képzett íjásszal. Az egész sereget az elfojtott düh és fájdalom vezérli, amit most mind ránk akarnak zúdítani. Aztán vágtatva elindulnak felénk. Mit tennék ekkor?

Meg tudnánk tenni azt, amit Mózes parancsolt a népnek? Tudnánk veszteg maradni, amikor minden arra ösztönöz, hogy azonnal tegyünk valamit; meneküljünk vagy harcoljunk, esetleg hibáztassuk mi is Mózest, mint a többiek.

Izráelnek el kellett sajátítania a mennyei alapelveket és ez a lecke az elsők között volt. Menni, amikor Isten mondja; megállni, mikor parancsolja; várni, ha Ő akarja, még akkor is, ha mást parancsol a józan ész.

Mindannyiunkra ugyan ez a lecke vár és előbb utóbb elérkezik a vizsga ideje. Vajon megnyílik-e előttünk a gondok tengere, vagy elveszejtenek minket ellenségeink? Csak azon múlik majd, hogy saját elképzeléseink ellenére is az Úrnak való engedelmességet válasszuk.

hagyd hogy Isten oldja meg a problémáidat

"Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!" (Krónikák második könyve 20:17-Új fordítás)
Amit Isten mond Jósáfátnak ebben a részben, és amire minket is emlékeztet az az, hogy a "A csata az nem a tied; hanem az enyém. Nem is kell harcolnotok"

Más szavakkal ez Isten problémája, hát hagyd, hogy Ő oldja meg.
A tény az, hogyha Isten gyermeke vagy, akkor a te problémáid az Ő problémái. Ő sokkal jobb abban, hogy csatákat vívjon és megoldja a gondjaidat, mint te valaha lehetnél. A te feladatod, hogy bízz Benne, hogy Ő elvégezze a munkát.Valószínűleg az az oka annak, hogy olyan sok a fáradt, kimerült és elbátortalanodott keresztény, hogy azt hisszük "minden rajtam múlik".

Azon a napon, amikor lemondasz az Univerzum általános menedzsere pozícióról, akkor észre fogod venni, hogy az nem hullik szét.

Másodszor, ez a rész azt mondja: "Ne aggódj" és "Ne csüggedj el." Ha te egy látszólag lehetetlen szituációval szembesülsz: ne aggódj és ne csüggedj el. Vesztett- e el Isten valaha csatát? Ő nem szokott harcokat elveszíteni.

Isten azt mondja Jósáfátnak:"...csak veszteg állnotok és néznetek". Mit jelent vesztegen állni? Ez azt jelenti, hogy a lelki hozzáállásod a csendes határozottság.

Határozottan állhatsz két dolgon:
- Isten jellemén. Isten hűséges. Nem visz minket messzebbre,mint ahogyan elbírnánk.
Ő nem vezet át egy faágra, hogy aztán levágja azt a faágat. Legyen hited Isten természetében és jellemében.
- Az Igéje igazságán. Isten Igéje hűséges. Igéretei megszámlálhatatlanok a Bibliában.

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

¹Fiam, ne felejtsd el tanításomat, és parancsaimat őrizze meg szíved,  ²mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!  ³A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!  ⁴Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.  ⁵Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!  ⁶Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. ⁷Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az URat, és kerüld a rosszat!  ⁸Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.  ⁹Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából,  ¹⁰akkor bőségesen megtelnek csűreid, és must árad sajtóidból.  ¹¹Az ÚR intését meg ne vesd, fiam, és dorgálását meg ne utáld!  ¹²Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja, de mint apa a fiát, akit kedvel. ¹³Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet, és az az ember, aki értelmet kap. ¹⁴Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek, és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.  ¹⁵Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá, amiben kedved leled. ¹⁶Hosszú élet van a jobbjában, baljában pedig gazdagság és dicsőség.  ¹⁷Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség. ¹⁸Élet fája ez azoknak, akik megragadják, és akik rá támaszkodnak, boldogok.  ¹⁹Az ÚR bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget.  ²⁰Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek. ²¹Fiam, ne téveszd ezt szem elől, vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy! ²²Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat. ²³Utadon biztonságban jársz, és lábadat nem ütöd meg. ²⁴Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol.  ²⁵Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök.  ²⁶Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. ²⁷Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd!  ²⁸Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak: Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!  ²⁹Ne koholj rosszat embertársad ellen, aki gyanútlanul lakik melletted!  ³⁰Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel, aki nem bánt rosszul veled!  ³¹Ne irigykedj az erőszakos emberre, és egyik útját se válaszd!  ³²Mert a rossz úton járókat utálja az ÚR, de a becsületesekkel közösségben van.  ³³Az ÚR átka van a bűnösök házán, de az igazak lakóhelyét megáldja.  ³⁴A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.  ³⁵Dicsőséget örökölnek a bölcsek, az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.