Lehet, hogy tántorogva fogod átlépni a célvonalat, de el fogod érni!

Ha egy álom Istentől való, és te elkötelezed magad rá, akkor „biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3). Igen, időnként meg fogsz botlani, időnként meg kell feszülnöd, hogy túllépj régi korlátaidon, lehet, hogy tántorogva fogod átlépni a célvonalat, de el fogod érni. El fogsz jutni az Ígéret Földjére. Nézd csak meg Mózest: egy történelmet megváltoztató üzenetet kellett eljuttatni a fáraóhoz, pedig nehéz beszédű volt. Házassági problémái is voltak. Szeretett mindent egyedül megoldani, míg el nem jutott arra a pontra, ahol már nem bírta tovább, és megtanulta átruházni a feladatokat. Néha nem tudott uralkodni magán, ezért mondta neki ezt Isten: „…Ezt a földet ígértem oda esküvel… Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda” (5Mózes 34:4). Ám végül mégiscsak bejutott! 1400 évvel később ott állt Jézussal a Megdicsőülés [Színelváltozás] Hegyén, az Ígéret Földje közepén! Azt mondod: „De én csúnyán elbuktam”. Dávid házasságtörést követett el, zsoltárai mégis sokaknak adnak erőt, és az egész világon idézik őt a szószékről. Isten nem mentegette Dávidot, hanem megbocsátott neki, és felhasználta őt. „Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették…” (ApCsel 13:36). A Biblia így írja le Istent: „te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és a nagy a szeretetd” (Nehémiás 9:17). Egyes fordítások így adják vissza: „kész a megbocsátásra”. Isten készen áll, amikor te is, csak annyit kell tenned, hogy Hozzá fordulsz. Mielőtt Habakuk látomásáról kezdett volna írni, ezt mondta: „Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit felejtek én panaszom dolgában” (Habakuk 2:1 Károli). Isten helyreigazít, nem leselejtez! Hát nem csodálatos? Így működik Isten kegyelme.

„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)

A megbocsátásról szólva, nem is lehetne jobban fogalmazni, mint ahogy Tim Stafford tette: „Inkább csapjanak be százszor, mint hogy kőszívűvé váljak”. A Biblia azt mondja: „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak”’ Nem választhatod meg, kinek fogsz megbocsátani. A szeretet parancs, a megbocsátás az engedelmesség cselekedete. „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is” (1János 4:21). Nem lehetsz közelebb Istenhez, mint ahhoz az emberhez, akit a legkevésbé szeretsz. Isten magasra tette a lécet, mert a neheztelés olyan, mint a rákos daganat, és a megbocsátás az a lézer, ami eltávolítja. A keserűség a múlthoz láncol, szétzúzza a családokat, megosztja a gyülekezeteket és a megsavanyítja a kapcsolatokat. A megbocsátás az a kulcs, ami a gyűlölet bilincsét nyitja. Vidd fájdalmas érzéseidet Istenhez, és mondd: „Nézd meg, nem járok-e téves úton…” (Zsoltárok 139:24)! Bátorság kell hozzá, de ez az a fajta imádáság, amire Ő válaszol. Ahogy növekszel Krisztusban, egyre könnyebb lesz; addig pedig törekednek kell rá. Ha Isten gyermeke vagy, az Ő lelke él benned. Nem vagy többé a bűn rabszolgája (ld. Róma 6:14). „Elviselni egymást” azt jelenti, hogy irgalmasan tekinthetsz a másikra, és fontolóra veszed az enyhítő körülményeket is. Az emberek idővel változnak és fejlődnek; lehet, hogy kialakítottál magadnak egy képet róluk, de az korlátolt és már elavult, tehát ne ragaszkodj mindenáron hozzá! Próbáld meg őket olyannak látni, amilyennek most! A legtöbb ember a tőle telhető legjobbat teszi, amire a jelenlegi tudása és tapasztalata alapján képes – tehát add meg nekik a lehetőséget, hogy bizonyítsanak!