2013. február 9., szombat

A félelem eléri, hogy a legrosszabbra gondoljunk, ahelyett, hogy hinnénk Istennek

A félelem hangja gyakran olyankor jön, amikor éppen egy „hegytetői” élményen vagy túl. 
Vigyázz! Ha a félelem hangjára hallgatsz, félni fogsz a következő telefonhívástól, a következő orvosi lelettől vagy a következő tőzsdei jelentéstől. Kire hallgatsz? Kinek fogsz hinni, Istennek vagy embereknek? Sem a szél, sem a tűz, sem a földrengés nem tudta rábírni Illést, hogy előbújjon a sziklaodúból, csak Isten szelíd és csendes hangja (1Kirűlyok 19:11-13). Félelmeinknek gyakran két dolog az oka: képzeletünk és félreértéseink. A félelem eléri, hogy a legrosszabbra gondoljunk, ahelyett, hogy hinnénk Istennek, aki a legjobbat akarja (ld. 2Korinthus 10:5) „…a félelem gyötrelemmel jár…” (1János 4:18). Amikor valami rosszul alakul, azon tűnődünk: „Most Isten büntet valamiért, amit tettem?” Nem. A félelem és a hit velünk vannak minden nap, amelyiket választjuk, az fogja uralni életünket. Amikor tehát félelemkeltő helyzetben vagy, tedd a következő három dolgot: kérj Istentől imádságban bölcsességet és védelmet, Ő mindkettőt megígérte; ismerd el belső küszködésedet – nem vagy ezzel egyedül, mind küzdünk a félelemmel; állj rá Isten Igéjére, mert Ő ezt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5).
(mai ige)