amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj

„...amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj." (Lukács 6:45)
Válaszoljunk meg néhány kérdést a kommunikációval kapcsolatban: 1) Milyen a jó kommunikáció? Őszinte, olyan, amit pozitív szándék vezet, kétoldalú. Nem „rázúdítás", nem ész-osztás! A beszéd első környezetvédelmi szabálya: a szemét nem bomlik le bio­lógiai úton! A szavak visszatérnek, felgyülemlenek és elmérgesednek. „A rágalmazó sza­vai... behatolnak a test belsejébe" (Példabeszédek 18:8). Sok szó egészen a sírig elkíséri azt, aki hallotta. 2) Miről beszélgessünk? Az igazságról. „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli" (Példabeszédek 12:22). Az igazságot mondhatod úgy is, mintha az lesújtó nagykalapács lenne, de baráti jobbként is nyújthatod azt a másik felé. Csak akkor szabad kimondanod, ha előre megfontoltad, hogy milyen hatása lesz. „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit mondjon, a bűnösök szájából pedig árad a rossz" (Példabeszédek 15:28). 3) Mennyit kell elmondanom? Amennyit Isten Igéje, a szeretet és a bölcsesség diktál. Gyermekeknek és szenvedő embereknek gyakran csak korláto­zott mennyiségű információra van szükségük. „Minden gondolatát kibeszéli az ostoba, de a bölcs magában tartja" (Példabeszédek 29:11 KJV). 4) Hogyan mondjam el? A „ho­gyan" éppen olyan fontos lehet, mint a „mit", ezért beszédedben mindig légy tekintettel a hallgató érzéseire. „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt" (Példabeszédek 15:1). A hallgató válaszát az határozza meg, hogy te milyen szavakat használtál. 5) Figyelj oda az időzítésre, ez létfontosságú! „...milyen jó az idején mondott szó!" (Példabeszédek 15:23). Ha nem vagy biztos abban, hogy eljött a megfelelő idő, várj, és imádkozz bölcsességért!