De volt valami, amit mindenképpen meg akart kérdezni, és ahogy haladtak, ez tovább marcangolta. Végül megtörte a csendet.
– Papa?!
– Igen, fiam?
– Sophia tegnap nagyon sokat segített nekem a Missyvel kapcsolatos kérdések megértésében. És nagyon sokat segített a Papával való beszélgetés is. Vagy hogy is mondjam..., úgy értem, a veled való beszélgetés is. – Mack zavarban volt, de Papa megállt és rámosolygott, mintha értené, tehát folytatta: – Hát nem furcsa, hogy meg kell beszélnem veled is ezt az egészet? Úgy értem, te egy tipikus apatípus, egy apa-apa vagy,ha van ennek egyáltalán valami értelme.
– Értem, Mackenzie. Lassan bezárul a kör. Amikor tegnap este megbocsátottál apádnak az nagyon fontos lépés volt afelé, hogy ma engem Atyaként ismerhess meg. Nem kell tovább magyarázkodnod.
Mack valamilyen módon tudta, hogy egy hosszú út végéhez közelednek, és Papa azon fáradozik, hogy segítsen neki megtenni az utolsó néhány lépést.
– A szabadság megszerzésének nem volt más útja: ki kellett fizetni az árat,amint te is tudod.
– Papa a csuklóján látható,kitörölhetetlen sebhelyeket nézte.
– Tudtam, hogy az általam teremtett világ fel fog lázadni, a függetlenséget és a halált választja, és azt is tudtam, mibe fog nekem kerülni a megbékélés útjának megnyitása. A ti függetlenségetek rászabadította a világra azt, ami számodra káosznak tűnik; mert kiszámíthatatlan és félelmetes. Hogy megakadályozhattam volna-e mindazt, ami Missyvel történt? A válaszom az, hogy igen.
Mack felnézett Papára. Tekintetében annyira nyilvánvalóan látszott a kérdés, hogy ki se kellett mondania. Papa így folytatta: – Először is: ha egyáltalán nem teremtek semmit,akkor ezek a kérdések fel sem merülnek. Vagy pedig dönthettem volna úgy, hogy tevékenyen beavatkozom a lányod körülményeibe. Az első lehetőséget soha még csak
nem is mérlegeltem, az utóbbi pedig nem számított választási lehetőségnek azoknak a céloknak az ismeretében, amelyeket most még valószínűleg nem vagy képes megérteni. A dolgok jelenlegi állása szerint kizárólag a szeretetemet, a jóságomat és a veled való kapcsolatomat kínálhatom fel válaszként. Nem szerepelt a terveimben Missy halála, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudom valami jónak az érdekében felhasználni.
Mack szomorúan rázta a fejét.
– Igazad van. Nem igazán jól fogom fel még a dolgokat. Azt hiszem néha egy pillanat erejéig látok egy halvány fénysugarat, de aztán újból feltámad bennem mindaz a sok vágyakozás és a veszteség érzete, amely azt sugalmazza, hogy amit látni véltem, az nem lehet igaz. De bízom benned... – És hirtelen, olyan volt ez, mint egy új gondolat: meglepő és csodálatos... – Papa, én tényleg bízom benned!
Papa derűtől ragyogó arccal nézett vissza rá: – Tudom, fiam, tudom!
Ezzel megfordult, és folytatta útját az ösvényen. Mack kicsit könnyebb és nyugodtabb szívvel követte. Hamarosan enyhe emelkedő következett, így a tempójuk is lassult egy kicsit. Papa időnként megállt, és megérintett egy-egy kőtömböt, vagy egy nagy fát a csapás mellett, minden ilyen alkalommal mutatva a kis piros jel ottlétét. De még mielőtt Mack feltehette volna a nyilvánvaló kérdést, Papa megfordult, és ment tovább az ösvényen.
Egy idő múlva a fák ritkulni kezdtek, és Mack időnként megpillantotta azokat az agyagpalás mezőket, ahol a földcsuszamlások még az ösvény megépítése előtt letarolták az erdő egyes részeit. Egyszer megálltak egy rövid pihenőre, ahol Mack kortyolt egyet a hideg vízből, amivel Papa a kulacsaikat megtöltötte.
Nem sokkal a pihenő után az ösvény hamarosan még meredekebbé vált, ami még tovább lassította a tempójukat. Mack úgy becsülte, hogy csaknem két óra telt el az indulás
óta, amikor végre maguk mögött hagyták a fákat. Látta maguk előtt az ösvény vonalát a hegyoldalon, de először át kellett haladniuk egy sziklákkal és kőtömbökkel borított hatalmas területen.
Papa újból megállt, letette a batyuját, hogy vizet vegyen elő.
– Már majdnem ott vagyunk, gyermekem – jelentette ki, és odanyújtotta Macknek a kulacsot.
– Tényleg?! – kérdezett vissza Mack, és újból az előttük elterülő sivár és elhagyatott sziklamezőt kémlelte.
– Igen! – hangzott Papa szűkszavú válasza, és Mack nem volt benne biztos, hogy tényleg meg akarja kérdezni, hogy pontosan hol is vannak ott már majdnem.
Papa kiválasztott egy kis sziklatömböt az ösvény mellett, rátette a hátizsákját, mellé az ásóját, és maga is leült. Kicsit zaklatottnak látszott.
– Szeretnék mutatni neked valamit,
ami nagyon fájdalmas lesz a számodra.
– Rendben – felelte Mack. Gyomra kezdett felkavarodni miközben letette csákányát,
ölébe lendítette Sarayu ajándékát, és ő is leült. A reggeli napsütés által felerősített aromák betöltötték érzékszerveit szépséggel, és némiképp meg is nyugtatták. – És mi lenne az?
– Ahhoz, hogy megláthasd, még valamitől meg akarlak szabadítani, ami beárnyékolja a szívedet.
Mack azonnal tudta, miről van szó, és – tekintetét Papáról elfordítva – olyan szúrós szemmel nézte a földet, hogy szinte lyukat fúrt a talajba.
Papa gyengéden és megnyugtatóan beszélt hozzá: – Fiam, nem az a célom, hogy megszégyenítselek. Az én eszközeim között nem szerepel a megalázás, sem a bűntuda keltése, sem a kárhoztatás. Ezek egy szemernyivel sem képesek hozzájárulni sem a
teljességhez, sem a megigazuláshoz, és ezért kellett ezeket Jézussal együtt a keresztre szegezni.
Kicsit várt, hagyta, hogy ez a gondolat áttörjön, és átjárja Macket mindenestől, hogy elmoshasson szégyenérzetéből amennyit csak lehet, majd folytatta: – Ma a gyógyulás
ösvényét járjuk, hogy lezárjuk (élet)utadnak ezt a részét: nem csupán a te érdekedben,hanem mások miatt is. Ma bedobunk egy hatalmas követ a tóba, és azok a hullámok olyan helyekre is elhatnak, amelyekre nem is számítanál. Akkor már tudod is, hogy mit akarok,
ugye?
– Attól tartok, tudom – motyogta Mack. Érezte, hogy érzelmek kezdenek kiszivárogni
szívének egyik lezárt szobájából.
– Fiam, ki kell mondanod, nevén kell nevezned!
Mack most már nem tudott tovább uralkodni magán, forró könnyek patakzottak a
szeméből, és zokogva kezdte vallomását.
– Papa! – kiáltotta. – Hogy bocsáthatnék meg valaha is annak a rohadéknak, aki meggyilkolta az én Missymet?! Ha most itt lenne, nem is tudom, mit tennék vele! Tudom, hogy nem helyes, de azt akarom, hogy úgy szenvedjen, mint amilyen szenvedést ő okozott nekem... ha már igazságszolgáltatásban nem részesülhetek, a bosszúról akkor sem akarok lemondani.
Papa egyszerűen csak engedte, hogy az áradat kitörjön Mackből, aztán megvárta, míg a hullámok elültek.
– Mack, az, hogy te megbocsátasz ennek az embernek, a részedről azt jelenti, hogy átengeded őt nekem, és lehetővé teszed, hogy megváltsam őt.
– Megváltani?! Őt?! – Mack újból a harag és a fájdalom tüzét érezte. – Nem akarom, hogy megváltsd őt! Azt akarom, hogy okozz neki fájdalmat, hogy büntesd meg, juttasd pokolra... – Hangja elakadt.
Papa türelmesen várta, hogy az érzelmek lecsillapodjanak.
– Elakadtam, Papa. Nem felejthetem el csak úgy, amit tett, nem igaz?! – esdekelt Mack.
– A megbocsátás nem felejtést jelent, Mack. Azt jelenti, hogy elengedjük a másik ember torkát.
– De én azt hittem, hogy te elfelejted a bűneinket.
– Mack, én Isten vagyok. Nem felejtek el semmit. Mindent tudok. Tehát a felejtés számomra azt jelenti, hogy úgy döntök, korlátozom magam. Fiam! – halkult el Papa hangja, Mack pedig feltekintett rá, egyenesen bele mély, barna szemébe. – Jézus miatt ma
nincs törvény, ami azt követelné meg, hogy az emlékezetembe idézzem a bűneidet. Ezek elmúltak, és nem zavarják többé a kapcsolatunkat.
– De ez az ember...
– De ő is az én fiam. Meg akarom váltani.
– És hogy gondoltad? Én csak megbocsátok neki, és akkor már minden oké, aztán meg haverok leszünk?! – kérdezte Mack halkan, de szarkasztikusan.
– Nincs kapcsolatod ezzel az emberrel, legalábbis most még nincs. A megbocsátás nem hoz létre kapcsolatokat. Jézusban minden embernek megbocsátottam az ellenem elkövetett bűneiért, de csak kevesen döntenek a velem való kapcsolat mellett. Mackenzie, hát nem érted, hogy a megbocsátás egy hihetetlenül hatalmas erő és óriási hatalom?! Egy olyan
erő, amelyben velünk együtt részed van, egy olyan hatalom, amelyet Jézus mindenkinek
megad, akiben benne lakozik, hogy a megbékélés növekedhessen. Amikor Jézus
megbocsátott azoknak, akik a keresztre szegezték, többé már nem voltak adósai neki, sem nekem. A velük való kapcsolatomban soha nem hozom fel, amit tettek, nem szégyenítem meg, és nem hozom zavarba őket.
– Nem hiszem, hogy én képes vagyok ezt megtenni – válaszolta erőtlenül Mack.
– Én pedig azt akarom, hogy tedd meg. A megbocsátás mindenekelőtt a te, a megbocsátó fél érdekeit szolgálja – válaszolta Papa. – Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet. Gondolod, hogy ezt az embert érdekli az, hogy neked milyen
fájdalmakat és gyötrelmeket kellett átélned? Ha igen, legfeljebb azért, hogy annak
tudatával hizlalja magát. Nem akarsz ennek véget vetni? Mert ha ezt megteszed, ezzel őt is megszabadítod attól a tehertől, amelyet cipel; akár tudja, akár nem, akár elismeri, akár
nem. Amikor úgy döntesz, hogy megbocsátasz valakinek, azt az embert jól szereted.
– De én nem szeretem őt!
– Nem, most még tényleg nem. De én szeretem, Mack! Nem azért, amivé vált, hanem amiatt a megtört gyermek miatt, akit a fájdalmai így eltorzítottak. Segíteni akarok neked,hogy magadra öltsd azt a természetet, amely több erőt és nagyobb hatalmat talál a szeretetben és a megbocsátásban, mint a gyűlöletben.
– Ez tehát azt jelenti – mondta Mack, és egy kicsit haragudott a beszélgetés iránya miatt–,hogyha megbocsátok ennek az embernek, akkor utána akár azt is megengedhetem neki,hogy játsszon Kate-tel, vagy az első lány unokámmal?
– Mackenzie! – Papa hangja erős és határozott volt. – Már megmondtam neked, hogy a megbocsátás nem hoz létre kapcsolatot. Ha az emberek nem szólnak igazat afelől, amit tettek, és ha nem változtatják meg a gondolkodásukat és a viselkedésüket, akkor a bizalomra épülő kapcsolat lehetősége kizárt. Amikor megbocsátasz valakinek, ezzel
felszabadítod őt az ítélet alól, de valódi változás nélkül valódi kapcsolatok nem létesíthetők.
– A megbocsátás tehát nem követeli meg tőlem, hogy úgy tegyek, mintha az, amit ez a fickó tett, meg se történt volna?
– Hogy is lennél rá képes?! Tegnap este megbocsátottál apádnak. De elfelejted-e valaha is azt, amit veled tett?
– Nem gondolnám.
– De ma már a történtek ellenére is képes vagy őt szeretni. Ezt az ő változása teszi lehetővé. A megbocsátás semmiképpen sem követeli meg tőled azt, hogy meg is bízz abban, akinek megbocsátasz. De ha végül megbánja a bűnét és megtér, akkor egy csodát
fedezel fel a szívedben, amely lehetővé teszi, hogy kinyújtsd a kezed, és elkezdd felépíteni közöttetek a megbékélés hídját. És néha még az is megtörténhet – bár ez most valószínűleg elképzelhetetlennek tűnik a számodra –, hogy ez az út a teljesen helyreállított bizalom csodájához is elvezet.
Mack lecsúszott a földre, és nekivetette a hátát a sziklának, amelyen addig ült. A talajt tanulmányozta a lábai között. – Papa, azt hiszem, értem, amit mondasz. De az az érzésem,hogy ha megbocsátok ennek a fickónak, akkor megússza. Hogyan menthetném fel tettének következményei alól? Szerintem nem lenne tisztességes Missyvel szemben, ha nem maradnék haragban vele. Nem így van?
– Mackenzie, a megbocsátás nem ad felmentést semmire. Hidd el nekem, hogy amitől ez az ember a legtávolabb van, az a szabadság. És neked nem kötelességed, hogy igazságot szolgáltass ebben az ügyben. Ezt csak bízd rám! Ami meg Missyt illeti, ő már megbocsátott a gyilkosának.
– Csakugyan? – kérdezte Mack, fel se nézve. – Hogy volt erre képes?!
– Úgy, hogy benne élek. Ez az egyetlen módja az igazi megbocsátásnak.
Mack érezte, hogy Papa leül mellé a földre, de továbbra sem nézett fel. Amikor Papa átölelte őt, zokogni kezdett: – Engedd ki az egészet! – hallotta Papa suttogását, és végre
képes volt ezt megtenni. Becsukta szemét miközben könnyei patakzottak. Missy, és a vele kapcsolatos emlékek újra elárasztották az elméjét: a kifestőkönyv és a színes kréták képe, a szakadt és véres ruhák. Sírt, míg ki nem sírt magából minden sötétséget, vágyakozást és
veszteségérzetet; sírt mindaddig, míg már nem volt semmi kisírni való.
Lehunyt szemmel, előre-hátra ringatózva esedezett: – Segíts, Papa! Segíts! Mit tegyek?
Hogy tudok megbocsátani neki?
– Mondd el neki!
Mack felnézett, félig-meddig arra számítva, hogy ott áll előtte egy ismeretlen férfi. De nem volt ott senki.
– Hogyan, Papa?!
– Csak mondd ki hangosan! Hatalmas erő van abban, amit az én gyermekeim
kijelentenek.
Mack suttogva kezdte, először csak bátortalanul és akadozva, de aztán egyre nagyobb meggyőződéssel: – Megbocsátok neked! Megbocsátok neked! Megbocsátok neked!
Papa szorosan magához ölelve tartotta.
– Mackenzie, olyan hatalmas örömet jelentesz nekem! Amikor Mack végre összeszedte magát, Papa átnyújtott neki egy nedves kendőt, hogy megtörölhesse az arcát. Utána felállt, először ugyan kissé bizonytalanul.
– Hűha! – szólalt meg rekedten, és keresgélte a szavakat, amelyekkel leírhatná azt az érzelmi utazást, amin épp az imént vergődött át. Elevennek érezte magát. Visszaadta Papának a zsebkendőt, és megkérdezte: – Tehát teljesen rendben van, hogy még mindig haragszom?
Papa nem késlekedett a válasszal: – Úgy, ahogy mondod! Amit ez az ember tett, az szörnyű! Rettenetes fájdalmat okozott sokaknak. Rosszat tett, és a harag a megfelelő reakció arra, ami ennyire gonosz. De ne engedd, hogy a harag, a fájdalom és a veszteségérzet megakadályozzon téged a megbocsátásban és abban, hogy levedd a kezed annak az embernek a nyakáról.
Papa felemelte és a hátára dobta zsákját. – Fiam, megeshet, hogy az első napon, meg a másodikon százszor is ki kell nyilvánítanod a megbocsátásodat, de harmadik nap már kevesebbszer, és így tovább minden nap, míg végül egy szép napon ráeszmélsz, hogy teljesen megbocsátottál. Aztán eljön majd az a nap is, amikor annak az embernek a
boldogulásáért is imádkozol, és átengeded őt nekem, hogy a szeretetem a romlottság utolsó maradványait is kiégesse az életéből. Bármennyire felfoghatatlannak hangzik is ez most a számodra,megtörténhet, hogy egy nap majd teljesen másösszefüggésben ismered meg ezt az embert.
Mack felnyögött. De akármennyire is felkavarták a gyomrát Papa szavai szívében tudta, hogy ez az igazság. Együtt felálltak, és Mack az ösvény irányába fordult, hogy visszatérjen az úton, amin jöttek.
(Részlet a Viskó című regényből)
2017. január 29., vasárnap
2017. január 26., csütörtök
Az áldásaidat számold a problémáid helyett! 2.
Leltár
Mindenki leltárlistája különböző. Nem ugyanazok az ajándékaink,erősségeink, tehetségünk – és főleg nem rendelkezünk minddel egyidejűleg – de Isten nem is ígért ilyesmit. Emlékszem, egy alkalommal,mikor Indiában egy leprás kolóniát látogattunk meg, egy férfi megkérdezte, hogy szeretném e látni az otthonát. Nagyon izgatottnak tűnt, így boldogan vele tartottam. Kiderült, hogy egy 3 méter hosszú, 2 méter magas földkupacba vájt lyukat nevez az otthonának, amit egy saját készítésű függőággyal, néhány horpadt lábossal és pár edénnyel rendezett be. Bevallom, nagyon elszégyelltem magam, látva, hogy milyen boldogságot jelentett számára ez a kis odú, miközben én, aki ennek a sokszorosával rendelkezem, mégis gyakran elégedetlen vagyok.
Ennek a figyelembevételével írtam egy listát, és javaslom, hogy minden egyes pontjáért adj hálát az Istennek. Elképzelhető, hogy (még) nem rendelkezel mindennel az alábbi listából, de némelyik talán rád illik. A leprást, akivel találkoztam, minden bizonnyal bármelyik felvillanyozná:
Egy tető a fejed fölött
Egy törődő barát
Családtagok, akik szeretnek
Egy működőképes autó (akkor is, ha épphogy működik)
Egy teli pocak
Hideg és meleg folyóvíz
Humorérzék
Havi fizetés
Kényelmes ágy
Egy álom a szívedben
Tanulási lehetőség a gyerekeidnek
Egy gyülekezet, ahová eljárhatsz
Egy egészséges test
Egy szekrény tele ruhákkal
Egy Biblia, amit olvasni tudsz
A jövő reménysége
Ez csak néhány dolog, ami hirtelen eszembe jutott. Fogadni merek, hogy ha átgondolnád és imádkoznál erről, egy kb. tízszer ilyen hosszú listát tudnál készíteni.
A lista némelyik eleme eléggé alapvető, mégis ha belegondolsz, világszerte számos ember kénytelen nélkülözni ezeket a számunkra természetes szükségleteket.
Víz, élelem, hajlék – alap dolgok, melyeket nem szabadna készpénznek vennünk. Mindenkor értékeljük és köszönjük meg Istennek ezeknek az alapvető szükségeknek az ellátását, és soha egy pillanatra se becsüljük alá.
Joyce Meyer get your hopes up
Mindenki leltárlistája különböző. Nem ugyanazok az ajándékaink,erősségeink, tehetségünk – és főleg nem rendelkezünk minddel egyidejűleg – de Isten nem is ígért ilyesmit. Emlékszem, egy alkalommal,mikor Indiában egy leprás kolóniát látogattunk meg, egy férfi megkérdezte, hogy szeretném e látni az otthonát. Nagyon izgatottnak tűnt, így boldogan vele tartottam. Kiderült, hogy egy 3 méter hosszú, 2 méter magas földkupacba vájt lyukat nevez az otthonának, amit egy saját készítésű függőággyal, néhány horpadt lábossal és pár edénnyel rendezett be. Bevallom, nagyon elszégyelltem magam, látva, hogy milyen boldogságot jelentett számára ez a kis odú, miközben én, aki ennek a sokszorosával rendelkezem, mégis gyakran elégedetlen vagyok.
Ennek a figyelembevételével írtam egy listát, és javaslom, hogy minden egyes pontjáért adj hálát az Istennek. Elképzelhető, hogy (még) nem rendelkezel mindennel az alábbi listából, de némelyik talán rád illik. A leprást, akivel találkoztam, minden bizonnyal bármelyik felvillanyozná:
Egy tető a fejed fölött
Egy törődő barát
Családtagok, akik szeretnek
Egy működőképes autó (akkor is, ha épphogy működik)
Egy teli pocak
Hideg és meleg folyóvíz
Humorérzék
Havi fizetés
Kényelmes ágy
Egy álom a szívedben
Tanulási lehetőség a gyerekeidnek
Egy gyülekezet, ahová eljárhatsz
Egy egészséges test
Egy szekrény tele ruhákkal
Egy Biblia, amit olvasni tudsz
A jövő reménysége
Ez csak néhány dolog, ami hirtelen eszembe jutott. Fogadni merek, hogy ha átgondolnád és imádkoznál erről, egy kb. tízszer ilyen hosszú listát tudnál készíteni.
A lista némelyik eleme eléggé alapvető, mégis ha belegondolsz, világszerte számos ember kénytelen nélkülözni ezeket a számunkra természetes szükségleteket.
Víz, élelem, hajlék – alap dolgok, melyeket nem szabadna készpénznek vennünk. Mindenkor értékeljük és köszönjük meg Istennek ezeknek az alapvető szükségeknek az ellátását, és soha egy pillanatra se becsüljük alá.
Joyce Meyer get your hopes up
2017. január 25., szerda
Az áldásaidat számold, a problémáid helyett!
„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről...”
Zsoltárok 103:2
„A csillagok csak a sötét égbolton látszanak.”
— Martin Luther King Jr.
Egyszer hallottam egy történetet, melyben egy férfi egyik este elveszítette a kulcsait. Magánkívül rohangált körbe-körbe az utcán a villanypóznák körül, remélve, hogy megtalálja. Hamarosan egy járókelő, akinek feltűnt az elszánt keresgélés, úgy döntött, hogy segít neki. „Pontosan hol ejtette el azokat a kulcsokat? – kérdezte a segítőkész idegen. „Ha pontosítjuk a helyet, talán könnyebben megtaláljuk.” Az elveszett kulcsok tulajdonosa válaszul gondolkozás nélkül rávágta: „A házamban.” Az idegen erre megrökönyödve kérdezett vissza: „Ha a házban ejtette el, miért az utcán keresgél?” A férfi így válaszolt: „Mert itt kint lényegesen jobbak a fényviszonyok.” Az első gondolatunk e történet hallatán talán az, hogy: Ez röhejes,ennyire nem lehet valaki bolond. És valóban, abszolút őrültségnek tűnik egy házon belül elhagyott kulcsot az utcán keresni, de hidd el, nem véletlenül hoztam fel ezt a sztorit. Gyakran a történetben szereplő férfihez hasonlóan, mi is rossz helyen keresünk dolgokat. Biztos ismeritek a régi dalt, mely arról szól, hogy „rossz helyen keressük a szerelmet”. Hiszem, hogy ez a reményre is igaz, melyet szintén, nem ritkán, rossz helyen keresünk.
Nem számít, milyen helyzetben vagyunk éppen, hiszen a pillanatnyi körülményeink nem határozhatják meg a boldogságunkat.
Életünk legrosszabb napján is lehetünk magabiztosak, vidámak és reményteliek, amennyiben megtanulunk azokra a dolgokra fókuszálni,amik megmaradtak, azok helyett, amiket esetleg elveszítettünk. Összpontosíts arra, amit Isten már megtett érted, ahelyett, amit még nem.Néha azt kívánom, bárcsak előbb megosztotta volna velem valaki ezt a fontos igazságot. Sok éven át, szinte szünet nélkül frusztrált és szerencsétlen voltam, mert az esetek többségében olyasmiken jártattam az eszem, amik hiányoztak az életemből. Sőt, az igazat megvallva, szinte másra se bírtam gondolni, ráadásul állandóan panaszkodtam is.
Még az imáim is csak az életemből hiányzó dolgok sorolgatása körül forogtak. Istenem, nincs elég pénzem. Nem vagyok olyan tehetséges, mint xy, és rossz gyerekkorom volt. A lista jó hosszú volt, mondhatni végtelen. Nap mint nap körbenéztem, és számba vettem amim nincs. Idővel aztán, az Úr a tudomásomra hozta, hogy rossz helyen keresgélek, és sosem élhetek győztes életet, ha folyton azon siránkozom,amit elveszítettem, vagy amim sosem volt.
Arra tanított, hogy azt az energiát, melyet eddig a veszteségeim utáni kesergésre pazaroltam, fektessem inkább hálaadásba, azért amim van. Lehet, hogy nem futja álomnyaralásra, de legalább minden hónapban ki tudom fizetni a számláimat. Lehet, hogy bizonyos képességek hiányoznak belőlem, de kommunikáció terén elég jó vagyok, és Isten segített ezt mások hasznára fordítani. Lehet, hogy bántalmaztak gyerekkoromban, de Isten meggyógyított engem. Sem a férjem, sem a gyerekeim nem tökéletesek, de Isten egy csodálatos családdal áldott meg. Atyám és anyám elhagytak, de az Úr magához vett engem (lásd:Zsoltárok 27:10).
Ahogy panaszkodás helyett egyre több időt töltöttem hálaadással,lassan a hozzáállásom is változni kezdett. Egyre nyilvánvalóbbá váltak Isten áldásai és kegyelme az életemben, a remény pedig szárba szökkent.
Ugyanez megtörténhet veled is. Függetlenül a pillanatnyi nehézségeidtől, te is találhatsz új örömöt az életedben. Lehet, hogy értek veszteségek, és híján vagy bizonyos lehetőségeknek, de az ezen való rágódás helyett, inkább nézd át, amid maradt. Ki tudja, lehet, hogy meglep, mi mindent találsz.
Joyce Meyer Get your hopes up
Zsoltárok 103:2
„A csillagok csak a sötét égbolton látszanak.”
— Martin Luther King Jr.
Egyszer hallottam egy történetet, melyben egy férfi egyik este elveszítette a kulcsait. Magánkívül rohangált körbe-körbe az utcán a villanypóznák körül, remélve, hogy megtalálja. Hamarosan egy járókelő, akinek feltűnt az elszánt keresgélés, úgy döntött, hogy segít neki. „Pontosan hol ejtette el azokat a kulcsokat? – kérdezte a segítőkész idegen. „Ha pontosítjuk a helyet, talán könnyebben megtaláljuk.” Az elveszett kulcsok tulajdonosa válaszul gondolkozás nélkül rávágta: „A házamban.” Az idegen erre megrökönyödve kérdezett vissza: „Ha a házban ejtette el, miért az utcán keresgél?” A férfi így válaszolt: „Mert itt kint lényegesen jobbak a fényviszonyok.” Az első gondolatunk e történet hallatán talán az, hogy: Ez röhejes,ennyire nem lehet valaki bolond. És valóban, abszolút őrültségnek tűnik egy házon belül elhagyott kulcsot az utcán keresni, de hidd el, nem véletlenül hoztam fel ezt a sztorit. Gyakran a történetben szereplő férfihez hasonlóan, mi is rossz helyen keresünk dolgokat. Biztos ismeritek a régi dalt, mely arról szól, hogy „rossz helyen keressük a szerelmet”. Hiszem, hogy ez a reményre is igaz, melyet szintén, nem ritkán, rossz helyen keresünk.
Nem számít, milyen helyzetben vagyunk éppen, hiszen a pillanatnyi körülményeink nem határozhatják meg a boldogságunkat.
Életünk legrosszabb napján is lehetünk magabiztosak, vidámak és reményteliek, amennyiben megtanulunk azokra a dolgokra fókuszálni,amik megmaradtak, azok helyett, amiket esetleg elveszítettünk. Összpontosíts arra, amit Isten már megtett érted, ahelyett, amit még nem.Néha azt kívánom, bárcsak előbb megosztotta volna velem valaki ezt a fontos igazságot. Sok éven át, szinte szünet nélkül frusztrált és szerencsétlen voltam, mert az esetek többségében olyasmiken jártattam az eszem, amik hiányoztak az életemből. Sőt, az igazat megvallva, szinte másra se bírtam gondolni, ráadásul állandóan panaszkodtam is.
Még az imáim is csak az életemből hiányzó dolgok sorolgatása körül forogtak. Istenem, nincs elég pénzem. Nem vagyok olyan tehetséges, mint xy, és rossz gyerekkorom volt. A lista jó hosszú volt, mondhatni végtelen. Nap mint nap körbenéztem, és számba vettem amim nincs. Idővel aztán, az Úr a tudomásomra hozta, hogy rossz helyen keresgélek, és sosem élhetek győztes életet, ha folyton azon siránkozom,amit elveszítettem, vagy amim sosem volt.
Arra tanított, hogy azt az energiát, melyet eddig a veszteségeim utáni kesergésre pazaroltam, fektessem inkább hálaadásba, azért amim van. Lehet, hogy nem futja álomnyaralásra, de legalább minden hónapban ki tudom fizetni a számláimat. Lehet, hogy bizonyos képességek hiányoznak belőlem, de kommunikáció terén elég jó vagyok, és Isten segített ezt mások hasznára fordítani. Lehet, hogy bántalmaztak gyerekkoromban, de Isten meggyógyított engem. Sem a férjem, sem a gyerekeim nem tökéletesek, de Isten egy csodálatos családdal áldott meg. Atyám és anyám elhagytak, de az Úr magához vett engem (lásd:Zsoltárok 27:10).
Ahogy panaszkodás helyett egyre több időt töltöttem hálaadással,lassan a hozzáállásom is változni kezdett. Egyre nyilvánvalóbbá váltak Isten áldásai és kegyelme az életemben, a remény pedig szárba szökkent.
Ugyanez megtörténhet veled is. Függetlenül a pillanatnyi nehézségeidtől, te is találhatsz új örömöt az életedben. Lehet, hogy értek veszteségek, és híján vagy bizonyos lehetőségeknek, de az ezen való rágódás helyett, inkább nézd át, amid maradt. Ki tudja, lehet, hogy meglep, mi mindent találsz.
Joyce Meyer Get your hopes up
2017. január 18., szerda
Adjatok teret egymásnak
A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát. ( 1 Korinthus 13:4-5)
Ha boldog kapcsolatot akartok, teret kell adnotok egymásnak. Nem szabad hogy ettől elvesszen a biztonságérzetetek.
A szeretet olyan, mint egy növény: ha agyondédelgeted, megfojtod vele, de ha teret adsz neki, kivirágzik. Egyetlen személy van, aki teljesen be tudja tölteni érzelmi szükségleteidet: Isten.
Mai ige.
Ha boldog kapcsolatot akartok, teret kell adnotok egymásnak. Nem szabad hogy ettől elvesszen a biztonságérzetetek.
A szeretet olyan, mint egy növény: ha agyondédelgeted, megfojtod vele, de ha teret adsz neki, kivirágzik. Egyetlen személy van, aki teljesen be tudja tölteni érzelmi szükségleteidet: Isten.
Mai ige.
2017. január 15., vasárnap
„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” Róm 8,26
Mindenkinek vannak gyengeségei. Amik miatt azt hisszük, sosem fogunk úgy teljesíteni, mint az „erősek”. Amik miatt kevesebbnek érezzük magunkat. Kevésbé vagyunk győztesek. Kevésbé vagyunk hódítók. Kevésbé vagyunk erősek.
Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim. És nem szabadulok a gondolattól, hogy nem tudok megváltozni.
Pedig Krisztus erejében minden meg tud újulni. Minden újraépül, ami összetört. De néha belefáradok a próbálkozásba, és nagyon, de nagyon gyengének érzem magam. Ismered ezt az állapotot?
Engedd, hogy ez az ige egy kis erőt leheljen ma a gyengeségedbe:
„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal” (Róm 8,26).
Nem kell tudnunk minden választ. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Az is rendben van, ha gyengeségünkben már imádkozó szavaink sincsenek.
Olvasd csak ezeket a gyönyörű sorokat, amik épp nekünk szólnak gyengeségünkben, ahogy a Róm 8,26-ban ígéretet kaptunk rá:
„Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek” (Róm 8,1).
„De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek,” (Róm 8,9a).
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8,31b).
„De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Róm 8,37).
Talán jó lenne, ha néhány percig csendben üldögélnénk. Nyugalomban, az ítélkezés terhe nélkül, kívül az elvégzendő feladatok mókuskerekén. Nyugodtan, tudva, hogy a Lélek megsegít gyengeségünkben.
Ő megérti gyengeségeinket. Ő tudja, hogyan imádkozzunk. A gyengeségnek célja van. Rossz érzés, de biztos, hogy valami jó kerekedik ki belőle – ahogy a Róm 8,28 biztat: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik”.
A csendben, a nyugalomban, mialatt a Lélek imádkozik helyettünk, s mi csak szívjuk magunkba az éltető igazságot, megcsillan valami. Egy reménysugár. Elképzelhetetlen kegyelem, és érezni fogjuk hogy az Ő ereje ráborul gyengeségünkre.
Isten erejének legapróbb szemcséje is több, mint amennyire szükség van, hogy elfedje botlásainkat, töredékességünket, gyengének hitt pontjainkat. És már nem tartjuk gyengének magunkat.
Nem vagyunk gyengék. Istentől függünk.
Rá vagyunk csatlakoztatva az Egyetlenre, aki képes segíteni nekünk. Az Egyetlenre, aki kegyelmébe burkol minket, míg a folyamat lezajlik.
Emberi kapcsolataink nem elégségesek. Körülményeink nem elegendők. Anyagi javaink sem. Az akaraterőnk sem. Az önbizalmunk sem. De Ő mindig elég volt, elég most és elég lesz mindörökké.
Virtuális kávézó nőknek
Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim. És nem szabadulok a gondolattól, hogy nem tudok megváltozni.
Pedig Krisztus erejében minden meg tud újulni. Minden újraépül, ami összetört. De néha belefáradok a próbálkozásba, és nagyon, de nagyon gyengének érzem magam. Ismered ezt az állapotot?
Engedd, hogy ez az ige egy kis erőt leheljen ma a gyengeségedbe:
„Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal” (Róm 8,26).
Nem kell tudnunk minden választ. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Az is rendben van, ha gyengeségünkben már imádkozó szavaink sincsenek.
Olvasd csak ezeket a gyönyörű sorokat, amik épp nekünk szólnak gyengeségünkben, ahogy a Róm 8,26-ban ígéretet kaptunk rá:
„Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek” (Róm 8,1).
„De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek,” (Róm 8,9a).
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?” (Róm 8,31b).
„De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Róm 8,37).
Talán jó lenne, ha néhány percig csendben üldögélnénk. Nyugalomban, az ítélkezés terhe nélkül, kívül az elvégzendő feladatok mókuskerekén. Nyugodtan, tudva, hogy a Lélek megsegít gyengeségünkben.
Ő megérti gyengeségeinket. Ő tudja, hogyan imádkozzunk. A gyengeségnek célja van. Rossz érzés, de biztos, hogy valami jó kerekedik ki belőle – ahogy a Róm 8,28 biztat: „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik”.
A csendben, a nyugalomban, mialatt a Lélek imádkozik helyettünk, s mi csak szívjuk magunkba az éltető igazságot, megcsillan valami. Egy reménysugár. Elképzelhetetlen kegyelem, és érezni fogjuk hogy az Ő ereje ráborul gyengeségünkre.
Isten erejének legapróbb szemcséje is több, mint amennyire szükség van, hogy elfedje botlásainkat, töredékességünket, gyengének hitt pontjainkat. És már nem tartjuk gyengének magunkat.
Nem vagyunk gyengék. Istentől függünk.
Rá vagyunk csatlakoztatva az Egyetlenre, aki képes segíteni nekünk. Az Egyetlenre, aki kegyelmébe burkol minket, míg a folyamat lezajlik.
Emberi kapcsolataink nem elégségesek. Körülményeink nem elegendők. Anyagi javaink sem. Az akaraterőnk sem. Az önbizalmunk sem. De Ő mindig elég volt, elég most és elég lesz mindörökké.
Virtuális kávézó nőknek
Címkék:
bizalom,
bízz Istenben,
elengedés útja,
elme megújítása,
engedd el,
félelem,
gyógyulás,
harag,
házasságmentés,
higgy a csodákban,
hit hatalma,
időzítés,
Isten szeret
2017. január 14., szombat
AZ AGGODALOM LEGYŐZÉSE
„Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.” (Máté 6:25)
Íme, néhány lépés, amivel legyőzheted aggodalmadat: 1) Beszélj Istennel! Ne siránkozz egy befektetés összeomlása miatt, kért Isten segítségét! Ne járkálj nyugtalanul fel-alá a kórház folyosóján, imádkozz a műtét sikeréért! „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Péter 5:7). 2) Lassíts! „Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsoltárok 37:7). Jézus első csodáját egy esküvőn tette. Elfogyott a bor, ami hatalmas megszégyenülést jelentett abban a korban. Mária hibáztathatta volna a vendégfogadó családot a felkészületlenségükért, de inkább Jézushoz fordult a hiánnyal, aki megoldotta a problémát. Te is megteheted ugyanezt. Mérd fel, mi a gond, aztán vidd az Úr elé imában. 3) Ne hagyd, hogy az aggodalmaid átvegyék az irányítást! Ha rád száll egy szúnyog, nem mondod: „Majd később foglalkozom vele.” Nem, azonnal agyoncsapod, mielőtt még megcsíphetne. Légy ugyanilyen határozott aggodalmaiddal is! Bánj el velük abban a pillanatban, amikor felbukkannak! Mielőtt öndiagnózist állítanál fel egy anyajegy miatt, és a ráktól rettegnél, előbb vizsgáltasd ki! Ahelyett, hogy azt feltételeznéd, sosem fogsz kikeveredni az adósságból, kérj segítséget egy pénzügyi tanácsadótól! Aggodalmaskodás helyett cselekedj! Horace Bushnell mondta: „Az aggodalmaskodás hitetlenséget vagy ok nélküli rettegés. Nincs jogunk megengedni magunknak. Ha teljes hittel Istenben bízunk, az aggodalom elmúlik.” Azokat a kereszteket, melyeket a jövőnket illető aggodalom miatt hordunk, nem Isten tette a vállunkra. Add hát át aggodalmadat Istennek, és hagyd is nála!
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.
2017. január 9., hétfő
Maradni, amikor menni szeretnél. Vesd az Úrra terhedet, mert ő gondot visel rád. Zsolt. 55:23
MARADNI, AMIKOR MENNI SZERETNÉL (4)
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23)
Tedd házasságodat Isten kezébe! Az utolsó szó minden kérdésben Isten Szava legyen! Szakértő segítőhöz fordulni hasznos dolog, de amíg nem adtátok át házasságotok tulajdonjogát Istennek, addig nem használtátok ki a legjobb lehetőséget. Mit jelent átadni a házasságunkat Istennek gyakorlati értelemben? Két dolgot: 1) Többé nem te döntesz, hanem Isten. Neked pedig félre kell állnod az útjából, hogy akadálytalanul tehesse dolgát. Önérdekednek és irányításkényszerednek meg kell hajolnia az ő akarat előtt. Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy igazad van, és helyre akarod tenni a házastársadat, addig te magad is a probléma része maradsz. Ám ha átadod a problémát Istennek, akkor tud rajta ő – nem te – dolgozni! 2) Tanulj meg hitben járni, nem látásban (ld. 2Korinthus 5:7). Amikor úgy tűnik, a dolgok kicsúsztak a kezed közül, akkor kényszerét érzed, hogy visszavedd az irányítást. Ne tedd, vagy az eredmény csak még több nem működő dolog lesz! Újítsd meg döntésedet, hogy átadtad Istennek az irányítást, hogy ő formálja mindkettőtök szívét. Hitben járva élj, ne érzéseidre alapozva! A zsoltáros ezt így fogalmazta meg: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Ha rábízod Istenre a helyzet kezelését, három dolog történik: a) Megnyugszol, békességre találsz; b) valószínűleg csökkeni fog párod ellenállása, mert már nem piszkálod folyton; c) Isten dolgozni kezd, és ő, „aki elkezdte a jó munkát, el is végzi azt…” (Filippi 1:6 ESV)
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.
„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23)
Tedd házasságodat Isten kezébe! Az utolsó szó minden kérdésben Isten Szava legyen! Szakértő segítőhöz fordulni hasznos dolog, de amíg nem adtátok át házasságotok tulajdonjogát Istennek, addig nem használtátok ki a legjobb lehetőséget. Mit jelent átadni a házasságunkat Istennek gyakorlati értelemben? Két dolgot: 1) Többé nem te döntesz, hanem Isten. Neked pedig félre kell állnod az útjából, hogy akadálytalanul tehesse dolgát. Önérdekednek és irányításkényszerednek meg kell hajolnia az ő akarat előtt. Amíg ragaszkodsz ahhoz, hogy igazad van, és helyre akarod tenni a házastársadat, addig te magad is a probléma része maradsz. Ám ha átadod a problémát Istennek, akkor tud rajta ő – nem te – dolgozni! 2) Tanulj meg hitben járni, nem látásban (ld. 2Korinthus 5:7). Amikor úgy tűnik, a dolgok kicsúsztak a kezed közül, akkor kényszerét érzed, hogy visszavedd az irányítást. Ne tedd, vagy az eredmény csak még több nem működő dolog lesz! Újítsd meg döntésedet, hogy átadtad Istennek az irányítást, hogy ő formálja mindkettőtök szívét. Hitben járva élj, ne érzéseidre alapozva! A zsoltáros ezt így fogalmazta meg: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” Ha rábízod Istenre a helyzet kezelését, három dolog történik: a) Megnyugszol, békességre találsz; b) valószínűleg csökkeni fog párod ellenállása, mert már nem piszkálod folyton; c) Isten dolgozni kezd, és ő, „aki elkezdte a jó munkát, el is végzi azt…” (Filippi 1:6 ESV)
A fenti elmélkedés a Keresztyén Média UCB Hungary Alapítvány napi elmélkedése (honlap: maiige.hu), melynek írója Bob Gass. Magyar nyelven negyedévre szóló kiadvány formájában megrendelhető az említett honlapon, vagy a következő címen: Mai Ige, 6201 Kiskőrös, Pf. 33.
2017. január 7., szombat
Máté 14:27 De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"
Amikor saját magunkra támaszkodunk
Viharos időkben, mindannyian hajlamosak vagyunk rá, hogy azt mondjuk, „majd magam megoldom.” Ennek számos oka lehet. Talán fiatalabb korodban sosem számíthattál mások segítségére, így rákényszerültél az önállóságra, de az is lehetséges, hogy egy eredendően erős személyiséggel rendelkezel, esetleg nagyon tehetséges vagy valamiben, és megszoktad,hogy a saját képességeid általában kihúznak a csávából, így nincs szükséged senki másra.Isten azonban nem magányos küzdelemre hív minket, és bizony, előbb vagy utóbb megtapasztaljuk, hogy a saját erőnk nem mindig bizonyul elegendőnek. Időnként szembe fogod
majd találni magad olyan helyzetekkel, amiken csak Isten lesz képes átsegíteni, úgyhogy azt javaslom mielőbb barátkozz meg a gondolattal, hogy inkább Őrá támaszkodsz. Ne várd meg, hogy egy olyan óriási akadályba ütközz, vagy egy olyan drámai helyzetbe kerülj, hogy a kétségbeesés hajtson Hozzá. Tedd a szokásoddá, hogy reggelente így imádkozol: „Uram, ma is bízom benned. Köszönöm az adottságokat és képességeket melyekkel megajándékoztál, de nem akarok a magam értelmére támaszkodni. Tőled függök. Kérlek, biztosítsd számomra a bölcsességet, iránymutatást és kegyelmet, amely egy győztes és diadalmas élethez szükséges.”
Bármennyire nagyszerű egy barátság, csodálatos egy Istenfélő házastárs, és fontosak az Istentől kapott képességeink, ezek egyike sem veheti át Isten helyét az életedben. A Zsoltárok 37:39 azt mondja: „Az
(állhatatosan) igazak segedelme pedig az Úrtól van; Ő az ő erősségök a háborúság idején.” Az Úr a mi menedékünk és erősségünk, senki más. Ezért tölt el minket reménységgel, amikor nehézségek idején Őrá
támaszkodunk és nem emberekre.
Csalódást okozott, vagy cserbenhagyott valaki? Megbántódtál, vagy neheztelsz rá? Eszedbe jutott már, hogy esetleg magadnak is köszönheted a dolgot, miután Isten helyett egy embertől vártad szükséged betöltését? Igazán nem akarok kíméletlennek tűnni, vagy úgy, mintha nem éreznék együtt veled a bánatod miatt, de az igazság első hallásra néha fájdalmas. Amennyiben a reménységünk és bizalmunk emberekben
gyökeredzik Isten helyett, Ő felfedi a gyengeségeiket, és megengedi,hogy csalódást okozzanak, hogy végre Hozzá forduljunk. Ne feledjük,ha az igazság eleinte kellemetlenül is érint, végül mindig szabaddá tesz!
Ne törődj a viharral – összpontosíts Jézusra!
A Máté 14:24–33 versek egy meglehetősen drámai képet tárnak elénk. A tanítványok egy éjszaka a Galileai-tengeren igyekeztek átkelni, amikor kegyetlen vihar támad. Na, most, ha valaki, akkor Péter és a tanítványok,tapasztalt halászokként, pontosan tudták mit tegyenek hasonló esetekben,
elvégre nem ez volt életük első vihara a tengeren. Ennek a viharnak az ereje azonban felülírta minden eddigi tapasztalatukat.
Voltál már hasonló helyzetben? Előfordult már veled, hogy egy számodra szokványosnak tűnő, látszólag rutinból kezelhető helyzetről kiderült, hogy teljesen más, mint az eddigiek? Pontosan ez történt a
tanítványokkal; ez egy olyan vihar volt, amit nem voltak képesek önerőből kezelni.
Látva, hogy a tanítványok segítségre szorulnak, Jézus a vízen járva közelítette meg őket (25. vers). Szeretem, hogy a Biblia olyan laza természetességgel beszél erről. Nincs vastagított betűkkel, vagy aláhúzással kiemelve, még felkiáltójel sincs a végén. Jézus a vízen járt és ez nem kellene, hogy meglepjen minket. Isten ezzel is azt üzeni, hogy Ő bármire képes, és bármit meg is tesz az érdekünkben, különösen,amikor bajba keveredünk.
Nem létezhet akkora vihar, amely Istent képes lenne megakadályozná abban,hogy megmentsen.
Amikor Jézus a hajóhoz ért, a tanítványok megijedtek Tőle, szellemnek hitték. Péter azonban így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.” (28. vers). Amint Jézus azt mondta,„Jöjj”, Péter, kipattant a hajóból és csodálatos módon elkezdett a vízen járni. Péter ezt nem a saját erejéből tette (természetesen nem született semmiféle csodatévő, vagy vízen járó képességgel), sőt a többi tanítvány sem segített neki, kizárólag Isten tette erre képessé. Jézus volt Péter egyetlen reménysége.
Jézus felé közeledve a vízen, Péter valami olyat tett, amit mi is gyakran elkövetünk – tekintete elkalandozott az Úrtól és lenézett. A hullámokat látva, a viharra összpontosított. Ahelyett hogy azt gondolta volna: Jézussal járok a vízen! Ez hihetetlen! Isten erejének tényleg nincs határa az életemben. – Péter elbizonytalanodott és ilyen gondolatok környékezték meg: Mi van, ha elsüllyedek? Hogy lehetséges ez egyáltalán? Biztos, hogy Jézus meg tud menteni? Ez történik akkor,amikor Isten ígéretei helyett a problémáidra nézel. Ilyenkor a felkiáltójelekből szempillantás alatt kérdőjelek lesznek.
A hit átalakul félelemmé, és süllyedni kezdesz. Hála Istennek,van egy Megváltónk,aki akkor is segít, amikor épp gyengébb a hitünk. Jézus kinyújtotta a kezeit, és megmentette Pétert. Nem a többi tanítvány húzta ki a vízből, hanem Jézus.
Ez a történet tökéletesen illusztrálja életünk viharait. Isten számára nem létezik túl nagy vihar, bármekkorának tűnjön is az. Ő lát téged,pontosan tudja, hogy hol vagy, és a segítségedre siet. Életed viharaiban keresd Istent. Ne légy olyan, mint a tanítványok, akik ahelyett, hogy várták volna Jézust, meglepődtek, amikor feltűnt a színen. Inkább várd
lelkesen, hogy Isten megjelenjen. Ő pont a megfelelő időben fog érkezni, és lecsendesíti a vihart. Amíg Rá összpontosítasz, felül tudsz emelkedni bármin, ami az életedre tör. Jézussal a középpontban, békés,
elégedett és boldog életed lehet. Ezzel szemben, ha a hullámokra koncentrálsz, negatív, félelemmel teli gondolatok törnek rád, és az ellenség hazugságai mindannyiszor el fognak süllyeszteni. Amikor úgy tűnik,hogy felborult az életed, még a legmegrázóbb vihar kellős közepén is, nézz fel az Úrra. Ő az egyetlen, akit nem lehet megrendíteni.
Valami, amiben mindig bízhatsz Isten azt akarja, hogy reményteliek legyünk, nem pedig depressziósak, csalódottak és reményvesztettek. Pál a Rómabeliekhez írt levél 5:5-ben azt mondja, hogy azok, akik Istenben bíznak, soha nem csalódnak és nem szégyenülnek meg. Hűha!! Gondold ezt át! A barátaidba, a bankszámládba, a politikusokba, a munkádba, vagy bármi egyébbe vetett bizalom jó eséllyel kiábrándulással végződik, de ha Istenben bízol, sosem fogsz csalódni. Meglehet, hogy keresztülmész majd problémás, nehezen érthető időszakokon, de Ő a végére mindet a javadra fogja fordítani!
Ameddig rendelkezel reménnyel, addig lehetőségeid is vannak, mert minden megváltozhat, kivéve Istent. Ha rossz hírt kapsz, gondolj arra,hogy mint minden más, az is megváltozhat. Az anyagi helyzeted, a
gyerekeid, a főnököd, a körülményeid, egytől egyig változhatnak, de Isten mindig ugyanaz marad. Isten a mi kősziklánk, a biztos pontunk.
A Malakiás 3:6 azt mondja: „Mert én, az Úr, meg nem változom.”
Emberek, körülmények, hangulatok, vélemények, célok, munkahelyek és iskolák, mind változnak. Jobb, ha előbb utóbb hozzászoksz ehhez a gondolathoz. Ha valamire biztosan számíthatunk ebben a világban,
az a változás. Ezért olyan fontos az Úrban reménykednünk, és az életünket csakis Őrá, mint rendíthetetlen Kősziklára építeni. Amíg Isten minden szükséged forrása és életed alapköve – tudva, hogy Ő nem változik – bármit képes leszel kezelni.
Ha valóban Istenre bíznánk az életünket, és sosem várnánk emberektől olyasmit, amire csak Ő képes, sok felesleges érzelmi vihartól kímélnénk meg magunkat.
Általában nincsenek tökéletes napjaink és számos viharról nem értesülünk előre. Akár a fejed fáj, akár a szíved, legyen bármilyen problémád, akár egy, akár több napon át, csak NÉZZ FEL! Ne összpontosíts a negatív körülményekre, az előtted tornyosuló akadályokra, vagy a félelmeidre.
Amikor felfelé nézel, a remény újjászületik. Bármilyen hatalmas legyen is egy vihar, Istenhez nem ér fel. Ha Őt keresed, bízhatsz benne,hogy megteszi, amit kell, bármi legyen is az, akár a vízen is jár, hogy elérjen téged. Szóval rajta, fel a fejjel. A végére erősebb leszel. Összpontosíts Jézusra, gondolkozz pozitívan, menj előre, és bármi történjék is, ne nézz le!
Joyce Meyer: Get your hopes up!
Viharos időkben, mindannyian hajlamosak vagyunk rá, hogy azt mondjuk, „majd magam megoldom.” Ennek számos oka lehet. Talán fiatalabb korodban sosem számíthattál mások segítségére, így rákényszerültél az önállóságra, de az is lehetséges, hogy egy eredendően erős személyiséggel rendelkezel, esetleg nagyon tehetséges vagy valamiben, és megszoktad,hogy a saját képességeid általában kihúznak a csávából, így nincs szükséged senki másra.Isten azonban nem magányos küzdelemre hív minket, és bizony, előbb vagy utóbb megtapasztaljuk, hogy a saját erőnk nem mindig bizonyul elegendőnek. Időnként szembe fogod
majd találni magad olyan helyzetekkel, amiken csak Isten lesz képes átsegíteni, úgyhogy azt javaslom mielőbb barátkozz meg a gondolattal, hogy inkább Őrá támaszkodsz. Ne várd meg, hogy egy olyan óriási akadályba ütközz, vagy egy olyan drámai helyzetbe kerülj, hogy a kétségbeesés hajtson Hozzá. Tedd a szokásoddá, hogy reggelente így imádkozol: „Uram, ma is bízom benned. Köszönöm az adottságokat és képességeket melyekkel megajándékoztál, de nem akarok a magam értelmére támaszkodni. Tőled függök. Kérlek, biztosítsd számomra a bölcsességet, iránymutatást és kegyelmet, amely egy győztes és diadalmas élethez szükséges.”
Bármennyire nagyszerű egy barátság, csodálatos egy Istenfélő házastárs, és fontosak az Istentől kapott képességeink, ezek egyike sem veheti át Isten helyét az életedben. A Zsoltárok 37:39 azt mondja: „Az
(állhatatosan) igazak segedelme pedig az Úrtól van; Ő az ő erősségök a háborúság idején.” Az Úr a mi menedékünk és erősségünk, senki más. Ezért tölt el minket reménységgel, amikor nehézségek idején Őrá
támaszkodunk és nem emberekre.
Csalódást okozott, vagy cserbenhagyott valaki? Megbántódtál, vagy neheztelsz rá? Eszedbe jutott már, hogy esetleg magadnak is köszönheted a dolgot, miután Isten helyett egy embertől vártad szükséged betöltését? Igazán nem akarok kíméletlennek tűnni, vagy úgy, mintha nem éreznék együtt veled a bánatod miatt, de az igazság első hallásra néha fájdalmas. Amennyiben a reménységünk és bizalmunk emberekben
gyökeredzik Isten helyett, Ő felfedi a gyengeségeiket, és megengedi,hogy csalódást okozzanak, hogy végre Hozzá forduljunk. Ne feledjük,ha az igazság eleinte kellemetlenül is érint, végül mindig szabaddá tesz!
Ne törődj a viharral – összpontosíts Jézusra!
A Máté 14:24–33 versek egy meglehetősen drámai képet tárnak elénk. A tanítványok egy éjszaka a Galileai-tengeren igyekeztek átkelni, amikor kegyetlen vihar támad. Na, most, ha valaki, akkor Péter és a tanítványok,tapasztalt halászokként, pontosan tudták mit tegyenek hasonló esetekben,
elvégre nem ez volt életük első vihara a tengeren. Ennek a viharnak az ereje azonban felülírta minden eddigi tapasztalatukat.
Voltál már hasonló helyzetben? Előfordult már veled, hogy egy számodra szokványosnak tűnő, látszólag rutinból kezelhető helyzetről kiderült, hogy teljesen más, mint az eddigiek? Pontosan ez történt a
tanítványokkal; ez egy olyan vihar volt, amit nem voltak képesek önerőből kezelni.
Látva, hogy a tanítványok segítségre szorulnak, Jézus a vízen járva közelítette meg őket (25. vers). Szeretem, hogy a Biblia olyan laza természetességgel beszél erről. Nincs vastagított betűkkel, vagy aláhúzással kiemelve, még felkiáltójel sincs a végén. Jézus a vízen járt és ez nem kellene, hogy meglepjen minket. Isten ezzel is azt üzeni, hogy Ő bármire képes, és bármit meg is tesz az érdekünkben, különösen,amikor bajba keveredünk.
Nem létezhet akkora vihar, amely Istent képes lenne megakadályozná abban,hogy megmentsen.
Amikor Jézus a hajóhoz ért, a tanítványok megijedtek Tőle, szellemnek hitték. Péter azonban így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.” (28. vers). Amint Jézus azt mondta,„Jöjj”, Péter, kipattant a hajóból és csodálatos módon elkezdett a vízen járni. Péter ezt nem a saját erejéből tette (természetesen nem született semmiféle csodatévő, vagy vízen járó képességgel), sőt a többi tanítvány sem segített neki, kizárólag Isten tette erre képessé. Jézus volt Péter egyetlen reménysége.
Jézus felé közeledve a vízen, Péter valami olyat tett, amit mi is gyakran elkövetünk – tekintete elkalandozott az Úrtól és lenézett. A hullámokat látva, a viharra összpontosított. Ahelyett hogy azt gondolta volna: Jézussal járok a vízen! Ez hihetetlen! Isten erejének tényleg nincs határa az életemben. – Péter elbizonytalanodott és ilyen gondolatok környékezték meg: Mi van, ha elsüllyedek? Hogy lehetséges ez egyáltalán? Biztos, hogy Jézus meg tud menteni? Ez történik akkor,amikor Isten ígéretei helyett a problémáidra nézel. Ilyenkor a felkiáltójelekből szempillantás alatt kérdőjelek lesznek.
A hit átalakul félelemmé, és süllyedni kezdesz. Hála Istennek,van egy Megváltónk,aki akkor is segít, amikor épp gyengébb a hitünk. Jézus kinyújtotta a kezeit, és megmentette Pétert. Nem a többi tanítvány húzta ki a vízből, hanem Jézus.
Ez a történet tökéletesen illusztrálja életünk viharait. Isten számára nem létezik túl nagy vihar, bármekkorának tűnjön is az. Ő lát téged,pontosan tudja, hogy hol vagy, és a segítségedre siet. Életed viharaiban keresd Istent. Ne légy olyan, mint a tanítványok, akik ahelyett, hogy várták volna Jézust, meglepődtek, amikor feltűnt a színen. Inkább várd
lelkesen, hogy Isten megjelenjen. Ő pont a megfelelő időben fog érkezni, és lecsendesíti a vihart. Amíg Rá összpontosítasz, felül tudsz emelkedni bármin, ami az életedre tör. Jézussal a középpontban, békés,
elégedett és boldog életed lehet. Ezzel szemben, ha a hullámokra koncentrálsz, negatív, félelemmel teli gondolatok törnek rád, és az ellenség hazugságai mindannyiszor el fognak süllyeszteni. Amikor úgy tűnik,hogy felborult az életed, még a legmegrázóbb vihar kellős közepén is, nézz fel az Úrra. Ő az egyetlen, akit nem lehet megrendíteni.
Valami, amiben mindig bízhatsz Isten azt akarja, hogy reményteliek legyünk, nem pedig depressziósak, csalódottak és reményvesztettek. Pál a Rómabeliekhez írt levél 5:5-ben azt mondja, hogy azok, akik Istenben bíznak, soha nem csalódnak és nem szégyenülnek meg. Hűha!! Gondold ezt át! A barátaidba, a bankszámládba, a politikusokba, a munkádba, vagy bármi egyébbe vetett bizalom jó eséllyel kiábrándulással végződik, de ha Istenben bízol, sosem fogsz csalódni. Meglehet, hogy keresztülmész majd problémás, nehezen érthető időszakokon, de Ő a végére mindet a javadra fogja fordítani!
Ameddig rendelkezel reménnyel, addig lehetőségeid is vannak, mert minden megváltozhat, kivéve Istent. Ha rossz hírt kapsz, gondolj arra,hogy mint minden más, az is megváltozhat. Az anyagi helyzeted, a
gyerekeid, a főnököd, a körülményeid, egytől egyig változhatnak, de Isten mindig ugyanaz marad. Isten a mi kősziklánk, a biztos pontunk.
A Malakiás 3:6 azt mondja: „Mert én, az Úr, meg nem változom.”
Emberek, körülmények, hangulatok, vélemények, célok, munkahelyek és iskolák, mind változnak. Jobb, ha előbb utóbb hozzászoksz ehhez a gondolathoz. Ha valamire biztosan számíthatunk ebben a világban,
az a változás. Ezért olyan fontos az Úrban reménykednünk, és az életünket csakis Őrá, mint rendíthetetlen Kősziklára építeni. Amíg Isten minden szükséged forrása és életed alapköve – tudva, hogy Ő nem változik – bármit képes leszel kezelni.
Ha valóban Istenre bíznánk az életünket, és sosem várnánk emberektől olyasmit, amire csak Ő képes, sok felesleges érzelmi vihartól kímélnénk meg magunkat.
Általában nincsenek tökéletes napjaink és számos viharról nem értesülünk előre. Akár a fejed fáj, akár a szíved, legyen bármilyen problémád, akár egy, akár több napon át, csak NÉZZ FEL! Ne összpontosíts a negatív körülményekre, az előtted tornyosuló akadályokra, vagy a félelmeidre.
Amikor felfelé nézel, a remény újjászületik. Bármilyen hatalmas legyen is egy vihar, Istenhez nem ér fel. Ha Őt keresed, bízhatsz benne,hogy megteszi, amit kell, bármi legyen is az, akár a vízen is jár, hogy elérjen téged. Szóval rajta, fel a fejjel. A végére erősebb leszel. Összpontosíts Jézusra, gondolkozz pozitívan, menj előre, és bármi történjék is, ne nézz le!
Joyce Meyer: Get your hopes up!
2017. január 3., kedd
Nem tudnál igyekezni Istenem?
„Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.”
(Préd . 3,11)
Elegem volt, elkezdtem kiabálni: „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!”
Mi, akik vidéken élünk, tudjuk, hogy az úton döcögő traktorok hozzátartoznak a mindennapokhoz. De attól még, hogy megszokott dolgok, nem leszünk kevésbé idegesek, amikor épp igyekszünk valahova, s előttünk cammog egy traktor. Ez történt nemrég velem is, mikor egy kétsávos úton egy traktor mögé kerültem. Csigalassúsággal haladtunk, mielőtt kirobbantam. Persze az ordításom, „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!” - mit sem számított a traktornak.
Ugye, Isten időzítésével is így vagyunk néha? És ugyanígy nem tudunk hatni rá.
Olyankor, amikor nem az én kedvem szerinti ütemben működik Isten, s szeretném Őt felgyorsítani, eszembe jut Ábrahám feleségének, Sárának a története. Ő is biztosan így érzett. Már tíz éve hiába várta a gyermeket, akit Isten megígért neki (az 1Móz 12-21-ben az egész történetet elolvashatod), úgy döntött hát, hogy „segít” Istennek.
Tíz év várakozás mindenkinek sok. Sára tehát odaadta szolgálóját, Hágárt, a férjének, és kettejüknek gyermeke lett. Az asszonyok között viszont elmérgesedett a viszony. Igazi szappanoperába való történet.
Végül, tizenöt évvel később, megszületett a fiúgyermek, akit Isten ígért Ábrahámnak és Sárának. Nem késett el Isten. Időzítése tökéletes volt. Sára volt türelmetlen, s ezzel összekavarta a dolgokat, amivel azt is megtanulta, hogy bizony ára van annak, ha manipuláljuk a körülményeinket.
Tudom, nem csak Sára meg én szeretnénk, ha Isten néha jobban igyekezne. Valaki mondta egyszer, hogy a csuklónkon hordjuk az istenünket (vagy manapság a telefonunk kijelzőjén).
Ezt olvassuk az Ézs. 55,9-ben: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Az időzítés hozzátartozik Isten útjaihoz. Mutogathatom én az órámat, Ő sohasem késik el. Lassúnak tűnhet, de mindig épp időben van.
Van-e valamilyen ígérete Istennek, ami nagyon lassan bontakozik ki az életedben? Elültetett valami álmot, vágyat a szívedbe, és az sehogy sem akar teljesülni?
Ne add fel a reményt! Isten hűséges, és számíthatsz a pontos időzítésére. Fordítsd Rá a tekinteted, és élvezd az utat a cél felé. Vannak dolgok, amiket útközben meg kell tanulnunk ahhoz, hogy teljes legyen örömünk, ha az ígéret beteljesedik.
Uram, néha nem értem, miért úgy időzítesz, ahogy. Néha nagyon nehéz várakozni, de bízom Benned. A Te útjaidra, a Te időzítésedre akarok hagyatkozni. Segíts elsajátítanom azt, amit várakozás közben kell megtanulnom. Jézus nevében, Ámen.
(Virtuális kávézó nőknek )
(Préd . 3,11)
Elegem volt, elkezdtem kiabálni: „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!”
Mi, akik vidéken élünk, tudjuk, hogy az úton döcögő traktorok hozzátartoznak a mindennapokhoz. De attól még, hogy megszokott dolgok, nem leszünk kevésbé idegesek, amikor épp igyekszünk valahova, s előttünk cammog egy traktor. Ez történt nemrég velem is, mikor egy kétsávos úton egy traktor mögé kerültem. Csigalassúsággal haladtunk, mielőtt kirobbantam. Persze az ordításom, „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!” - mit sem számított a traktornak.
Ugye, Isten időzítésével is így vagyunk néha? És ugyanígy nem tudunk hatni rá.
Olyankor, amikor nem az én kedvem szerinti ütemben működik Isten, s szeretném Őt felgyorsítani, eszembe jut Ábrahám feleségének, Sárának a története. Ő is biztosan így érzett. Már tíz éve hiába várta a gyermeket, akit Isten megígért neki (az 1Móz 12-21-ben az egész történetet elolvashatod), úgy döntött hát, hogy „segít” Istennek.
Tíz év várakozás mindenkinek sok. Sára tehát odaadta szolgálóját, Hágárt, a férjének, és kettejüknek gyermeke lett. Az asszonyok között viszont elmérgesedett a viszony. Igazi szappanoperába való történet.
Végül, tizenöt évvel később, megszületett a fiúgyermek, akit Isten ígért Ábrahámnak és Sárának. Nem késett el Isten. Időzítése tökéletes volt. Sára volt türelmetlen, s ezzel összekavarta a dolgokat, amivel azt is megtanulta, hogy bizony ára van annak, ha manipuláljuk a körülményeinket.
Tudom, nem csak Sára meg én szeretnénk, ha Isten néha jobban igyekezne. Valaki mondta egyszer, hogy a csuklónkon hordjuk az istenünket (vagy manapság a telefonunk kijelzőjén).
Ezt olvassuk az Ézs. 55,9-ben: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Az időzítés hozzátartozik Isten útjaihoz. Mutogathatom én az órámat, Ő sohasem késik el. Lassúnak tűnhet, de mindig épp időben van.
Van-e valamilyen ígérete Istennek, ami nagyon lassan bontakozik ki az életedben? Elültetett valami álmot, vágyat a szívedbe, és az sehogy sem akar teljesülni?
Ne add fel a reményt! Isten hűséges, és számíthatsz a pontos időzítésére. Fordítsd Rá a tekinteted, és élvezd az utat a cél felé. Vannak dolgok, amiket útközben meg kell tanulnunk ahhoz, hogy teljes legyen örömünk, ha az ígéret beteljesedik.
Uram, néha nem értem, miért úgy időzítesz, ahogy. Néha nagyon nehéz várakozni, de bízom Benned. A Te útjaidra, a Te időzítésedre akarok hagyatkozni. Segíts elsajátítanom azt, amit várakozás közben kell megtanulnom. Jézus nevében, Ámen.
(Virtuális kávézó nőknek )
2017. január 1., vasárnap
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére
Bármit is teszel, csak ne nézz le!
Könnyen lehet, hogy valami anyagi probléma keskeny peremén egyensúlyozol, és épp úgy tűnhet, nem sok hiányzik ahhoz, hogy végzetesen megcsússz. Lehet, hogy a párkapcsolatod egy ingatag, öreg hídhoz hasonló, mely bármely pillanatban összeroskadhat alattad. Talán épp egy olyan akadályt készülsz megmászni,melynek óriási magassága elbizonytalanít, és félelmet ébreszt benned. Amennyiben a fenti helyzetek bármelyike igaz rád, ha bajban vagy, szeretnék adni egy ismerős tanácsot: „Bármit is teszel, csak ne nézz le.”
Amikor azt mondom „ne nézz le”, úgy értem, hogy az emberek
többsége rossz helyen keresi a megoldást, miután bajba jutott. Leginkább talán azért, mert sokan a probléma méretére összpontosítanak, a kockázatokat latolgatják, negatív véleményekre hallgatnak, múltbeli fájdalmaikon, egészségtelen érzelmeiken, és kudarctól való félelmeiken merengenek. Pedig ezekben nincs remény. Ezek mind lent vannak,tehát nem lehetnek a hasznodra, amikor másznod kell. A Biblia mindennél jobb választási lehetőséget kínál számunkra, amikor segítségre van szükségünk. Ahelyett, hogy haszontalan dolgokra pazarolnánk az időnket, Isten Igéje azt mondja, hogy összpontosítsunk Ő reá, aki mindig segít nekünk.
A Zsidókhoz írt levél 12:2 azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit
szerzőjére és beteljesítőjére”, illetve az Ézsaiás 45:22 így szól: „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!”
Dávid Istenhez fordult a bajban, mert tisztában volt vele, hogy a segítség a magasból érkezik.
Ugyanerre szeretnélek biztatni téged is, csak nézz felfelé!
Amikor nehézségeken mész keresztül, és nem vagy benne biztos, hogy mit kéne tenned, merre menj, de még abban sem, hogy merre keresd a megoldást... csak nézz felfelé! Keresd az Urat! Ő biztosan tud neked segíteni! Ő az, Aki megment téged, Ő az,aki nem engedi, hogy kudarcot vallj. Jézus azt mondta, hogy nézzünk
fel, mert elközelgett a mi váltságunk (lásd: Lukács 21:28). A mi megváltásunk nem lentről érkezik, felfelé nézünk Istenre, és Tőle várjuk a szabadítást. A „nézz fel” kifejezés többet jelent, mint csak az eget fürkészni. Azt jelenti, hogy reményteli és bizakodó a hozzáállásunk, illetve pozitív dolgokra számítunk Istentől. Isten jó, és mindig valami jót tartogat számunkra.
Isten nem helyettesíthető.
Bizonytalanság idején gyakran más emberek és dolgok segítségére hagyatkozunk. Ez persze érthető, de ugyanakkor többnyire teljesen haszontalan. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy bíznunk kellene Istenben, hogy Ő szeret, és jó terve van a számunkra, gyakran érezzük a természetes kísértést, hogy valami kézzelfoghatóbb, szemmel látható dologba kapaszkodjunk. Ugyan Istent is láthatjuk, de a hit szemével kell néznünk. A szívünkkel láthatjuk Őt, és mindig Őbenne kellene bíznunk.
Utazásaim során, szerte a világban, sok ember felé szolgáltam.
Imádkoztam velük, és igyekeztem átsegíteni őket a nehézségeiken.
Felismertem, hogy az emberek többsége fájdalmában minden mást
megpróbál, mielőtt Istenhez fordulna. Íme, néhány mindennapos eset:
Amikor a barátainkra támaszkodunk
Nagyszerű, ha van olyan barátunk, akivel a fájdalmas időszakokban beszélgethetünk, és a bizalmunkba fogadhatjuk, különösen, ha hívő az illető, aki imádkozik velünk és bátorít minket. Tudnunk kell azonban,hogy a barátaink nem minden válasznak tudói. Legyenek bármilyen jószándékúak, könnyen a rossz irányba terelhetnek, ha a tanácsuk nincs összhangban Isten Igéjével. A barátaink együtt érezhetnek velünk, de ezzel együtt nem biztos, hogy hajlandók kimondani az igazságot, amit
hallanunk kellene. Emlékszem, egyszer Dave kerek perec közölte
velem, hogy fel kell hagynom az önsajnálattal. Nagyon nem tetszett a dolog, és megharagudtam rá, azonban igaza volt, és szembesülnöm kellett ezzel. Dave eléggé szeretett ahhoz, hogy ahelyett, amit hallani akartam, ki merte mondani azt, amiről tudta, hogy hallanom kell. Nem ritkán tapasztalom, hogy valakit pácban hagynak a barátai, azáltal, hogy elhallgatják előle az igazságot, és felmentik minden felelősség alól, ahelyett hogy megmondanák neki azt, amire tényleg szüksége lenne.
Alapvetően, persze azzal semmi baj, ha a nehéz időkben számítunk a barátainkra, csak ne engedjük, hogy átvegyék Isten helyét az életünkben.
Fájdalmadban fordulj először Istenhez, keresd az Ő útmutatását a helyzetedre. Miután elegendő időt töltöttél imában, az Igéjében keresve a megoldást, nyugodtan fordulhatsz a barátaidhoz, és megoszthatod velük,amit az Úr szerinted üzenni próbál neked, de ne feledd, a barátaid csak emberek, ahogy te is. Ilyen formán, bizony, csak korlátok között képesek
a segítségnyújtásra, így ha kizárólag rájuk támaszkodsz, csalódni fogsz.
Joyce Meyer: Get your hopes up
Könnyen lehet, hogy valami anyagi probléma keskeny peremén egyensúlyozol, és épp úgy tűnhet, nem sok hiányzik ahhoz, hogy végzetesen megcsússz. Lehet, hogy a párkapcsolatod egy ingatag, öreg hídhoz hasonló, mely bármely pillanatban összeroskadhat alattad. Talán épp egy olyan akadályt készülsz megmászni,melynek óriási magassága elbizonytalanít, és félelmet ébreszt benned. Amennyiben a fenti helyzetek bármelyike igaz rád, ha bajban vagy, szeretnék adni egy ismerős tanácsot: „Bármit is teszel, csak ne nézz le.”
Amikor azt mondom „ne nézz le”, úgy értem, hogy az emberek
többsége rossz helyen keresi a megoldást, miután bajba jutott. Leginkább talán azért, mert sokan a probléma méretére összpontosítanak, a kockázatokat latolgatják, negatív véleményekre hallgatnak, múltbeli fájdalmaikon, egészségtelen érzelmeiken, és kudarctól való félelmeiken merengenek. Pedig ezekben nincs remény. Ezek mind lent vannak,tehát nem lehetnek a hasznodra, amikor másznod kell. A Biblia mindennél jobb választási lehetőséget kínál számunkra, amikor segítségre van szükségünk. Ahelyett, hogy haszontalan dolgokra pazarolnánk az időnket, Isten Igéje azt mondja, hogy összpontosítsunk Ő reá, aki mindig segít nekünk.
A Zsidókhoz írt levél 12:2 azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit
szerzőjére és beteljesítőjére”, illetve az Ézsaiás 45:22 így szól: „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!”
Dávid Istenhez fordult a bajban, mert tisztában volt vele, hogy a segítség a magasból érkezik.
Ugyanerre szeretnélek biztatni téged is, csak nézz felfelé!
Amikor nehézségeken mész keresztül, és nem vagy benne biztos, hogy mit kéne tenned, merre menj, de még abban sem, hogy merre keresd a megoldást... csak nézz felfelé! Keresd az Urat! Ő biztosan tud neked segíteni! Ő az, Aki megment téged, Ő az,aki nem engedi, hogy kudarcot vallj. Jézus azt mondta, hogy nézzünk
fel, mert elközelgett a mi váltságunk (lásd: Lukács 21:28). A mi megváltásunk nem lentről érkezik, felfelé nézünk Istenre, és Tőle várjuk a szabadítást. A „nézz fel” kifejezés többet jelent, mint csak az eget fürkészni. Azt jelenti, hogy reményteli és bizakodó a hozzáállásunk, illetve pozitív dolgokra számítunk Istentől. Isten jó, és mindig valami jót tartogat számunkra.
Isten nem helyettesíthető.
Bizonytalanság idején gyakran más emberek és dolgok segítségére hagyatkozunk. Ez persze érthető, de ugyanakkor többnyire teljesen haszontalan. Annak ellenére, hogy tudjuk, hogy bíznunk kellene Istenben, hogy Ő szeret, és jó terve van a számunkra, gyakran érezzük a természetes kísértést, hogy valami kézzelfoghatóbb, szemmel látható dologba kapaszkodjunk. Ugyan Istent is láthatjuk, de a hit szemével kell néznünk. A szívünkkel láthatjuk Őt, és mindig Őbenne kellene bíznunk.
Utazásaim során, szerte a világban, sok ember felé szolgáltam.
Imádkoztam velük, és igyekeztem átsegíteni őket a nehézségeiken.
Felismertem, hogy az emberek többsége fájdalmában minden mást
megpróbál, mielőtt Istenhez fordulna. Íme, néhány mindennapos eset:
Amikor a barátainkra támaszkodunk
Nagyszerű, ha van olyan barátunk, akivel a fájdalmas időszakokban beszélgethetünk, és a bizalmunkba fogadhatjuk, különösen, ha hívő az illető, aki imádkozik velünk és bátorít minket. Tudnunk kell azonban,hogy a barátaink nem minden válasznak tudói. Legyenek bármilyen jószándékúak, könnyen a rossz irányba terelhetnek, ha a tanácsuk nincs összhangban Isten Igéjével. A barátaink együtt érezhetnek velünk, de ezzel együtt nem biztos, hogy hajlandók kimondani az igazságot, amit
hallanunk kellene. Emlékszem, egyszer Dave kerek perec közölte
velem, hogy fel kell hagynom az önsajnálattal. Nagyon nem tetszett a dolog, és megharagudtam rá, azonban igaza volt, és szembesülnöm kellett ezzel. Dave eléggé szeretett ahhoz, hogy ahelyett, amit hallani akartam, ki merte mondani azt, amiről tudta, hogy hallanom kell. Nem ritkán tapasztalom, hogy valakit pácban hagynak a barátai, azáltal, hogy elhallgatják előle az igazságot, és felmentik minden felelősség alól, ahelyett hogy megmondanák neki azt, amire tényleg szüksége lenne.
Alapvetően, persze azzal semmi baj, ha a nehéz időkben számítunk a barátainkra, csak ne engedjük, hogy átvegyék Isten helyét az életünkben.
Fájdalmadban fordulj először Istenhez, keresd az Ő útmutatását a helyzetedre. Miután elegendő időt töltöttél imában, az Igéjében keresve a megoldást, nyugodtan fordulhatsz a barátaidhoz, és megoszthatod velük,amit az Úr szerinted üzenni próbál neked, de ne feledd, a barátaid csak emberek, ahogy te is. Ilyen formán, bizony, csak korlátok között képesek
a segítségnyújtásra, így ha kizárólag rájuk támaszkodsz, csalódni fogsz.
Joyce Meyer: Get your hopes up
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)