A Sátán annak él, hogy romboljon, elcsüggesszen, és vereséget okozzon – ne légy ebben bűntársa!

Egy második világháborús plakáton ez állt: „A meggondolatlan szavak emberek életébe kerülnek”. Ha tehát valakiről valami rosszat hallasz, tégy fel magadnak egy pár kérdést! Először: Igaz ez? „Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!” (2Mózes 20:16). Ez egyike a Tízparancsolatnak – nem csupán javaslat! Amíg nem vagy biztos igaz voltáról, ne mondj semmit! Várj! Az idő mindig felfedi az igazságot. Másodszor: Bizalmas ügyről van szó? Lehet, hogy úgy jutott el hozzád, hogy valaki elárulta másvalaki bizalmát? Ha továbbadod, te magad is bűntárssá válsz a bizalom megtörésében. Emlékezz: „A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot” (Példabeszédek 11:13). Isten csak akkor tud használni, ha nem áldozod fel becsületedet azzal, hogy elárulod valaki bizalmát. Harmadszor: Segít ez valamit? Lerombol másokat, vagy felépít? A Sátán annak él, hogy romboljon, elcsüggesszen, és vereséget okozzon – ne légy ebben bűntársa! „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Efezus 4:29). Hasznos és bátorító, ha mások meghallják? Végül: Feltétlenül szükséges ez? Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit nyernek abból mások, és mit nyer Krisztus ügye azzal, ha elmondom, és mit veszít azzal, ha nem mondom el?” Mindig tartsd ezt szem előtt: nagyobb valószínűséggel fogod bánni azt, amit kimondtál, mint azt, amit nem. „Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt” (Példabeszédek 29:11). Légy bölcs: vigyázz, mit mondasz!

Az igaz barát figyel a másik érzéseire, és szeretettel mondja ki az igazságot.

„Az igaz ember ajka kedvesen tud szólni…” (Példabeszédek 10:32)

Nyelved nagyszerű áldások forrása lehet, mert két olyan dolgot tud biztosítani az embereknek, amire szükségük van. Először: bölcsességet. „Az igaz ember szája bölcs tanácsot ad… Az igaz ember ajka segítő szavakat szól…” (Példabeszédek 10:31-32 NLT). Pál azt mondta Timóteusnak: „És amit tőlem hallottál…, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek” (2Timóteus 2:2). Add tovább, amit Istentől tanultál azoknak, akiknek szükségük van útmutatásra, és szomjazzák a tudást! Ne akard ráerőltetni senkire, de ne légy félénk sem; oszd meg másokkal, amit Isten megosztott veled! Ha egy éhes embernek halat adsz, megél belőle egy napig, de ha megtanítod halászni, megél belőle egy életen át. Másodszor: nyelved helyreigazítást is tud adni. Senki sem örül annak, ha kiigazítják. De: „Akinek a füle hallgat az életre való feddésre, az a bölcsek között marad. Aki semmibe veszi az intést, önmagának árt, aki pedig hallgat a dorgálásra, értelmessé válik. Az Úr félelme bölcsességre int, és aki tisztességet akar, előbb legyen alázatos!” (Példabeszédek 15:31-33). Senki sem mondja ki szívesen az igazságot, hiszen ezzel együtt jár az elutasítás kockázata, de: „Jó szándékúak a baráttól kapott sebek…” (Példabeszédek 27:6), vagyis abban a barátban bízhatsz igazán, aki vállalja, hogy ha kell, helyreigazít. Három fontos alapelv érvényes itt. Először: az igazság kimondása a barátság alapján történjen! Ha még nem bizonyítottál ebben, hagyd az igazság kimondását másra, aki már barátnak bizonyult! Ki kell érdemelned a jogot! Másodszor: az igazság nem jogosít fel arra, hogy vadászatra indulj! Az igaz barát figyel a másik érzéseire, és szeretettel mondja ki az igazságot. „…az igazsághoz ragaszkodva… szeretetben” (Efezus 4:15). Harmadszor: el fog jönni az ideje, amikor értékelni fogják – de készülj fel arra, hogy talán csak sokára! „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg” (Példabeszédek 28:23).