Észrevetted már, hogy Jézus sohasem beszélt a problémáiról? Megtehette volna; hiszen sok hasonló problémával is meg kellett küzdenie,
mint nekünk. Úgy tűnik, hogy elég hektikus beosztása lehetett, számos
goromba és kellemetlen emberrel találkozhatott. Gyakran igen nehéz
helyzetekben kellett helyt állnia, arról nem is beszélve, hogy pontosan
tudta miféle borzalmas szenvedés vár rá, amikor meghal a kereszten a
világ bűneiért.
Az evangéliumokat olvasva, tudjuk, hogy Jézus szájából sosem
hangzott el olyasmi, amit morgásnak, vagy elégedetlenségnek vehetnénk.
Jézus egyértelműen tisztában volt a szavak erejével. Ahogy közeledett szenvedésének és kereszthalálának ideje, azt mondta a tanítványa-
inak, hogy onnantól kezdve jóval kevesebbet fog kommunikálni velük
(lásd: János 14:30). Vajon miért mondhatta ezt? Szerintem azért, mert
ismerte a szavak erejét, és tudta, hogy megpróbáltatások közepette milyen nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy ostobaságokat beszéljünk.
Ismerte az Atyának az emberiség megváltására alkotott tervét, és tudta,
hogy annak megvalósulása tőle függ. Elhatározta, hogy mindenképp
egyetértésben marad Istennel, beleértve azt is, hogy csak Atya által jóváhagyott szavak hagyhatták el a száját.
„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme (gonosz géniusza, uralkodója): és én bennem nincsen semmije (Nincs bennünk semmi közös, nincs semmi Bennem, ami hozzá tartozna, és nincs hatalma felettem);
De (a sátán jön és), hogy megtudja (legyen meggyőzve) a
világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, amint az
én Atyám parancsolta nékem (teljes egyetértésben cselekszem az Ő rendeléseivel): keljetek fel, menjünk el innen.”
János 14:30–31
Jézus persze rengeteg dologról beszélt, beleértve a bűnt is. Esetenként megfeddte a farizeusokat, és helyretette a tanítványait is.
Ahogy az Evangéliumokat olvasod, rájössz, hogy Jézus sok mindenről beszélt, kivéve a problémáit. A Lukács 4:22 szerint „elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak”. Jézusnak
küldetése volt, nem hagyhatta, hogy a mindennapi problémák eltereljék. Azt mondta, hogy a beszédek, amelyeket szól, szellem és élet
(lásd: János 6:63).
Eszedbe jutott már, hogy a siránkozás megakadályozhat az előrehaladásban? Bevallom, nekem eszembe sem jutott, hogy ez lehetséges, míg a Szent
Szellem nem szembesített vele. Nagyon hálás vagyok, hogy megtette,
mert minden igazi változás egy felismeréssel kezdődik.
Nem változtathatunk egy olyan problémán, amelyről nem is tudjuk,
hogy létezik.
A legjobb, amit a megpróbáltatásaid során tehetsz az az, hogy a
problémáid nagysága helyett Isten hatalmasságán gondolkozol, és a
szavaidon keresztül is ez nyilvánul meg. Meditálj Isten Igéjén nap mint
nap, keresd az Ő ígéreteit a helyzetedre. Az Ő ereje akkor nyilvánulhat
meg, ha ahelyett, ami épp az életünkben zajlik, arra összpontosítunk,
hogy Istennel az oldalunkon mire lehetünk képesek.
Az olyan napokon, amikor bal lábbal kelsz fel, döntsd el, hogy az
érzéseid nem uralhatják az életedet. A pesszimista gondolatok szavakba öntése helyett, használj Isten Igéjével egyetértő kijelentéseket.
• Tudom, hogy Isten szeret engem (lásd: Efézus 3:19).
• Hiszem, hogy láthatom az Úr jóságát megnyilvánulni
(lásd: Zsoltárok 27:13).
• Több mint győztes vagyok Krisztusban, Aki szeret engem (lásd Róma 8:37)
A dicséretben rejlő reménység
A 2 Krónikák 20. fejezete egy nagy hadsereg történetét meséli el, mely
háborút indít Jósafát király és Júda serege ellen. Az emberek féltek a
jelentős túlerő miatt (lásd: 2 Krónikák 20:15). Éreztél már így, vagy
talán pont most érzel hasonlóan? Esetleg olyan hatalmasnak ítéled meg
a problémád, hogy lehetetlenségnek tűnik győztesként kijönnöd belőle?
Isten megmondta Jósafátnak, hogy ez a harc az Úré, és nem az övé.
Jósafát Isten ezen üzenetének megfelelően készítette fel seregét a csatára, még pedig teljesen szokatlan módon. A legerősebb harcosok helyett énekeseket állított a sereg élére, hogy énekeljenek, és fennszóval
dicsérjék az Istent. A 2 Krónikák 20:21 így beszél erről:
„ ... Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt
menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló
az ő irgalmassága;”
Jósafát az Úr dicsőítésével győzött. Micsoda látvány lehetett, ahogy
az egész hadsereg Isten dicséretét zászlajára tűzve vonul a csatamezőre.
A 22. versből kiderül, hogy amint elkezdték az éneklést és a dicséretet, Isten összezavarta az ellenséget, akik ahelyett, hogy Júda ellen
támadtak volna, egymás ellen fordultak. Mire Jósefát és serege a hely-
színre érkezett, az ellenség megsemmisült. A csatát ígéretéhez híven
Isten nyerte meg.
Hiszem, hogy a mi ellenségünket, az ördögöt is összezavarja, ha erőt próbáló helyzetben, amikor elvileg félnünk és elégedetlenkednünk
kellene, mégis dicsérjük Istent. A dicséret és hálaadás lefegyverezi őt.
A dicséret erőteljes fegyver. Használatával deklarálod, hogy bízol Istenben, és maximálisan Tőle függsz. Ne várd, hogy a körülményeid
megváltozzanak, mielőtt reményteli szavakat beszélnél. Még egyszerűbben: bármi is történjék az életedben, ne engedd, hogy egy betegség,
probléma, veszteség vagy közelgő veszélyhelyzet visszatartson Isten dicsőítésétől. Bölcsen válogasd meg a szavaidat, nyisd ki a szád, és hangosan deklaráld Isten hűségét, illetve hogy jó dolgokra számítasz Tőle.
A Róma 4:20 szerint Ábrahám „Istennek ígéretében sem kételkedett
hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek”. Ugyanez történik a te életedben, amikor dicséred Őt – a hited
megerősödik, és képessé tesz bármely akadály leküzdésére. Állítsd az
Úr dicséretét életed frontvonalára!
Joyce Meyer: Get your hopes up
